A múlt évtizedben a 808 PureView óvatos mozdulattal, a Lumia 1020 aztán teljes erőbedobással rúgta be a kameramobilok ajtaját hatalmas szenzorral és felbontással, valamint ügyes képpont-egyesítő pixel binning feldolgozással. Két éve a Huawei a P20 Próval aztán átvette a stafétabotot, a fenti előnyökhöz a Mate 20 Pro hozzárakta a három hátlapi látószöget, a P30 Pro a periszkópos zoomlencsét, a P40 Pro+ pedig ezt is magasabbra – konkrétan 10x-es optikai nagyításra növelte. Most mégsem az utóbbi, hanem a P40 csúcstrió 50 megapixeles főkamerája a téma (OIS, f/1,9-es blende), és egy minap befutott frissítés miatt bőven van miről beszélni.
A Huawei P40 Pro hátlapi kamerarendszere [+]
Az IMX700 kódjelű szenzor 1/1,28" méreten a mai mobilpiac legnagyobbika, ráadásul minden képpont kettős funkciót lát el, hiszen a fókuszálásából is kiveszi a részét (octa PDAF). A P40-ek alapból mégis 12,5 megapixelen rögzítenek, hiszen a quad-Bayer szenzoron 4-4-es kiosztásban helyezkednek el a piros, a sárga és a kék színszűrők, ezek összedolgozásával pedig negyedakkora felbontás jön ki. A képpont-egyesítés előnye nappal a megnövelt dinamikában, éjjel pedig a többet látó, alacsonyabb képzajjal dolgozó szuperpixelekben rejlik. Jól jön ugyanakkor a teljes, 50 megapixel, például a 2x-es szenzorzoom esetében, így ugyanis kellően élesek a hibrid felvételek.
A P40 Pro automata képei széles, normál, 2x-es hibrid és 5x-ös optikai nagyításban [+]
Van persze zoomkamerája a P40 Prónak, méghozzá periszkópos, 5x-ös nagyítással, 12 megapixelen, hogy a messzit közel hozza, a legteljesebb látószöghöz pedig 40 megapixeles széles látószögű modul csatlakozik, 10 megapixelre egyesítve az eredményeket. A fenti négy példából és P40 Pro tesztünkből is kiderül: az automatika minőségére éjjel-nappal remek, minek akkor több tucat megapixellel dobálózni?
Az 50 megapixeles AI kameramód mindhárom csúcskategóriás P40 variánson elérhető [+]
Azért se szoktuk javasolni a maximális felbontást, mert a quad vagy nona-Bayer szűrővel a 40/48/50/108 millió pixel felett egyszerűen nem születnek tűéles eredmények, és mivel temérdek a feldolgozandó adat, az algoritmus általában sokkal kevésbé fejlett, mint negyedakkora felbontáson, ergo elmosottabbak az eredmények. Bár a P40-ek nem okoznak csalódást 50 megapixelen, tény, hogy profibb az automatika feldolgozása 12,5-ön. Itt jön be a képbe ugyanakkor az új, mesterséges intelligenciával megtámogatott, ultratiszta kameramód, amely amely 2-3 másodpernyi rögzítéssel, egycsapásra lehengerlő minőséget varázsol 8192 x 6144 képponton.
Ahogy az első sor bizonyítja: sosem látott részletmennyiség jelenik meg ezeken felvételeken, és ha olvasóink azt találnák mondani: oké, de még ezek a képek sem tűélesek, a sarkoknál pedig puhább a lencserajzolat, azt mondom: ne legyünk telhetetlenek, hiszen temérdek képinformációból dolgozhat az ember. Ráadásul a P40-ek ilyenkor a teljes látószöget használják az abból valamelyest vágó automata móddal szemben, így nálam rutinszerűvé vált, hogy nappal bevetem az AI 50 módot. Kíváncsiságképpen a fotókat leméreteztem 25 megapixelre a második sorban (ami még mindig az automatika felbontásának a duplája), és a tűéles eredmények simán alkalmasak A2-es, A1 nyomtatásra, illetve utólag a vágásra.
Mindezt a közelképek duplán meghálálják, lásd a csavar, a virág, a fűszál vagy a bukta apró, finom részleteit túlzott zajszűrés vagy túlélesítés nélkül, szituációtól függően kellemesen elmosott háttérrel. A makrózásra szintén bevethető, ultraszéles kamera ennél kevésbé hatékonyan emeli ki az előteret. 25 megapixelre skálázva újfent ráillik a képekre a tűéles jelző, és bőven lehet vágni a legapróbb részletek középpontba helyezésére. Az AI 50 mód egyébként figyelmeztet: stabil kezet és sok fényt igényel a működéshez, ám nem lennék elhivatott mobilfotós, ha nem próbáltam volna ki éjszaka, és jócskán meglepett a dolog.
A P40 Pro automata és éjjeli módja eleve remekel, így naplemente után tényleg felesleges lehet az 50 megapixel, mégis kellő extra részlet rögzült megfelelő kontrasztokkal és színekkel, bemozdulás nélkül, 25 megapixelre skálázva pedig újfent kiemelkedő a vonalélesség. Egészen ISO800-ig érdemes használni ezt a módot, igazán sötétben viszont már jobbak a 12,5 megapixeles, többelemes eredmények. Jogos lehet persze a kérdés: úgy egyébként minek az 50 megapixel, ha egy 4K-s tévé is csak 8-at jelenít meg? Egyfelől egy 8K-s tévé már 33-at, szóval a jövő szempontjából sem utolsó az összes rendelkezésre álló képpontot kihasználni, egy 128/256 GB-os tároló és a manapság filléres felhőtárhely pedig elbírja az akár 20 megabájtos fájlokat.
A Huawei által életre hívott, ultratiszta mód tehát egyszerre demonstrálja az 50 megapixeles szenzor és a fejlett képfeldolgozás elitkategóriás erényeit, olvasóink közül pedig sokan értenek velem egyet abban, hogy legyen szó tájképről, alakfotóról vagy közelképről, érdemes mindig az elérhető legjobb minőségben rögzíteni. Következzen zárásképpen pár további AI 50-es, illetve néhány szerkesztett és háttérré konvertált példa monitorra és telefonra. Ehhez is jó 8192 x 6144 pixelből dolgozni – meg úgy nagyjából mindenhez.
