Gyerekkoromban megőrültem a különféle távirányítható dolgokért, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. Általános iskolában volt egy egészen jó távirányítós autóm, meg vannak emlékeim édesapám távirányítós hajójáról, mely valószínűleg azóta is a Balaton alján pihen, ha nem találta meg valaki. Egy dolgom viszont sosem volt: távirányítós repülő szerkezetem. Pedig egy helikoptert mindig is nagyon szerettem volna.
És most jön az a rész, hogy a Mobilarena újságírójának lenni az egyik legkirályabb dolog a világon. A miértre egy könyv hosszúságú fejtegetéssel lehetne válaszolni, ha pedig lenne egy ilyen, új fejezettel bővülne. A Speedshop ugyanis úgy döntött nemrég, hogy elkezd távirányítós helikoptereket forgalmazni amolyan miért is ne alapon, hiszen a kínai ipar mára eljutott oda, hogy elérhető áron és korrekt minőségben tud gyártani efféle játékokat. Hangsúlyozottan játékokat, mert mint azt az rchelicopter.hu szerkesztőjétől, egy profi RC-pilótától megtudtam, a több százezres gépek azért határozottan mások, mint ezek. És határozottan drágábbak, de ezekről a dolgokról majd egy kicsit később.
Tigrismintás beltéri heli
Hogy miért kaptuk meg a Speedshop teljes kínálatát, ami nagyjából másfél tucatnyi gépet jelent? Azért, hogy véleményezzük őket, ugyanis a szerkesztőségünkben többünknek is van már efféle helije. A Mobilarena portfoliójába nyilván nem vág bele az, hogy profiként nézegessünk efféle játékokat, modelleket, ezért tényleg csak a véleményünk kellett, mi pedig véleményeztük is, ebben volt a segítségünkre az említett modellhelis pilóta, Szabó Péter is. A Speedshopnak pedig mostmár megvan minden információja ahhoz, hogy tudja, mely termékeket lehet érdemes forgalmazni és melyeket nem. A Mobilarena szerkesztőségének a hete pedig a játékhelik körül zajlott.
Ezek hogyan működnek?
Egy igazi helikopter ugye nagyjából úgy épül fel, hogy van egy méretes rotor a tetején, meg egy kisebb a farkában, mozogni pedig a fő rotor dőlésszögének állításával tud. Ha viszont megnézzük az itteni képeket, láthatjuk, hogy ezek a helikopterek mások: legtöbbjükön két pár rotor van felül, közöttük vagy felettük van egy amolyan súly (ez a flybar), hátul pedig egy horizontálisan terpeszkedő, kisebb rotor található. Ezt hívjuk koaxiális elrendezésnek, természetesen a megoldás a valóságban is létezik. A háttérről annyit kell tudni, hogy az egylégcsavaros hajtóműveknél a légcsavar körül kialakuló áramlás energiájának egy jelentős része elvész az egyirányban forgó légörvénnyel együtt, amit a koaxiális elrendezés képes megakadályozni. A második légcsavar az első által keltett légörvény energiáját felvéve hasznosítja azt, miközben gyengíti is annak aszimmetrikus hatását. A koaxiális elrendezésű helikopterek a szembeforgás által kiegyenlített reakciónyomatékok miatt képesek farokrotor nélkül repülni, a vízszíntes elfordulást az egymáshoz képest külön szabályozható rotorok kismértékü eltérésével oldják meg. A lassabb rotor kisebb reakciónyomatékot gerjeszt, így a gyorsabban forgó nagyobb ellen-nyomatéka felé (gyakorlatilag a lassabb irányába) fordul az ilyen felépítésű helikopter. A koaxiális elrendezés minden esetben precíz mechanikai megoldásokat és bonyolult fordulatszámvezérlést kíván, a valóságban legalábbis; a játékhelikopterek viszont szinte egytől egyig ilyenek.
