Tavaly a Windows Phone 7 megjelenésekor a szakma bámult, mint borjú az új kapura, ugyanis a Microsoft eddig még nem látott komolyságú követelményeket és megszorításokat hozott a mobilplatformjának használatával kapcsolatban. A hardveres követelmények nagyjából az akkori csúcsot jelentették, sőt: az 1 GHz-es órajelű processzor és a 800 x 480 pixeles felbontású kijelző még ma is igen jól mutat; bár a CPU-k esetében már a spájzban vannak a kétmagos megoldások, a képernyő felbontása még sok ideig meg fogja állni a helyét a piacon. A memória mennyiségének minimumát RAM szinten 256 MB-ban minimalizálták, melyhez alsó hangon egy 8 GB-os háttértárat kellett mellékelniük a gyártóknak. A fontosabb követelmények közé tartozik még a legalább 5 megapixeles kamera megléte, amely 720p-s videók rögzítésére is képes kell, hogy legyen, valamint minden WP7-et futtató készüléknek rendelkeznie kell gyorsulás-, fény és közelség-érzékelővel, FM-rádióval, A-GPS chippel és digitális iránytűvel. A további követelmények a platformot részletesen bemutató cikkünk második oldalán olvashatók.

A redmondi szoftveróriás nem viccelt a hardveres követelményekkel kapcsolatban, amelyek valamilyen szinten indokoltak, ha belegondolunk, hogy a készülékek mindegyike a felső kategóriában indult. Aggasztóbbak viszont a szoftveres megkötések, miszerint a készenléti képernyő, a menü, és úgy általában a rendszer kinézetébe nem nyúlhattak bele a gyártók, azaz minden WP7-et futtató készüléken ugyanaz a dizájn látható.

HTC 7 Pro

Ha a hardveres megkötéseket összeadjuk a szoftveres követelményekkel, könnyen rá lehet jönni a Windows Phone 7-es készülékek fő ismertetőjegyére, miszerint a lényeges részekben megegyeznek a modellek. Ez tényleg így is van, az eddig megjelent készülékek mindegyike hasonló kinézettel és hardverrel rendelkezik, mint vetélytársai, a kérdés ez után adja magát: mi alapján válasszunk? Remélem, megengedi a tisztelt olvasó, hogy egy elcsépelt közhely használatához folyamodjak: az ördög a részletekben lakozik; ez a mondás hatványozottan igaz a WP7-es készülékekre. A gyártók ugyanis az apróbb, nem specifikált részletekkel, vagy a követelmények túlszárnyalásával tudják egyedivé és a többi telefonnál vonzóbbá tenni a saját készüléküket, ilyen például a képernyő típusa, az esetleges teljes fizikai billentyűzet, a kamera és még néhány egyéb extra. A másik egyediségfaktor a formaterv lehet, vagyis csak lehetne, ugyanis a cégek sajnos nem éltek a megkülönböztetés ezen eszközével, a legtöbb modell igen hasonlóan néz ki; a kivételt a HTC-féle Mozart képviseli a szokatlan hátlapjával. Egy szó mint száz, a mai bekezdésben a WP7-es modellek hardveres eltéréseit vesézzük ki.

Kamera

A készülékekkel készített fotók mindegyikénél elérhető az 2592 x 1944 pixeles felbontás, ugyanis a beépített kamerák alsó hangon 5 megapixeles. A gyártók nem nagyon törték magukat ezen a fronton, egyedül a HTC Mozart lóg ki a sorból, amely a nevével ellentétben nem a zenék szerzésében, hanem a fotók lövésében jeleskedik, ugyanis 8 megapixeles fényképezőt kapott; ettől függetlenül a képalkotási képességek terén nem áll túl jól a készülék. A többiek nem teljesítették túl az előírt követelményeket, azaz maradt a vakuval megtámogatott 5 megapixeles kamera.

A Dell Venue Pro és a portrait módban előhúzhatő billentyűzet

Kijelző

A készülékekbe szerelt képernyő felbontására nem lehet panasz, a 800 x 480 pixel ugyanis még jó ideig igen jónak fog számítani a piacon, nem is csoda, hogy egyik gyártó sem rakott több képpontból álló panelt a telefonjába (bár ehhez hozzá tartozik, hogy valószínűleg a rendszer egyelőre ezt az egy felbontást támogatja). A felhasznált technológiával viszont lehetett variálni, amit ki is használtak. A HTC jellemzően a Super LCD paneleket használt, amely valahol félúton van az AMOLED és a mezei TFT között, képminőségben talán utóbbihoz van közelebb. Az LG TFT-LCD kijelzőt pakolt az Optimus 7-be, amely ettől függetlenül  igen kellemes képminőséggel kecsegtet, a Dell Venue Pro pedig AMOLED technológiát használ. A szerkesztőségünk egyöntetű véleménye szerint a győztes a Samsung, a koreai gyártó ugyanis a Wave és Galaxy S telefonokból jól ismert Super AMOLED képernyőket szerelte az Omnia 7-be és a Focus-ba. Megalomániásoknak esetleg a HTC HD7-et, illetve a fizikai klaviatúrával szerelt testvérét, a 7 Prót ajánljuk, a 4,3 hüvelykes kijelző a legnagyobbak közé tartozik a mobiltelefonok piacán.

A Super AMOLED kijelzővel szerelt Samsung Omnia 7

Egyéb extrák

Néhány gyártó további extra dolgokat is beépített a készülékeibe, az egyik ilyen a teljes kiosztású fizikai billentyűzet. Ezzel kapásból három telefon is büszkélkedhet, hiszen az LG Quantum, a HTC 7 Pro és a Dell Venue Pro is teljes QWERTY gombsort kapott. Érdekesség, hogy a amíg Dell billentyűzete portrait, azaz állított módban csúsztatható elő, a HTC és az LG klaviatúrája pedig fektetett, azaz landscape módban csalogatható ki az odújából, a WP7 főmenüje viszont nem fordul el ebben az orientációban, így az utóbbi két mobil kissé fura hatást kelt a készenléti képernyőn, előcsapott gombsor mellett.

A kihúzható hangszóró legendája, avagy a HTC Surround

A másik érdekes extrával a HTC Surround rendelkezik, a készüléket ugyanis egy kicsúsztatható hangszóróval szerelték fel. Bár a neve ellenére nyilvánvaló okokból nem képes hozni a térbeli zenehallgatás élményét, egy SRS WOW HD és Dolby Mobile minősítéssel rendelkező hangcuccról van szó, amellyel ráadásul ki is támaszthatjuk a telefonunkat, ha valaki erre gerjed.

Verdikt

Látszik azért, hogy a gyártók megpróbáltak néhány egyedi, a meglehetősen kötött követelményektől eltérő funkciót zsúfolni a készülékekbe, így a választás nem csupán márkahűség kérdése, a legtöbb WP7-es mobilnak megvan a helye a palettában. A fizikai eltérések mellett szoftveres különbségek is vannak az egyes telefonok között, amelyek bónusz alkalmazásokban materializálódnak, ebben leginkább az LG-t lehetne kiemelni, ők ugyanis rengeteg bónusz applikációt mellékelnek az Optimus 7-hez, de ez külön lapra tartozik, ennek egy külön bekezdést szentelünk a közeljövőben a WP7 blog keretein belül.

dr. Kind