Régi tervünk volt, hogy az okostelefonok zenei képességeinek megítélésénél ne csak a fülünkre hagyatkozzunk, hanem valamiféle egységes, objektív megoldás segítségével össze is tudjuk ezeket vetni egymással. A hang minősége, illetve inkább másképp fogalmazva: a fülhallgatón hallgatott zene minősége egy nagyon nagy mértékben szubjektív dolog, ízléssel pedig nehéz vitatkozni, ám szerencsére vannak olyan sarokpontok, amelyek mentén mégis lehet egzakt adatokat egymással összehasonlítani.

A készülékek vagy a saját hangszóróikon, vagy a 3,5 mm-es jack csatlakozón szolgáltatnak zenét. A külső hangszórók produkciójának egzakt méréséhez egy hangszigetelt szoba és egy sereg speciális műszer kéne, ilyesmit komoly hifi magazinok végeznek főleg highend audio és házimozi berendezések tesztelésénél. Az okostelefonok zöme egyébként is elég vérszegény ezekhez képest, sokkal fontosabb a hordozható berendezéseknél, hogy a jack kimeneten mit nyújtanak. Mi ezt szeretnénk mérni, noha az eredményeket természetesen nagyban befolyásolja majd az is, hogy a végfelhasználó milyen fül- vagy fejhallgatót használ majd. Ám míg egy jó teljesítményre képes okostelefon hangminőségét könnyen elronthatjuk egy nem megfelelő füles megválasztásával, egy gyengébb képességű mobil produkcióját a legkomolyabb tartozék sem fogja tudni feljavítani.

A mérésekhez egy Focusrite Saffire 6-os külső hangkártyát használunk, ennek részletes specifikációját itt találja az erre fogékony érdeklődő. A hangkártyát egy Quiklok Rok Solid kábellel kötjük a telefonhoz, illetve USB-n egy PC-hez.

A PC-n a RightMark Audio Analyzer fut. Ez az orosz szoftver képes arra, hogy a hangkártyára érkező jeleket feldolgozza és egyértelmű módon megjelenítse, így a legfontosabb paramétereket ki tudjuk nyerni a készülék jack csatlakozójából. Ehhez egy 18 megabájtos wav fájlt játszunk le a készülék segítségével, maximális hangerőn és minden zenejavító trükköt kikapcsolva (equalizer és egyéb okosságok nélkül), hogy összehasonlítható és egzakt eredményeket kapjunk.

[+]

A szoftver képes arra, hogy különböző grafikonokat is készítsen, illetve el tudjuk tárolni az egyes készülékek adatait, hogy később azokat elővehessük egy-egy összehasonlítás kedvéért. Elég sokféle paramétert vizsgálhatunk így, noha ezek egy része szorosan összefügg, ezért szerencsére néhány érték ismeretében már megállapíthatjuk, hogy az adott készülék mennyire áll helyt zenei szempontból.

Az egyik legfontosabb érték a frequency response, azaz a frekvenciaátvitel. Ez azt mutatja meg, hogy az eszköz a különböző hangmagasságú hangokat ugyanolyan erősséggel adja-e tovább és szólaltatja meg. Ha azt tartjuk szem előtt, hogy ideális esetben úgy szól a zene, ahogyan azt az előadó (zeneszerző, énekes, DJ) megálmodta, akkor ennek a diagramnak egyenesnek kell lennie a hallható 20Hz - 20 kHz közötti tartományban. A legtöbb készülék ezen a próbán nem vérzik el, ha azonban akármilyen szoftveres hangzásjavító, equalizer be van kapcsolva, akkor az egyenes helyett valamiféle furcsa görbét kapunk. És láttunk már olyan készüléket is, ahol ez annak ellenére így alakult, hogy minden hasonló okosságot kikapcsoltunk.

Szegény Gigabyte, ebben a tesztben nem szerepelt fényesen

A másik lényeges érték a zajszint (noise level). Ez azt mutatja meg, hogy a lejátszott hang mellett milyen mértékben van jelen olyan egyéb hang, ami pusztán a készülék működéséből, vagy valamiféle interferenciából keletkezett. Ha ez az érték magas, akkor még a kevésbé audiofil felhasználók is hallanak a zene mellett sistergést, elektromos zajt.

Zajszint-összehasonlítás

A Dynamic range, azaz a dinamikatartomány azt mutatja meg, hogy az eszköz mennyire képes nagyon halk és nagyon hangos hangok egyszerre történő megszólaltatására. Az emberi fül igen tág tartományban hall hangokat, noha mondjuk egy koncerten nem biztos, hogy valakinek a csendes fütyörészését kiveszi a tömegből, de ettől még hallja, csak nem tudja azonosítani, elkülöníteni. Méréseinkben a minél magasabb érték jelzi, hogy a készülék jól szerepel ezen a területen.

A THD és az IMD kétfajta torzítás rövidítése. Harmonikus és intermodulációs torzításokról van szó, nagyon röviden ezek azt eredményezik, hogy egy elvárt hang helyett több hang szólal meg egyszerre (felharmonikusok), amelyeket a felhasználó úgy érzékel, mintha torzítana a berendezés. Értelemszerűen a mérések során az alacsonyabb értékek a jobbak.

Egyetlen fontos mérés maradt hátra, a stereo crosstalk, azaz a sztereó áthallás. Ezt talán különösebben nem szükséges részletezni, azt vizsgáljuk, hogy a bal és a jobb csatorna hangja mennyire hallatszik át a másikba, azaz mennyire sikerül ezeket az eszköznek megfelelően elkülöníteni. Itt is a kisebb érték a jobb, hiszen decibelben mérjük azt, hogy jobb-bal hangsávokban milyen mértékben van jelen a másik.

Természetesen minden mérési metódust, felállított labort és tesztelési folyamatot a végsőkig lehet tökéletesíteni. Úgy gondoljuk azonban, hogy okostelefonok és tabletek audio képességeinek méréséhez ez a szett már elég információt biztosít ahhoz, hogy a kiugrónak gyenge eredményt adó készülékeket ki tudjuk szúrni. Bízunk benne, hogy ezzel a mérési módszerrel az általunk tesztelt eszközök újabb olyan tulajdonságát tudjuk egzakt módon megmutatni, ami sokaknak fontos. A teljesítménytesztek (benchmarkok), illetve a kijelző tulajdonságainak mérése után mostantól a Mobilarena a jack kimeneten audio minőséget is mér.