GT3 és T17

A Haylou gyakorlatilag a semmiből, néhány hónap leforgása alatt lett ismert és elfogadott minőségi szintet nyújtó márka, de ehhez persze egy-két korrekt terméken túl az is kellett, hogy a Xiaomi hatáskörébe kerüljön a cég, és ilyen színvonalon alakuljon ki a minőségbiztosítás is. A Haylou olyannyira megindult a magyar piac felé, hogy már a MiSmart.hu-n keresztül, közvetlenül, raktárról, garanciával lehet ilyen termékeket venni, el is jutott három ilyen a szerkesztőségünkbe.

[+]

Első körben a GT3-ról érdemes beszélni pár szót: februári tesztünk során tapasztaltuk, hogy egy jó ergonómiájú, kis helyen elférő fülhallgató elfogadható lejátszási és beszélgetési hangminőséggel, komoly hiba nélkül, 3 órás folyamatos zenehallgatási idővel bele tud férni a 8000 ezer forint alatti árszegmensbe, és mint ilyen, abszolút ajánlható termék, most azonban már a kínai raktáras külföldi rendelés miatt sem kell aggódni, itthon, bruttó 6990 forintért ez a termék egy remek vétel: semmiben nem nyújt kiemelkedőt, viszont minden szempontból túlteljesíti a minimumot, miközben a legszűkösebb büdzsébe is belefér. Mivel a GT3-ról korábban már értekeztünk, így nem ismételnénk önmagunkat, ugorjunk árszintet, és nézzük meg, merre lehet elmozdulni, ha közel kétszerennyi pénzt költünk el egy TWS fülesre, de maradunk márkán belül.

[+]

Választhatjuk például a T17-et: 12 990 forintos árával még ez sem nevezhető elszálltnak, viszont a GT3-hoz képest mindenképpen rétegigényt szolgál ki, leginkább sportoláshoz használható. Nagyon ritka, hogy fülhoroggal ellátott, nagy méretű fülhallgatót TWS-ként dobjanak piacra a gyártók, a Haylou T17 esetén viszont pontosan erről beszélünk: a szilikon kampó viszonylagos kényelem biztosítja, hogy a termék akkor se essen ki teljesen a fülünkből, ha a hallójáratunkból kicsúszik a fülhallgató, de ezért cserébe olyan méretes töltőtok jár hozzá, amit nem fogunk vidáman zsebre vágni, ez mindenképpen mérlegelendő.

[+]

75 x 75 x 41,5 milliméteres, vaskos, batár kapszuláját cserébe nagyon ritkán is kell tölteni: míg a fülesek nagyjából 4-6 órát mennek egyhuzamban, addig a töltőtok további 25-27 órát ad a működéshez, köszönhetően a 600 mAh kapacitásának. Tölteni nem csak USB-C-vel, hanem vezeték nélkül is lehet, a három szegmensből álló töltésjelző pedig a tok belsejében kapott helyet.

[+]

A párosítás egyszerűen működik, funkciók terén pedig a fülbe helyezéskor és kivételkor automatikus elindítás/leállítás, illetve teljes értékű gesztusvezérlés is adott, zenét megállítani, elindítani, előre-hátra lépni, telefonhívást kezelni és hangasszisztenst indítani is tudunk koppintással: határozottan kell, de olyankor jól működik.

A Huawei FreeBuds 4i és egy Nokia 8000 mellett [+]

A zenei hangminőséget illetően ne legyenek extrém nagy elvárásaink, noha a fülhallgatóban lévő Qualcomm chip AptX + AAC, és természetesen SBC kodekeket minden további nélkül kezel. Egyszerű, dinamikus meghajtó dolgozik benne, viszonylag nyomott hangképpel, szűkös térérzettel, a hangok pedig sem a magas, sem a mély tartományban nem tudnak igazán kibontakozni: persze, egy futógépen vagy egyéb edzés közben nem is kell ennél többet elvárnunk, a podcast tartalmak hangosan és érthetően szólalnak meg, a telefonbeszélgetési hangminőség mikrofonos zajszűréssel pedig szintén megüti azt a korrekt szintet, amit ebben a szegmensben egy TWS-től elvárunk.

[+]

Viselni kényelmes, IPX7 szinten vízálló, szinte biztos, hogy nem fog teljesen kiesni a fülünkből, hangerőt bőven tud felmutatni, az üzemideje nagyon jó és még a telefonhívások is elfogadhatóak vele, így aztán sportfülhallgatónak abszolút korrekt vétel a T17, viszont fülhorgos kialakítás ide vagy oda, ez a töltőtok tényleg olyan méretekkel bír, ami már egy melegítő felső méretes zsebéből is kipúposodik: akit ez nem zavar, annak bátran merem ajánlani, most viszont térjünk át egy jóval finomabb holmira.

