Az elmúlt napok történéseit követő olvasók számára is bizonyára feltűnt, hogy az idei Mobile World Congress termése érzékelhetően elmarad az elmúlt évek barcelonai híreitől. Erre egyébként számítani lehetett, mert bár a naptárunk idén is színültig volt töltve, inkább interjúk és demók szerepeltek a kalendáriumban, mint nagy bejelentések. Kontrasztos a helyzet: két éve a Galaxy S II csapta ki a biztosítékot, tavaly a Nokia villantott egyet a 41 megapixeles PureView-val, idén viszont minden csendesebb volt. A megszokott vasárnapi sajtótájékoztató-dömping elmaradt, a Huawei volt az egyetlen, aki a nulladik napra időzítette a bemutatót. A standokat járva sem csillant fel a szemünk fél óránként, ám nem adtuk fel, folyamatosan kutattuk az újdonságokat, aminek meg is lett az eredménye, idén is rengeteg hír készült.
Sokat beszéltünk erről a csapattal, a jelenségnek nagy vonalakban két magyarázata lehet. Az egyik a technológiai fejlődés lassulásával okolható, egy kicsit úgy tűnik, hogy beállt a piac. A 720p és 1080p felbontású kijelzők és a négymagos processzorok már minden gyártó számára elérhető közelségben vannak, így a hardver kevésbé hangsúlyos, a cégek inkább a szoftveres extrákra fókuszálnak.
A másik elmélet szerint a gyártók az Apple példáját követve saját rendezvényeket rendeznek a nagy dobások számára, ami valamilyen szinten logikus, hiszen így nem kell mással osztozni a rivaldafényben. Valahol a kettő között lehet egyébként az igazság, kíváncsi vagyok, néhány év múlva hova jut majd a rendezvény.
A helyszín kevésbé volt hangulatos, mint a Plaça d'Espanya, ám jó hatással volt az időbeosztásra: bár nem készült erről felmérés, szerintem simán feleannyi időt töltöttünk a csarnokok közti flangálással, mint az elmúlt években. Mindent összevetve azért telkó-fronton sem maradtunk frankó dolgok nélkül. A Firefox OS és az Ubuntu Touch kipróbálására már jó ideje vártam (utóbbi repül is a Nexire, amint hazaértem), a legjobb kijelző díját nálam a Padfone Infinity vitte el, utóbbit ráadásul Jonney Shih, a mobilszcéna egyik emblematikus figurája varázsotla a színpadra. Az Ascend P2 a 4G-képességeivel, a One Touch Idol Ultra a vékonyságával tűnt ki a tömegből, a lapkagyártók pedig mind elkészítették a világ leggyorsabb processzorát, legalábbis a saját véleményük szerint. Nem rossz lista, de jócskán elmarad az elmúlt évektől, a legtöbb Magyarországon is megtapasztalható.
Persze nincs ok panaszra, az MWC továbbra is A mobilos rendezvény, mely megdobogtatja a telekommunikációra gerjedő emberek szívét. Barcelona továbbra is gyönyörű, és bár az időjárás idén elmaradt a megszokottól (a ma esti lazítást például elmosta az eső), azért a tíz fokos átlaghőmérsékletet és a napsütést rég látott barátként üdvözöltük. Remek hangulat, rengeteg tapas (az alcateles vacsorát külön érdemes kiemelni) és sok vicces jelenet jellemezte az elmúlt napokat, ráadásul Bocha is jobban bírta a tengeri kaját, még egy kis lazac is lecsúszott a torkán; igaz, egy pohár borral öblítette le. Az biztos, hogy jövőre is jövünk, remélhetőleg az MWC2014 rácáfol az idei visszafogott termésre.