A rotorok között található flybar a stabilitást hivatott segíteni, gyakorlatilag két súlyról van szó, melyek egyensen tartják a gépet. Ott van továbbá a beépített giroszkóp, mely nyilván nem egy klasszikus giró, hanem egy elektromechanikus kiegyensúlyozó rendszer, melyet a forgatónyomaték miatt kell használnunk. Ha a helikopter motorja elindul és forgatni kezdi a főrotort, akkor a helikopteren egy olyan erő jön létre, ami magát a helikoptert ellenkező irányba forgatná - a normál elrendezésû helikopteren elsősorban emiatt kell faroklégcsavart használni, bár az igazi helikoptereknél egészen más tömegről és gyorsaságról beszélünk, mint a játékoknál/modelleknél. Az igazi forgószárnyasokon a pilóta a testével érzékeli a forgatónyomatékot illetve annak változását, és a pedálokkal a faroklégcsavar-állászög változtatásával kompenzálni tudja, továbbá a faroklégcsavar segítségével tud elfordulni a függõleges tengelye mentén. A játékhelikopterek a kis tömegük és az ehhez párosuló erős motorok miatt ezek a nyomatékváltozások nagyon gyorsak, giró nélkül nem tudnánk követni őket, vezethetetlenek lennének a gépek. A modellhelikopterek tehát így repülnek. A hátul lévő rotor a gép fenekét emeli vagy süllyeszti, ennek hatására fog haladni a gép előre, illetve hátra. Tudni kell, hogy ezeken a heliken a motor fordulatszáma nem állandó (mint egy profi modellhelin), emelkedni attól tudunk, hogy gyorsabban pörögnek a rotorok, a forgásról pedig már volt szó. Ez lenne egy háromcsatornás heli, mely képes emelkedni/sülyedni, saját tengelye körül forogni, illetve előre-hátra menni. Vannak azonban négycsatornás helik is a Speedshop kínálatában (na jó, csak egy darab), mely képes oldalazni is, amit a dönthető főtorot segítségével ér el. Nincs is rajta hátsó kisrotor, mert előre-hátra is a nagynak a döntésével halad.
Beltér?
Döbbenetes, de játékhelikopterből is annyi van, mint égen a csillag. Az általunk kapottak között nagyjából fele-fele arányban lehetett kültéri és beltéri koptereket találni, vásárlás előtt viszont nem árt elgondolkodni, hogy melyiket is tudja használni az ember.
A beltéri kopter nyilván azért jó, mert otthon, az irodában és a haveroknál is lehet vele tolni. A klasszikus beltéri helik kicsik, hosszuk 20 centiméter alatt van, nagyon könnyű, rotorlapjaik pedig el tudnak fordulni, úgyhogy nem törnek szét semmit, bár karcolásokat azért ejthetnek.
Egy beltéri helikoptert alapvetően bárki tud vezetni, legalábbis akkor, ha háromcsatornás gépről van szó (keretes írás itt, jobbra). Vannak gyorsabbak és lassabbak, a különbségek a Speedshop honlapján is fel vannak tüntetve; nekem az abszolút kedvencem a 11 000 forintos Salvation 46 volt, mely elég gyors, de kezes is tud lenni, plusz fémből van és gyakorlatilag elpusztíthatatlan. Szintén csíptem a nagyjából 19 000 forintos Salvation 36-ot, mely annyival több, hogy az alján van egy VGA felbontású, 15 képkocka/másodperc sebességű mozgóképek rögzítését lehetővé tevő kamera. Egy 512 MB-os microSD-kártyára rögzít, minősége nem jó, de élvezhető.
Kintre is vihetem?
Vannak olyan gépek, melyek beltérben és kültéren is használhatók, ezek azonban abszolút kezdők kezébe nem valók. A 30-40 centiméteres hosszúságot is elérő gépek otthon már komoly károkat tudnak okozni, ha valaki nagyon béna, de egy kezdő az nyilván béna, itt ugyanis nem olyan egyszerű minden, mint egy számítógépes játékban.
Vannak ugyanis mindenféle légáramlatok, melyekről nem is gondolnánk, hogy léteznek. Ha közel megyünk a földhöz (vagy egy könyvet a repülő heli alá tartunk), akkor létrejön az úgynevezett párna, mely emeli a gépeket, de sokszor kicsit instabillá is teszi azokat, szóval ésszel kell röpködni. És kültéren kizárólag szélcsendben, mert ezeket a heliket a legkisebb szellő is elrepíti, aztán lehet majd nézni, mint én néztem pár hónapja, amikor a helikopteremet három utcával odébbfújta a szél. Azóta sem találom.
