Két olyan, régről ismert funkció hiányát (vagy épp meglétét) szoktuk megemlíteni a tesztek audiós bekezdéseiben, amelyek egyre gyakrabban nincsenek meg a friss okostelefonokban (érdekes módon minél drágább a motyó, annál inkább hiányoznak), ez pedig a 3,5 mm-es jack csatlakozó és az FM-rádió. Ezek valamennyire következnek is egymásból, a legtöbb olyan telefonban, amiben van rádió, az ehhez szükséges antennát egy bedugott headset zsinórja jelenti.
Az LG G8X alján van Type-C és 3,5 mm-es jack is [+]
Az analóg audiocsatlakozó elhagyását az Apple lépte meg először, jókora felhördülést kiváltva, de mostanra már eléggé az a jellemző, hogy a nagyon drága csúcsmodellekbe sem szokott jutni 3,5 mm-es jack. És a legtöbbször helyhiányra hivatkozik a gyártó, ami annyiból elég béna kifogás, hogy azért akadnak még olyanok, akik nem hagyták el ezt a megoldást, mégis olyan csúcsmodellt tesznek le, amiből amúgy nem hiányzik más sem. Ilyen az LG V60 ThinQ. De itt nem is az a kérdés, hogy ki és mivel magyarázza, hogy miért nem rakja ezt az interfészt bele a készülékbe, hanem az, hogy szerintünk miért fontos ezeket megemlíteni.
Egy komolyabb headsethez több jackes kábel is járt [+]
A 3,5 mm-es jack évtizedeken át a hordozható eszközökön használt, kvázi szabványos megoldás volt arra, hogy hang jöjjön ki a cuccból és ez egy másik eszközön szólaljon meg, legyen az headset, hangfal, vagy akár egy tévé. Egy baromi nagy iparág épült erre, az egészen filléres izéken át a nagyon komoly audiós megoldásokig terjedő skálán mindenki elfért, ám abban a pillanatban, hogy eltűnik az interfész, máris ott a dilemma, hogy mire lesz akkor jó az esetleg jó drágán megvett tartozékom. Eleinte adtak a cégek átalakítót a Type-C és a 3,5 mm-es jack közé egy fityegő kábel képében, de ma már ez sem nagyon van, a piacról beszerezhető megoldások pedig vagy működnek, vagy nem, ezt ráadásul előre pont nem lehet tudni. Csak én már hárommal befürödtem különböző telefonok és fülhallgatók kapcsán, még ha a hang kifelé működik is, visszafele általában nem, tehát mikrofonként nem üzemelnek így a régebbi, jackes berendezések.
Ez nem volt egy olcsó tartozék [+]
Persze, hogy lehet azt mondani, hogy ott a Bluetooth, milyen remek TWS headsetek vannak ma már, de azok 10 ezer forinttól a csillagos égig értelmezhetők árban, és ott is akadnak gondok. Mondjuk sokszor elcsúszik a hang, vagy játéknál késnek az effektek a képhez viszonyítva, plusz ezeket a kis izéket tölteni is kell, bezzeg a kábeles megoldásnál erre sem kellett figyelni. Oké, vehetünk Type-C végű headsetet is, de az is költség (manapság már nem nagyon adnak ilyet a drágább motyókhoz sem), pláne akkor, ha amúgy ott figyel a szekrényben egy amúgy hibátlan jackes tartozék, ami mondjuk 3 éves. És semmi baja.
Rode mikrofon okostelefonokhoz - jack csatlakozóval [+]
A másik gond (és ez nyilván már kevesebbeket érint) a mikrofonos használat. Amióta egyre jobb videókat vesznek a telefonok, úgy kezdtek terjedni a mobil eszközökhöz kínált mikroportok, mikrofonok, egyik-másik cég (Rode, Boya) egész magas színvonalon űzte ezt a dolgot még a jack-érában, aztán most nekik is (meg a felhasználóknak is) váltaniuk kellett Type-C-re, egy Rode kütyü meg simán tud annyiba kerülni, mint egy telefon, a régi pedig nem működik átalakítóval sem. Bluetooth forrásból igen kevés telefon rögzít hangot is akár a diktafonnal, akár videózás közben (a One UI 2.5-be ezt a Samsung végre betette opcióként), sok kütyü még a Type-C-n keresztül érkező hangot is ignorálja. Érdekes módon néha az a tapasztalatunk, hogy bár a digitális, Type-C-s megoldásoknak kellene eszközfüggetlenül, koherens minőséget produkálnia az analóg, jack csatlakozós mikrofonokkal szemben, valójában a Type-C-s kütyük esetén több alkalommal futottunk már kompatibilitási, nem működési problémákba, ingadozó minőségbe, gyakran márkán belül is (Boya). Röviden és tömören: a jack csatlakozó igenis egy fontos és kiforrott szabvány, ami talán nem mindenkinek fontos, de akinek igen, annak nagyon. Szóval ezért fájó, ha hiányzik egy telefonról.
[+]
A rádió mellett is vannak érvek, de azoknak is van igazságuk, akik azt mondják, hogy ma már a zenét általában streameljük, igaz, hogy a Spotify Premium pénzbe kerül, de ha már van X forintod telefonra, akkor jusson erre is, meg akkor már adatcsomagra is, amit lehet párhuzamba vonni azzal, hogy ha van autód, akkor az ablakmosó utántöltésének költsége csak nem okoz gondot, csakhogy itt van ingyenes megoldás is, mert az FM-rádió hallgatása egy fityingembe sem kerül. Ráadásul (és ez is személyes példa) van olyan céges tarifacsomag, ahol ha megfeszülsz, akkor sem adnak havonta egy bizonyos adatforgalomnál többet, még ha fizetnél is érte, egy Spotify azért ebből rendesen le tud csípni, ha sokszor hallgatja az ember. A másik érv a rádió mellett, hogy kenhetem a hajamra az online streaminget, ha nincs térerő.
Mindenkinek mások a szokásai, más funkciókat használ. De egy szobafestő például inkább rádiózik a létrán állva, mintsem a Spotify-t izélgeti, mert neki kell a Balázs-Bochkor-Happy Endre vonal délelőtt, meg az akármilyen kívánságműsor délután (és olyat is ismerek, aki minden csütörtökön 3-4 között a Trend FM-en fogható, méltán híres Szenzor című műsort hallgatja), ha van a telefonban FM-rádió, akkor az a legegyszerűbb megoldás ahelyett, hogy online hallgatja egész nap az adatforgalma terhére. Szóval fogadjuk el, hogy vannak funkciók, amelyek ugyan nem mindenkinek lényegesek, meg talán hozzáértéssel, modernebb megoldásokkal, némi időráfordítással kiválthatók más módszerekkel, de ezeknél sokkal egyszerűbb, ha simán csak nem hiányoznak a telefonokból. Úgyhogy amíg nem tűnik el teljesen az a felhasználó csoport, amely a jack csatlakozót és a rádiót igényli és használja, addig mi is meg fogjuk említeni a tesztjeinkben, ha ezek hiányoznak. Mert nekik ez bizony döntési pont is lehet egy-egy új telefon megvásárlása előtt.
