Az ARM még a Computex hivatalos megkezdése előtt tartott egy gyors előadást arról, hogy milyen új IP-k állnak majd a jövőben a partnerek rendelkezésérére. Természetesen ultramobil processzorokról volt szó, és a nagy bejelentésnek a Cortex-A73-as mag érkezése számít, amely tényleg komoly fejlesztésnek ígérkezik.
Az ARM szerint az új, ARMv8 architektúrára alapozó dizájn az elődnek számító Cortex-A72-höz képest akár 30%-kal jobb teljesítményt és energiahatékonyságot biztosít. A vállalat persze megjegyzi, hogy ezt a mérést egy 16 nm-es node-on készült Cortex-A72 és egy 10 nm-es node-ot használó Cortex-A73 között végezték, aminek főleg az az oka, hogy ugyanarra a node-ra a két processzormag nincs implementálva, ugyanakkor a fent leírt előny jelentős része megmarad ugyanazon a node-on is.
A Cortex-A73 kifejezetten sok szempontból tér el az elődnek számító Cortex-A72-től. Bár a felépítése még mindig komplexnek mondható, azért érződik rajta, hogy nem az abszolút nyers erő biztosítása volt a fő fejlesztési irány, hanem különböző egészséges kompromisszumok megkötése, amelyeket aztán meg kell próbálni ellensúlyozni. Rögtön az elején kiemelhető, hogy az ARM a rövid futószalaghosszra törekedett, így kevesebb ciklussal dolgozik az utasításbetöltés, illetve a legtöbb utasítás esetében mindössze egy ciklus a dekódolás. Ezen a ponton ugyanakkor az integer és az FP futószalag különválik, mivel utóbbinál a dekódolás egy extra ciklust vesz igénybe. A dizájn egyébként két utasítás párhuzamosan történő dekódolását biztosítja.
Megváltozott az out of order logika is, ami az utasítások sorrendtől független végrehajtásáért felel. A Cortex-A73 ugyanis ebből a szempontból nem hasonlít a korábbi ARMv8-as magokra, és alapjaiban a Cortex-A12, illetve -A17 magok fizikai regiszterfájlokkal dolgozó konstrukcióját másolja le. Ennek a modellnek az előnye, hogy radikálisan egyszerűsíti a dekódolás utáni közvetlen lépcsőket (rename és dispatch), amelyek így egy-egy ciklus alatt végezhetnek a feladatukkal. Ezekkel a változásokkal a Cortex-A73 futószalaghossza minimum 11, míg maximum 16 ciklus, ami igen agresszív optimalizálásnak számít.
További újítás a négyutas asszociatív L1 utasítás gyorsítótár, amely már fixen 64 kB-os kapacitást kínál, illetve lényeges változás érte az elágazásbecslőt, amit egy nagy BTAC (Branch Target Address Cache) struktúra gyorsít, 64 bejegyzéses micro-BTAC mellett. Az ARM szerint ez a konfiguráció majdnem minden elágazásnál jól dönt.
A fentiek mellett a Cortex-A73 a valaha készült, legkevesebb helyet elfoglaló, úgynevezett prémium kategóriába szánt fejlesztés, hiszen egy mag csupán 0,65 mm²-nyi lapkaterületet igényel a TSMC 10 nm-es node-ján.
Az ARM a többmagos konfigurálást továbbra is maximum négy magot tartalmazó klaszterekben gondolja ideálisnak, és ez alól a Cortex-A73 sem kivétel. Az L1 adat gyorsítótár mérete 32 vagy 64 kB lehet, míg az L2 gyorsítótár 256 kB-tól 8 MB-ig konfigurálható a célpiactól függően. Utóbbira kérhető opcionálisan ECC is.
A Big.Little koncepció ezúttal is elérhető, méghozzá a Cortex-A53-mal párosítva. Az ARM ugyanakkor tett egy érdekes ajánlást a partnereknek, ugyanis a vállalat szerint a piac jobban járna, ha nem négy+négy Cortex-A53-as, hanem négy Cortex-A53-as és kettő Cortex-A73-as maggal érkeznének a komolyabb Big.Little rendszerchipek. Utóbbi kisebb helyigény mellett megoldható, és jobb lesz a teljesítmény is, főleg annak köszönhetően, hogy egy Cortex-A73-as mag 2,8 GHz-en is üzemelhet.