W1 és összegzés

A Haylou W1 már önmagában is, de a T17-tel összehasonlítva meg pláne egy nagyon csinos termék. A fehér színű változat plasztik tokjának külseje kellemes matt felületet kapott, amin diszkréten sejlik át a három fokozatú töltöttségjelző. Ha kinyitjuk a feszes, nem zörgő fedelét, magukon a füleseken is találunk állapotjelző ledeket, a kütyü szürke színe pedig első ránézésre abszolút megadja azt a hatást, mintha szálcsiszolt alumíniumból lennének a fülesek. Jobban megnézve nyilván látható a fröccsöntés helye, és a 3,9 grammos, légies tömege is tesz utalást arra, hogy nem az anyaghasználattal akar megvenni minket a termék, viszont erre nincs is különösebben szüksége. A dobozában háromféle méretű szilikon harang és egy töltőkábel található, ahogy az összes többinél is.

[+]

Ergonómiai szempontból ez a fülhallgató is jól át van gondolva, vetőcső-kialakítása igazodik a sztenderd emberi fülhöz, és bár egy méretes bogyóban ücsörögnek a hangkeltők, a formai játék miatt ez sem lesz zavaró, nekem legalábbis bő két óra folyamatos hallgatás után sem volt kényelmetlen. A mágnesek határozottan húzzák magukba a töltőtokon belül a két fülest, a fedél csukása is határozott, precíz. Üzemidő szempontjából körülbelül 3-5 órára lehet számítani a fülhallgatótól: nem rossz érték, de ne felejtsük el, hogy nincs aktív zajszűrés, ami jelentősen redukálná ezt a teljesítményt az oldalanként 32 mAh-s telepekkel. A töltőtok 310 mAh-s, minden veszteséggel együtt is háromszor feltölti a füleseket. A töltési idők viszont hosszúak: 2 óra kell a fülesnek, hogy 100%-on legyen, a töltőtokot pedig 3 órán át kell töltenünk.

[+]

A W1 legnagyobb érdekessége a hangkeltője, pontosabban a hangkeltői. Oldalanként ugyanis két egység összedolgozott munkáját halljuk, a mélyközép-tartományért egy hagyományos, dinamikus meghajtó felel fém-kompozit membránnal, a magas hangokat pedig Knowles armatúra szolgáltatja. Ezzel a kombinációval jellemzően sokkal drágább in-ear fülhallgatókban lehet találkozni, és míg ezek közül számosra jellemző, hogy nincs jól összehangolva a két driver, esetleg az egyik elnyomja a másikat, addig itt teljesen természetes módon szép hangokat hallunk, összeáll a füles zenei világa.

[+]

A Qualcomm 3040 chipjének köszönhetően ez a füles is AptX-en kapcsolódik a legtöbb androidos telefonhoz, a végeredmény pedig élénk, a mélyek ütnek, a magasak csillognak, és a középtartomány is létezik, adja a részleteket, jut bőven dinamika, van térérzetünk is. Kritikus szemmel nézve pedig az a harsányság, az a kissé loudness-érzés adott, ami elpalástolja a mélyen fekvő hibákat, de nyilván árkategórián belül kell gondolkodnunk: ennyi pénzért aligha lehet jelenleg jobb TWS-t találni, főleg, ha az itthon forgalmazott felhozatalból kell válogatnunk.

[+]

Az érintésvezérlés ennél a fülesnél is tökéletesen működik, legyen szó a hangasszisztens elindításáról, a lejátszott tartalom vezérléséről vagy a híváskezelésről, ha pedig a felhasználó letölti a Haylou appját a mobiljára és bejelentkezik, akkor a jobban átlátható töltési szintek mellé extraként még egy hangszínszabályzót is kap, bár erre egyébként túl nagy szükség nincs. A beszélgetési hangminőség teljesen rendben van, ahogy az in-ear kialakításból eredő passzív zajszűrés itt is jó szolgálatot tesz. 11 900 forintért ez az eszköz egyszerűen pazar, egyedül az aktív zajszűrés hiányát tudjuk neki érdemben felróni, de ebben az árkategóriában azt sem túl jogosan.

Méretek egy Freebuds 4i-hez képest [+]

Összességében tehát mindhárom Haylou modell jól teljesített, a GT3 azoknak szól, akik a legkevesebb pénzért szeretnének egy elfogadható TWS fülhallgatót venni, a T17 az aktív sportolók számára lehet jó választás, a W1 pedig egy elegáns és hangminőségben is abszolút sokat nyújtó kütyü, ami az árszintjéhez mérve remek zenei élménnyel kecsegteti a felhasználóit. Mindhárom eszköznek járna a plecsni, de a GT3 már korábban megkapta a magáét, így most a T17-et és a W1-et jutalmazzuk meg.

Haylou T17	Haylou W1

szentkuti11

A tesztkészüléket az MiSmart.hu bocsátotta rendelkezésünkre, köszönjük!