A Sony Ericsson történelmét három blogbejegyzésre tördeljük. Az első részben az Ericsson történelmén szaladtunk végig, most pedig a Sony-ra koncentrálunk, leginkább a mobiltelefonok szempontjából. Érdekes módon elég kevés hivatalos anyag van fent a neten, mintha a Sony egyáltalán nem akarna emlékezni arra a korszakra, amikor még egyénileg is gyártottak mobiltelefonokat. Pedig ezek a készülékek igencsak megérdemlik a figyelmet, koruknak kiemelkedő darabjai voltak.
A Sony 1946-ban alapult, de nem Sony volt a neve, hanem Tokyo Tsushin Kogyo K.K. (Tokyo Telecommunications Engineering Corporation). A Sony brandet 1955-ben jegyezték be, és még ebben az évben piacra dobták Japán első tranzisztoros rádióját. Három évvel később a cég neve hivatalosan is Sony-ra változott, 1964-ben már színes tévét gyártottak, 1979-ben pedig debütált a Walkman, amely világhírnévhez juttatta a Sony-t.
Sony CM-DX1000, a cég első mobiltelefonja
Az első mobiltelefont 1997-ben dobták piacra, ez volt a CM-DX 1000. Rögtön olyan készülékkel léptek be az iparágba, amely dot-mátrix kijelzőt kapott, s a konkurenseknél nagyobb kapacitású akkumulátort. Ezen kívül volt benne vibrációs hívásjelzés és polifonikus (!) csengőhangok. Ugyanebben az évben kijött a CM-DX 2000 is, amelyben már felbukkant a Sony telefonokra jellemző védjegy, a Jog-Dial is. Ezt később a Sony Ericsson is megörökölte néhány modelljében. A Jog-Dial egy olyan oldalsó tekerentyű volt, amit be is lehetett nyomni, így megkönnyítve a kezelést. Aki használt ilyet, mindenki áldotta, pedig ez még csak az első verzió volt.
Sony CM-DX2000, az első telefon Jog-Diallel
Szintén 1997-ben jött piacra a Z1. Ez volt a Z sorozat első darabja, s az adott korban teljesen formabontónak számított. Ikonos volt a menü, 97 x 32 pixeles kijelzőt kapott, oldalról lehajtható mikrofon jellemezte, s ebben a modellben már volt naptár, ébresztőóra és 20 másodperces diktafon is. 1997-ben ezek nagyon komoly funkciónak számítottak. Kis szünet után kijött a C1 1999-ben, kék háttérvilágítással és beépített antennával (igen, ebben az évben jött ki a Nokia 3210 is). Azt talán mondani sem kell, hogy az összes Sony telefon lítium-ion akksival rendelkezett.
Sony CMD-Z1
2000-ben aztán megjelent egy olyan készüléktrió, amely messze megelőzte a korát. A C5, a J5 és a Z5 közül az utóbbi kettő érdemli meg a figyelmet. Ezekben már Advanced Jog-Dial volt, amely nem csak tekerhető és benyomható, hanem előre-hátra billenthető is volt. Egy ujjal lehetett a menüben közlekedni, ki-be lépkedni, egészen fantasztikus felhasználói élményt kínálval. Ehhez jött a négy szükreárnyalatos kijelző, körhinta jelleggel felépülő grafikus menüvel. Mindegyik modellben volt T9 prediktív szövegbevitel, a Z5-ben és a J5-ben POP3 e-mail kliens és HTML böngésző is helyet kapott. A Z5 aktív flipes készülék volt, beépített hangpostával, 20 másodperces diktafonnal, több játékkal (amelyből a horgászós volt a nagy kedvenc), naptárral, 500 neves telefonkönyvvel. A készülékek egyik apró extrája volt, hogy beszélgetés közben apró pittyenéssel jelezték, ha fogyóban volt a térerő, így az ember még időben tudott korrigálni, mielőtt bement volna valami mélygarázsba.
Sony CMD-Z5, mely lapunk főszerkesztője szerint minden idők legjobb mobiltelefonja
A 2001-ben debütáló J6 már itthon is hivatalosan elérhető volt, hiszen a Vodafone forgalmazta; sajnos itt volt visszalépés, eltűnt az Advanced Jog-Dial. Azok a Sony telefonok, amelyek polifonikus csengőhangot tudtak, nem voltak képesek egyszerre csörögni és rezegni, mivel a gyártó a vibrációt úgy oldotta meg, hogy a hangszóróra küldött egy olyan hangfrekvenciát, amitől az rezonált, s ez rázta meg az egész készüléket. A J6-ot követte a J7 és a J70, ezek csak színükben tértek el, illetve piacra került az MZ5, amely a világ egyik első zenelejátszós telefonja volt 64 megabájtos Memory Stick kártyával. Az utolsó Sony a Z7 volt, narancsszínű háttérvilágítással, kissé legömbölyített formával. Nagyjából azt tudta, amit a Z5, csak ebben polifonikusak voltak a csengőhangok.
A Sony CMD-J6 hazánkban is kapható volt a Vodafone-nál
A Sony ezt követően 2001-ben lépett házasságra az Ericsson mobiltelefongyártó részlegével. Akkor még volt róla szó, hogy a Z7-nek egy Z700 nevű utódot készítenek, de ismeretlen okokból a fejlesztést leállították, pedig színes kijelzőt és Java támogatást ígértek egy olyan formájú készülékben, mint amilyen a Z7 volt. A Jog-Dial átkerült néhány Sony Ericsson modellbe, de a Sony hatása csak évekkel később érződött az új készülékeken a Walkman és a Cybershot brand megjelenésével. A Jog-Dial mellett a körhintaszerű menü, a kijelzőt félig eltakaró flip, az akkumulátoron található zöld/piros töltésindikátor is eltűnt. Azt hiszem, hogy Sony piacra került 13 különböző telefonja egy teljesen egyedi filozófiát és megközelítést testesített meg, s lehet a Sony Ericsson bármennyire is sikeres, a Sony telefonok eltűnésével egy üde színfoltot vesztett el az iparág.
Bog
