Amikor délelőtt az LG standján már látható volt a G8X installációja, nem igazán lehetett tudni, hogy vajon milyen megfontolásból csinált az LG egy ilyen furcsa terméket. Még akkor sem, ha nem ez az első ilyen modelljük, de a G8X kapcsán sok dologra vártuk a választ, amelyeket végül egy szűk körű bemutatón meg is kaptuk.
[+]
Az első és legfontosabb dolog, hogy a G8X alapesetben pont olyan, mint egy szokásos csúcsmodell, egy kijelzője van neki, egy hátoldala, nem lehet sehová hajtogatni, nincs másodlagos kijelző, magyarán egy korrekt, de csúcskategóriás ajánlat, ami önmagában is megérdemli a figyelmet. A G8X ThinQ (igen, minden LG-nek ez a teljes neve mostanság) megkapta a Snapdragon 855-ös chipsetet, 6 GB RAM-ot és 128 GB belső tárolót, ami microSD-vel tovább bővíthető.
[+]
Ha önmagában nézzük a telefont, akkor egy 6,4 hüvelykes, Full HD+ felbontású AMOLED kijelzőt kapunk, amelynek a tetején van egy apró szenzorsziget, ide került a 32 megapixeles felbontású előlapi kamera. A telefon sztereó hangszórókat kapott, alul-felül 1,2 wattos teljesítményű hangfalacskák domborítanak, a hátlap alatt 4000 mAh-s akkumulátor üldögél, amely 4.0-s Quick Charge szabvánnyal elég gyorsan tölthető.
[+]
Az ujjlenyomat-olvasó a kijelző mögött található, a készülékház megfelel nem csak az IP68-as, hanem a MIL-STD 810G szabványnak is. És megtartották a 3,5 mm-es jack csatlakozót is, a hangért egyébként egy 32 bites DAC felel, végre úgy néz ki, hogy globálisan ezt kapja meg majd minden régió. A hátlapon pedig két kamerát fogunk találni, az első vállveregetés azért jár, mert ezek nem emelkednek ki a hátlap síkjából.
[+]
A másik pedig a tudásért, a főkamera 12 megapixelen fotóz, de ez egy 1,4 mikrométeres pixelmérettel dolgozó, OIS-t is tartalmazó modul, amely 1/480 másodperces záridőt is tud, persze meg van hintve témafelismerős mesterséges intelligenciával is. A másodlagos szenzorunk nagylátószögű, ez 13 megapixeles felbontásra képes. Hogy milyen a fotók minősége, az majd egy teszt során derül ki, de videózásban van vaskos meglepetés, olyan stabilizációt kapott a főkamera, amilyet telefonban még nem láttunk, még a nagyon durva rángatásokat is ki tudja kompenzálni, egészen döbbenetesen ügyesen simít ki gyakorlatilag minden olyan mozgást, ami hirtelen történik.
[+]
Erre az egészre öntötte rá az LG ezt a másodlagos kijelzős mázat, ami igazából egy cover tok. Bele lehet pattintani a telefont, a Type-C csatlakozón keresztül kommunikál a G8X ilyenkor a tok belső felére került kijelzővel, amely minden elemében azonos azzal, amit a telefon hord magán, még a notch is megvan, de semmi nincs benne, csak azért csinálták, hogy szimmetrikus legyen az összkép. Ez nyilván vitatható megközelítés, ha már van egy másik kijelző, amelybe nem kell beleerőltetni egy kamerát, akkor igazából ízlés kérdése, hogy mi a jó megoldás, a mi ízlésünknek nem ez.
[+]
És innentől jön a kérdés, hogy ez az egész mire jó, erre pedig az LG sokféle választ ad, megint csak a felhasználón múlik, hogy ezek közül melyiket látja indokoltnak. Egyrészt a két display egymástól függetlenül is működik, mintha két telefon lenne egymás mellett, a multitasking tehát ténylegesen két kijelzőn fut. Egyik app itt, a másik ott. És persze az LG rengeteg ponton módosította a kezelőfelületet, hogy minél többféle módon lehessen használni a kettős megjelenítést, miközben amúgy a UX 9.0-s rendszer is átalakult, vaskosabb betűket, ikonokat használ, egy csomó felületen a kezelést segítő gombok mind alulra kerültek és összességében is modernebb a kinézet, plusz van benne éjszakai mód is.
[+]
Nem fogunk tudni minden trükköt felsorolni, de azért van pár okos megoldás. Nyilván szövegbevitel esetén az alsó kijelző egy teljes gombsorrá válik, ráadásul a tokot 360 fokban lehet csavargatni, teljesen hátra is tudjuk hajtani és minden szögben stabilan megáll. Ha fotózunk, akkor mindkét kijelzőn láthatjuk az élőképet, ha a galériában turkálunk, akkor az egyik kijelzőn vannak a bélyegképek, a másikon a teljes nézetű fénykép látszik, a böngésző új ablakot a másik kijelzőn nyit, de itt akár azt is kérhetjük, hogy egy weboldal kiterjesztett módon látszódjék egyszerre mindkét panelen.
[+]
A legnagyobb poén a játékoknál van. A legtöbb ilyen megoldást felvonultató telefon (leginkább a ROG) csak akkor használja a másodlagos kijelzőt értelmesen, ha a játék úgy van megírva. Az LG-nél nem ez a helyzet, ugyanis minden játékhoz aját magunk is létrehozhatunk egy virtuális kontrollert különböző elemekből úgy, hogy az általunk választott vezérlési modult rámappelhetjük az alapkijelzőn levő virtuális kontrollerre. És ez azért elég ügyes trükk. A két kijelzőn futó két appot külön-külön lehet némítani, ha kell, hármas ujjhúzással meg tudjuk cserélni a kijelzőkön levő tartalmakat, a navigáció mellett futhat a street view, képernyőképet pedig egy mozdulattal tudunk az egyik kijelzőről a másikra exportálni úgy, hogy az mondjuk rögtön bekerüljön egy üzenetbe.
[+]
Van még egy apróság, ami fontos lehet: ha a kétkijelzős állapotban használjuk a terméket és összecsukjuk, akkor egy elég látványos, tükrös fedlapot fogunk látni, apró hangszóróráccsal felül a beszélgetésekhez, illetve egy hosszúkás, 2,1 hüvelykes OLED kijelzőt is kapunk, amin látszanak az értesítések. Hívásfogadáshoz nem is kell kinyitni a terméket, ami a mindennapi használat során nyilvánvalóan könnyebbség.
[+]
Van tehát potenciál a két kijelzős megoldásban, noha egészen biztos, hogy nincs erre mindenkinek szüksége. A kérdés az, hogy akárkinek van-e rá szüksége, erre az LG-nek az a válasza, hogy az előző hasonló cuccból is eladtak félmilliót a hazai piacon, tehát szerintük ez egy jó irány. A másik kérdés pedig az, hogy vajon milyen konstrukcióban lesz mindez itthon kapható, mert abszolút országfüggő, hogy a G8X ThinQ megvehető lesz-e különálló telefonként is, vagy mindenképpen csak a másodlagos kijelzővel együtt. Az árazás nem lesz karcsú, de az előzetes hírek szerint a Note10 árszintjét nem fogja meghaladni, viszont jó eséllyel ebből idén Magyarországon még nem lesz semmi, csak jövő év elejére várható a végleges példány.