A nagy itt nem jó
Vannak kifejezetten nagy, 50-100 (!) centiméter hosszú gépek is, melyeket szobában értelemszerűen tilos reptetni, kültéren is csak ésszel szabad. Talán mondani se kell, hogy egy ekkora fémszerkezet milyen károkat okozhat emberben, állatban és tárgyakban, ráadásul az ember pár perc után azt hiheti, hogy tud vezetni egy ekkora masinát, pedig nem tud.
Kipróbáltam a Salvation 27 nevű, háromcsatornás, egy méter hosszú gépet is. Érzésre legalább egy kilót nyom, iszonyú hangja van, repülési tulajdonságai pedig nem felelnek meg a méretének. Inog, zúg, búg, leesik, tör-zúz, az ember meg csak fogja a fejét; ha kültéren akarunk reptetni, válasszunk inkább egy közepes méretű gépet, vagy kezdjünk el szimulátorozni és vegyünk egy igazi 3D-s modellhelit. Játszani meg inkább a szobában kell, jobb az mindenkinek.
Harci helikopter, a legnagyobb királyság
A legfrankóbb helikopter egyértelműen a 20 000 forintos harci helikopter pakk, melyben két darab infrás gépet kapunk. A kizárólag távirányítóról tölthető cuccok zabálják az elemeket, mert távirányítónként hat-hat darab ceruzaelemre van szükség, de a közepes gépek egy-másfél, a nagyok két-három órás töltésétől eltérően 20 perc alatt harcra készek. Szó szerint.
Ha összelőttük a csatornákat (hogy ne akadjanak össze, ami egyébként nem csak az infrásoknál, hanem a Speedshopban kapható rádiósoknál is gond, mivel azok jellemzően 27 vagy 40 MHz-es frekvenciát használnak, nem digitális, 2,4 GHz-et), csak fel kell szállnunk és mehet a harc. Bár ezek a legkisebb gépek, teljesen stabilak és tényleg nem tudnak összetörni semmit; sem mást, sem saját magukat. Az irányítókon van egy-egy lövés gomb, melyhez hozzáérve a távirányító hangszórójából gépágyú hangja tör elő, ha pedig az egyik géppel eltaláljuk a másikat, az az első két lövésnél csak helyben pörögni, a harmadik találatnál zuhanni kezd. Mert ezeken a gépeken infrás gépágyú is van, tényleg királyság, jobb, mint egy kör a Wiivel. Boggal vérre menő csatákat toltunk, nem is szívesen adjuk őket vissza.
Nem mindegyik kezdőknek való
Van két gép, mely hangsúlyozottan nem kezdőknek való; az egyik a négycsatornás beltéri gép, mellyel ugyan nem lehet nagyon széttörni semmit, de a játékélmény sem az igazi annak, aki a kezébe veszi a kontrollert, a gép ugyanis nagyon fürge, a hirtelen irányváltásokat pedig nehezen tolerálja. A másik durva gép a 19 000 forintos, egyrotoros darab, mely felépítésében egészen hasonlít egy igazi helikopterre. Azaz önmagától nem biztos, hogy egyhelyben marad, marha gyors és nehéz vezetni. Nekem tetszett, de Szabó Péter véleménye itt mérvadóbb lesz.
Ész-játék
Mindenképp látni kell, hogy ezek játékhelikopterek, nem modellhelikopterek. Arra vannak, hogy az ember szórakozzon velük, ez az ember pedig a beltéri gépeknél a nyolcéves gyerek és a nyolcvanéves öregember is lehet, hiszen a gépeket könnyű vezetni, nem tudnak mérhető kárt okozni és rendkívül szórakoztatók. A különféle extrákról (vannak ugye a kamerások, meg van olyan, ami műanyagból készült rakétát lő) akkor még nem is beszéltünk.
De kültéren tényleg csak akkor szabad helikoptert használni, ha nem veszélyeztetünk senkit. A Speedshop példáján is látszik, hogy manapság már elérhető áron lehet jó minőségű termékeket kapni, ami azt jelenti, hogy hamarosan egyre több játékhelivel találkozhatunk majd a közterületeken is. Ezért tényleg nem győzöm hangsúlyozni annak a fontosságát, hogy a kezelés alapjait mindenki egy beltéri géppel sajátítsa el; azok a saját kategóriájukban amúgy is jobbak, mint a kintiek.
Bocha
