Még azoknak is összejöhet egy-egy remek felvétel, akik amúgy nem dolgoznak azon, hogy minél fantasztikusabb képeket csináljanak. Amióta pedig már a csúcs okostelefonok egyre ügyesebbek, fényképezőgép sem okvetlenül kell ahhoz, hogy ütős fotókat csináljunk, pláne, mert azért azt az alapvetést nem árt továbbra sem szem előtt tartani, hogy egy jó kép nem a felszerelés miatt lesz jó kép. Hanem a téma, a hangulat, a pillanat és a megörökítés módja miatt.

A Fototrend.hu legjobb képei [+]

Talán mindenkiben motoszkált már az érzés egy tényleg jól sikerült felvétel után, hogy ez esetleg másnak pénzt is érne. És amikor az ember felüt egy hírportált, ahol egy anyag egy olyan témáról szól, amivel kapcsolatosan illusztráció gyanánt be van dobva egy-két ügynökségi kép, akkor talán már más is érezte úgy, hogy erről a témáról nekem speciel van egy jobb képem. Szebb, jobban kifejező, az adott anyaghoz jobban passzoló. És adott esetben ugyanezt lehet néha érezni egy-egy hirdetés kapcsán is.

A hírügynökségek, hírportálok, marketing ügynökségek és kreatív csapatok csak akkor rendelkeznek saját képanyaggal, ha van fotósuk, aki pont ott és pont akkor készített képeket. Különben általában “stock” fotókat használnak, azaz fizetős képadatbázisokból vásárolnak fényképeket, amelyeket aztán felhasználnak. A legtöbb esetben a képek forrását is fel szokás tüntetni (a GettyImages talán a leggyakoribb ilyen forrás), a marketing célra vásárolt ügynökségi képeknél viszont nem, de ott a képek jogdíja is magasabb. A dolog ugyanis a jogdíjról szól, ha valaki készít egy fotót, amit másvalaki azért használ, hogy abból bevétele legyen (olvasója, vásárlója, érdeklődője), akkor a kép jogtulajdonosának jár némi pénz. És itt jössz te is a képbe.

Így magyarázza az Alamy, hogy miképp kaphatsz pénzt a fotóidért

Mondhatni, hogy ma már mindenkinek a kezében van fénykép készítésére alkalmas berendezés, leginkább okostelefon. Ezért aztán egészen elképesztő mennyiségű fotó készül másodpercenként a világon, ezeknek egy hányada azonnal útnak is indul közösségi oldalakon, vagy üzenetküldő megoldásokon keresztül, tehát elvileg szinte bármiről létezik fotó, nem is egy. És bár a hivatásos fotósok nyilván sokkal jobb hatásfokkal lőnek el valóban olyan képeket, amelyek aztán pénzt is érnek (nem mellesleg utómunkában is ügyesebbek, mint a legtöbb amatőr), de mégis az a helyzet, hogy ha egy ügynökség, egy szerkesztő, egy hirdető pont olyan képet keres, mint amit te csináltál, akkor ma már megvan arra a platform, hogy ezt meg is találja és megvegye.

A Stocksy legfrissebb étel tematikájú fotói [+]

Több ilyen felület is létrejött az utóbbi években, ahol kvázi amatőrök tölthetik fel a fotóikat, amelyek kategorizáláson esnek át, címkékkel látják el őket és bekerülnek olyan adatbázisokba, ahonnan a képekre vevő ügyfelek megtalálhatják ezeket. Az Alamy, a Shutterstock, vagy a Stocksy is ilyen, de ezúttal az EyeEm-ről lesz inkább szó, ehhez ugyanis elég hamar készült okostelefonos app, hogy a fotós egy mozdulattal fel tudja lökni már a mobiljáról is a képeit, amiket egy algoritmus megvizsgál és rögtön címkéket is ajánl hozzá (egész jó hatásfokkal). Ha pedig a képen felismerhető személy vagy márkavédjegy van, akkor megkér, hogy szerezd be tőlük az engedélyt, addig nem rakják ki az ilyen fotókat a megvásárolható adatbázisba. Egy ideje amúgy már a GettyImages-zel együttműködnek és oda is átkerülnek a legjobb alkotások.

A szerző EyeEm oldala [+]

Persze nem kell az EyeEm-et választani, de érdemes megnézni, hogy melyik platformon mennyi üti a markunkat, ha eladunk egy fotót, no meg azt is, hogy látunk-e innen származó képeket itt-ott felbukkanni. Őszintén szólva én nemigen hittem ebben a dologban, de mivel valamelyik korábbi Huawei telefonon gyárilag fent volt a szoftver, ezért elkezdtem felölteni a jobb képeimet, legalább van belőlük másolat a felhőben, plusz egész ügyes volt a felület is, de pont amikor már kezdtem volna elfelejteni az egészet, akkor jött egy email, hogy valaki megvette egy képemet és kapok 20 dollárt. Ezt:

[+]

Azóta még jött pár dollár, mert újra felhasználták (nem tudom, hogy ki, mire, miért, mert nem dobja ki semmiféle kereső), én nyilván vérszemet kaptam és feltöltöttem egy újabb rakás fotót, de eddig hiába. Viszont elolvastam pár, nálam ezügyben jóval sikeresebb felhasználó tanácsát és ezekből azért látszik, hogy mások jóval tudatosabban csinálják ezt a dolgot. Volt egy fickó, aki például egy hajnali órán (amikor a fények egészen mások) kiment egy focipályára és közeli fotókat csinált a fűről, a fűre festett vonalakról, a szögletzászlóról, a tizenegyespontról és minden apró részletről. Egy rakás ilyen képet készített, ezeket feltöltötte és kvázi dominálta a focipályás témát, bármilyen potenciális vásárló ilyesmit keresett, beleakadt az ő felvételeibe is. És lett is belőle szépen bevétele.

[+]

Tehát nem okvetlenül az a lényeg, hogy olyan képeket tölts fel, amelyek specifikusan neked tetszenek, vagy éppenséggel kedvesek valamiért, jó emlék fűz hozzá, vagy bármi személyes érintettséged van. A megrendelő fejével érdemes gondolkodni, mondjuk sört kell reklámoznia és éppen jön a focivébé, akkor olyan kreatívok fognak készülni, aminek a háttere pont egy szuperközeli a fűről, a háttérben elmosódva a kapuval. És az ügynökség nem fog fotóst bérelni, hogy Géza, menjél már ki ide a grundra gyorsan és lövögess pár képet, hanem vesz egyet online, ráírja, hogy igyál sört, ha gól van, mellérak egy logót és kész a hirdetés, te pedig kerestél néhány dollárt.

A szerző felvétele - okostelefonnal [+]

Persze ez csak egy példa, mert nyilván egy turisztikai hirdetéshez a leglátványosabb, túlszaturált, idilli, széjjeleffektezett városképet fogja választani az iroda, de igazából sosem lehet tudni, hogy kinek és miért kell pont a te fotód. Most őszintén: a fentebb mutatott fotómnál ötvenszer jobb képeim vannak, mégis pont erre volt igény. Lehet, hogy neked is van olyan képed, ami egyszer valakinek pénzt ér, talán érdemes rászánni egy kis időt, hogy az ember összeüssön egy galériát, sosem lehet tudni. És ma már egy jobbfajta okostelefonnal simán lehet olyan képet csinálni, ami ha nem is óriásplakátra kerül, de egy banner hátterének, vagy egy hosszú cikk egyik illusztrációjaként könnyedén megállja a helyét.