Mindezek alapján az NHH, mint a nemzeti vagyon fontos elemét jelentő frekvenciakészlettel felelősen gazdálkodó hivatal, csak úgy dönthetett, hogy a pályázatot megszünteti, ugyanakkor a frekvenciák hasznosítását továbbra is napirenden tartja.
A hatóság megítélése szerint a sávszélesség-igényes vezeték nélküli alkalmazások elterjedése a rendelkezésre álló frekvenciakészletet fel fogja értékelni és a nemzeti vagyonnak ez az eleme a közeljövőben várhatóan a mainál is többet fog érni, és jobban szolgálhatja a fogyasztói érdekeket."
Olvassunk a sorok között egy kicsit. A négy pályázó (Digi Kft, Dreamcom Kft, Mobinet Kft, Invitel Zrt) előzetesen kiszivárgott eredményei szerint a Dreamcom és a Mobinet adta a legjobb ajánlatot. A fent hivatkozott tulajdonosi háttérrel kapcsolatos félmondat valószínűleg elsősorban a Mobinet Kft-re vonatkozik, az állami vagyonra való fokozott odafigyelés oka pedig az, hogy a 100 milliós belépési díj kicsengetése után a győztes olyan frekvenciatartományhoz juthatott volna hozzá, amely azonnal értékesíthető lett volna 4-5 milliárd forintért a meglévő szolgáltatók számára. Anélkül, hogy belemennénk bizonyos spekulációkba, nyilván az NHH alappal, vagy alaptalanul is attól tartott, hogy az esetleges győztes csupán csak a rövidtávú nyereség érdekében pályázta meg a frekvenciát, ám a hatóság valószínűleg nem vállalja a kockázatot.
Korábban még olyan pletykák is napvilágot láttak, hogy nem is egy, hanem két szolgáltató is indulhat itthon, de a hosszasan elhúzódó eredményhirdetés (már januárban kellett volna a győztest megnevezni) miatt sok elemző politikai csatározásokat is sejtett a háttérben. Az NHH döntése nyitva hagyta a kaput arra nézve, hogy a jövőben esetleg újra meghirdessék a frekvenciát, de ha ragaszkodnak a fenti álláspontjukhoz, akkor ezzel a gazdasági válság enyhüléséig mindenképpen várniuk kell.