A Nokia szerint a hosszú távú fenntarthatósághoz nem elegendő néhány szenzációhajhász „zöld” készülékkel előrukkolni, hanem a teljes termékpaletta esetén olyan gyártástechnológiát kell alkalmazni, mely a környezetet a lehető legkisebb mértékben terheli. Ezen filozófia jegyében a finn gyártó általában kerüli a környezetbarátnak titulált telefonok kiadását, noha korábban egy-egy kampány keretében bioplasztikba burkolt mobilokat, illetve biofestékkel nyomtatott csomagolásokat és kompakt felhasználói útmutatókat is bevetett már, bár az utóbbi helyét egyre inkább átveszi a készülékek menürendszerébe épített súgó, vagyis az integrált útmutató.
Az elmúlt évtized alatt a környezetbarát gyártástechnológiák rengeteget fejlődtek: a Nokia X2 a színes kijelzője ellenére például harmad annyira terheli csupán a környezetet, mint a 2000-ben bemutatott Nokia 3310; mely kalkuláció a termékek teljes életciklusát magában foglalja az alapanyagok előállításától a fejlesztésen, legyártáson és használaton át egészen a 100 százalékos újrahasznosításig. A finn gyártó készülékei nem tartalmaznak brómozott és klórozott vegyületeket, antimon-trioxidot, PVC-t, higanyt, ólmot, valamint a töltők készenléti energiafelvétele is 80–95 százalékkal csökkent az elmúlt évtized során, mely a csatlakozóba bedugva felejtett töltők esetén 0,03 wattos fogyasztást jelent. A Nokia szerint a nevelő célzatú környezetvédelmi játékok és alkalmazások mellett rendkívül fontos a rendszeres szoftvertámogatás is, mely révén egy-egy készülék életciklusa jelentősen megnyújtható.
