Bevezető
Bár az Alcatelekről írt tesztjeink messze kevesebb nézettséget produkálnak, mint az ismertebb márkák modelljeiről szóló írások, talán néhány olvasó emlékszik, hogy pár hónapja az Alcatel 255-t igazából kedveltük. Még úgy is, hogy hozzánk már a „brandesített“, Vodafone logós verzió jutott el. Akkor és ott az volt a konklúzió, hogy ennyi pénzért nincs teljes billentyűzetes telefon a piacon, még akkor sem, ha egyébként maga a készülék ezen túlmenően ténylegesen zéró extrát hordoz.
Így aztán örömmel vettem át az Alcateltől a 355D-t, amelyről első blikkre is meg tudtam állapítani, hogy a fenti készülék mutációja, azaz itt is megvan a teljes gombsor, s vélhetően az alacsony ár is. Viszont ez a modell két SIM-et kezel, ami mondjuk nem meglepő, ha tudjuk, hogy az Alcatel mára már kínai cég, ráadásul MTK platformra építkezik, ugyanakkor hazánkba ilyen darabok mindezidáig nem jutottak el.
A szituáció elég egyszerű. Az Alcatelnek elkezdett jobban menni a szekér, mint eddig. A nehezebb időszakokat átvészelték sok-sok szolgáltatói modell legyártásával, most viszont vették a bátorságot, s a magyarországi, független piacon megjelentek dual SIM telefonnal is. Ez pedig tesztünk hőse, a 355D, de mozognak a hagyományos vonalon is, egy ilyenről pár napon belül Bocha pajtás fog valami értékelhetőt rittyenteni. Az Alcatelnek azért van esélye ezzel a konstrukcióval itthon, mert most jellemzően kétféle duplakártyás telefon érhető el. A márkás (Samsung, LG), amelynek nyilván ára van, illetve az ultrabéna, amely mindenféle hangzatos nevű kínai gyártó terméke (Kingbond, Anycool, Hyundai, stb.), így a kettő között tátong némi légüres tér. Az Alcatel neve sokkal ismertebb, nem számít gagyinak, de tudhatóan olcsó. Talán ebben az űrben focizik most már a myPhone is, ketten pedig egész jól elférhetnek benne.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
