A mai bejegyzés során a Galaxy S II képalkotási képességeit vesszük górcső alá. A Samsung zászlóshajója egy autofókuszos, 8 megapixeles elsődleges kamerát kapott, az előlapon pedig egy 2 megapixeles fényképező figyel. A hátlapon található kamera mellé egy szimpla LED-es villanót is mellékeltek, ezzel javítva az előd egyik nagy hiányosságát. Videókat is rögzíthetünk, ezt ráadásul 1080p Full HD minőségben tehetjük meg, ez 1920 x 1080 képpontos felbontást jelent; a mai bejegyzésben csak a képalkotást vesézzük ki, a videózásra egy külön bejegyzésben térünk majd ki.

A specifikációk terén tehát komoly előrelépés történt az elődhöz képest, a Galaxy S ugyanis egy autofókuszos, ámde mindennemű fénykeltő berendezés nélküli, 5 megapixeles kamerával volt szerelve, a videók maximum felbontása pedig 1280 x 720 pixeles lehetett. Ráadásul a képminőség sem volt a csúcson, emlékeztetőül anno ezt írtuk a masináról:

Bár a videók elég jó minőségűek, fényképek terén nem annyira villog szegény Galaxy S. A kijelzőn még elképesztően jól néznek ki a képek, de amint átmásoljuk őket számítógépre, csalódnunk kell, mert bár az esetek többségében kellemes vonalélességel, visszafogott zajszinttel és zajszűréssel rendelkező fotókat kapunk, a cucc néha elképesztően pocsék dolgokat is ki tud adni magából. Éjszaka a segédfény hiányában nem fogunk túl jó portrékat lőni, makró fotózásra viszont kifejezetten jól használható a készülék.

Ehhez képest a Galaxy S II kamerája egy komoly előrelépés, a felbontás jócskán megnőtt, a LED-es villanó miatt pedig éjszakai fotózásra is úgy-ahogy alkalmas, persze egy szimpla LED fényereje nem ér fel akár egy alsó kategóriás digitális fényképezőgép beépített vakujához, nem visz túl messzire, arra viszont jó, hogy az éjszakai bulizásokat és egyéb eseményeket megörökítsük. A magas felbontásnak köszönhetően egészen addig jó a képminőség, amíg rá nem nagyítunk a fotókra. Száz százalékos nézetben azért már előjönnek a szokásos gyermekbetegségek: bár a zajszűrő algoritmus mobiltelefonos viszonylatban közepes erősségű, a részletek így is gyakran elmosódnak. A dinamikatartomány sem kimondottan nagy, a fényes részletek gyakran beleégnek a képbe, ilyenkor a sötétebb helyek kevésbé láthatóak. Valamint néhol látni lehet a kromatikus aberráció nyomait, de szerencsére ez nem olyan vészes mértékű, nem fogja rányomni a bélyeget a képekre. A makró mód viszont korrekt, a képeket körülbelül 5-10 centiméterről fényképeztem, ehhez képest kellemesen éles fotók születtek.

Lássuk a kameraszoftvert! Nagyon jópofa, hogy a bal oldali sáv négy elemét szabadon átrendezhetjük, így azokat a funkciókat és kapcsolókat pakolhatjuk ki, amelyet gyakran használunk. A menübe lépve a testreszabási képességek komoly armadája fogad minket: állíthatunk a vakumódon, a fókuszon (automatikus, makró vagy arcészlelés), az érzékenységen (ISO 100, 200, 400 és 800), a fénymérésen (középre súlyozott, szpot, mátrix), bekapcsolhatjuk az időzítőt, a pislogás-észlelést, a segédvonalakat, a képstabilizációt és az automatikus kontrasztot, a fényértéket is átkalibrálhatjuk (-2 és +2 között). A fénykép mód almenüben mosoly, szépség, panoráma, akció és rajzfilm beállítások közül válogathatunk, a jeleneteket pedig érdekes módon az éjszakai mód almenüben találhatjuk, ez biztos valami fordítási hiba. Mindenesetre itt kapcsolhatunk portré, fekvő, éjszakai, sport, buli/beltér, strand/hó, naplemente, hajnal, őszi színek, tűzijáték, szöveg, gyertyafény illetve ellenfény módba, valamint három effektet (szépia, negatív, illetve szürkeárnyalatos) is ráhuzhatunk a képekre. A szoftver kihasználja a beépített GPS-t is, a képekhez ugyanis koordinátákat is rendelhetünk (geotagging).

Összegzésképpen egy kellemes fényképezővel van dolgunk, amely simán megállja a helyét a felső kategóriás mobil eszközök között. A pillanat megörökítésére tökéletes, főleg, ha nem száz százalékos méretben nézzük az elkészült műveket, komolyabb képminőségre viszont nem szabad számítani, hiszen mégis csak egy mobil eszközről van szó.

dr. Kind