2013 júniusában a Booz Allen Hamilton NSA-nek, vagyis az amerikai nemzetbiztonsági hivatalnak bedolgozó, addig ismeretlen munkatársa nyilvánosságra hozta a fenti szervezet törvénybe ütköző, rendkívül széles körben működő lehallgatórendszerét, amely telefonhívásokon és leveleken át a gépek közötti kommunikációig gigászi mennyiségű adatot gyűjtött, illetve gyűjt belföldön és külföldön anélkül, hogy bármilyen jogalapja volna milliók személyes kommunikációját megfigyelni.

Edward Snowden az első pillanattól kezdve hangsúlyozta, hogy önmagára sem hősként, sem árulóként nem tekint, egyszerű polgári kötelezettségének tartotta az NSA-nél folyó számos vitatható project kiszivárogtatását. Azóta egyébként számos újabb és botrányosabb információ napvilágot látott, legutóbb például kiderült, hogy az NSA és brit megfelelője, a GCQH betört a SIM-kibocsátó holland Gemalto rendszerébe, hozzájutva az eddig elég jól védett SIM-technológia biztonsági kulcsaihoz.

A Citizenfour nevű dokumentumfilm a botrány kirobbanásának első napjait mutatja be, a főszereplő pedig maga Snowden, aki titokban kereste fel Laura Poitras dokumentumfilmest és Glenn Greenwald oknyomozó újságírót. A Hong Kong-i hotelszobában forgatott jeleneteknek a kiszivárogtatott információk elképesztő mivolta, és persze az amerikai hatóságok Snowden utáni vadászata adta meg az izgalmakat, és az Amerikai Filmakadémia a tegnap esti díjkiosztó gálán a Citizenfourt találta a tavalyi év legjobb dokumentumfilmjének. Az Oscar-díjat Poitras, Greenwald és Lindsay Mills, Snowden barátnője vette át, aki több hónapig nem láthatta kedvesét, végül oroszországi ideiglenes rezidenciáján találkoztak ismét.