Bevezető, külső, hardver

Pár hónappal ezelőtt teszteltük a nem különösebben hangzatos nevű Huawei 5G CPE Pro 2-t, a kínai gyártó egyik első 5G-s otthoni routerét, aminek kapcsán arra jutottunk, hogy bár egy elképesztő technológiai vívmányról van szó, nem valószínű, hogy itthon nagy érdeklődésre tartana számot. Ennek ellenére és a legnagyobb megdöbbenésünkre több olvasónk is megkeresett minket, hogy további kérdéseket tegyenek fel az 5G-ről és a konkrét routerről, ugyanis kiderült, hogy Budapesten még sok kisebb iroda is 4G-t vagy 5G-t használ, holott az ember arra számítana, hogy ahol 5G van, ott létezik stabil vezetékes internet is, de ez az olvasói megkeresések alapján nem feltétlenül van mindenhol így. Ezek után természetesen nem utasítottuk vissza a HTC 5G Hub tesztelésének lehetőségét, hiszen tulajdonképpen ez is egy 5G router, így legalább az érdeklődők több tesztet is elolvashatnak. Az már csak utólag derült ki, hogy ennél az eszköznél amúgy nem csak a névválasztás sikerült jól: az újdonság sokkal több egy sima internetmegosztónál.

[+]

Az eszköz külseje teljesen más funkcionalitást sejtet, mint amiről szó van: a 129 x 100 x 43 milliméteres kiterjedésű, 340 grammos termék elején egy 5 hüvelykes, 720 x 1280 pixeles felbontású kijelző látható, aminek fényében az 5G Hub inkább tűnhet egy Amazon Echo Show-hoz vagy Google Nest Hubhoz hasonló okos kijelzőnek, mint egy hordozható routernek. Első ránézésre már-már indokolatlan is az a tudás, amit belepakoltak, hiszen a rendszerchip egy Qualcomm Snapdragon 855-ös, amely mellett 4 GB RAM és 32 GB belső tárhely található, aminek kb. a fele amúgy már bekapcsolás után is foglalt. A tárhely amúgy microSD memóriakártyával bővíthető, a tesztpéldányban volt is egy 16 GB-os kártya, de azt minden valószínűség szerint vagy egy másik újságíró, vagy a HTC hagyta benne, nem találtunk arra vonatkozó információt, hogy ilyen kártyával adnák.

[+]

Az eszköz elején található kijelző nyilván nem egy csúcskategóriás megoldás, a felbontása nem túl magas, de szépek a színei és jól olvasható, úgyhogy a célnak megfelel. Az oldalsó részek szürke színű, ellenálló szövettel vannak borítva, ami jól áll az 5G Hubnak, egyszerre elegáns és barátságos a megjelenése, az viszont kérdés, hogy az alsó rész milyen hamar fog elkopni, ha sokat tologatják az asztalon, lábak ugyanis nem találhatók errefelé. Felül viszont van egy bekapcsológomb, amelyet nyilván a szövet mögé rejtettek, de a helye jelölve van. Hangerőszabályzó gombokat nem kapott a masina, hátulra viszont három darab csatlakozó is került: egy C-típusú USB, egy gigabites Ethernet, illetve egy dedikált csatlakozó a gyorstöltéshez, amely az USB 9V/2A teljesítményétől eltérően 12V/2,5A teljesítménnyel tudja tölteni a 7660 mAh-s akkumulátort. A HTC oldala ír arról, hogy lenne aktív hűtés az eszközben, de ha töltjük, akkor hangot ad, valószínűleg egy kis ventillátor dolgozik benne, de azt már nem találtuk meg, hogy hol fújja ki a levegőt.

[+]

Az adatkommunikációért többek között egy Snapdragon X50 5G modem felel, a WiFi a 802.11 a/b/g/n/ac/ad szabványokat támogatja, a Bluetooth pedig 5.0-s. A 802.11ad nem elírás, ez valóban egy szabvány, csak WiGig néven valószínűleg többen ismerik. Tehát nem a 802.11ac utódjáról van szó, az ugyanis a 802.11ax szabvány, egyszerűbb nevén Wi-Fi 6. A WiGig egy rendkívül gyors adatátvitelt lehetővé tevő, a 60 GHz-es tartományban működő, sok szempontból korlátozottan használható szabvány: a maximális hatótávolsága körülbelül 10 méter, csak tiszta rálátás esetén működik, az elméleti maximális adatátviteli sebessége viszont 7 Gbps fölött van és nagyon alacsony a késleltetése. Mindennek elsősorban a VR-headsetek vezetékmentesítésénél lehetne szerepe, a HTC tehát pont a Vive-család miatt pakolta bele ezt a kevésbé elterjedt megoldást az 5G Hubba. A honlapjukon a következőt írják: "A jövőben közvetlenül a felhőből is streamelhetsz tartalmakat a VIVE headsetre a HTC 5G Hubon keresztül – nem lesz szükség PC-re és kábelekre – hogy valós időben élvezhest a mobil, prémium VR élményt." Erre azért kíváncsiak vagyunk!

Működés, összegzés

Bekapcsolás után gyakorlatilag egy teljesértékű Android 9 fogad minket, amelyet természetesen jelentősen átszabtak a speciális funkcionalitás kielégítésére. A kijelző csatlakoztatott áramforrás esetén mindig aktív, akkor is, ha amúgy nem használjuk az eszközt: ilyenkor fekete alapon fehérrel jelennek meg a legalapvetőbb információk, a hálózat típusa (4G vagy 5G), a szolgáltató, a dátum és az idő, valamint az akkumulátor töltöttsége és az értesítési piktogramok. A feloldás ugyanúgy történik, mint egy androidos telefonnál, bár itt se előlapi kamera, se ujjlenyomat-olvasó nincs, úgyhogy jelszóval vagy a kötögetős-pöttyökkel tudjuk védeni az eszközt. Ha beléptünk, egy dashboard fogad minket, ahol látható a szolgáltatónk neve, a hálózat típusa, a jelerősség, a WiFi-n keresztül csatlakoztatott eszközök száma, az aktuális adatátviteli sebesség, valamint az előre beállított időszak alatt elhasznált adatforgalom mennyisége. Ha jobbra lapozunk egyet, a klasszikus 802.11a/b/g/n/ac-s, valamint a 802.11ad-s hotspotok beállítására, valamint a rendszerbeállításokra mutató parancsikonokat találjuk, ha pedig még egy képernyőt megyünk jobbra, a klasszikus Android felületre jutunk.

[+]

A rendszer teljesértékű, a Google szolgáltatások elérhetők, tehát a Play Áruházon keresztül gyakorlatilag bármit fel lehet telepíteni. A gyári szoftverkínálat nyilvánvalóan elég szűkös, a tényleg alapértelmezett alkalmazásokon túl a mi eszközünkön volt 5 darab tesztszoftver és az eszköz kézikönyve, a végleges, bolti forgalomba kerülő Hubokon valószínűleg csak ez utóbbi lesz elérhető, tehát még kevesebb ikon fogadja majd a felhasználókat az első bekapcsolás után. Mivel van kijelző, a kütyü kvázi tabletként is használható, bár az 5 hüvelykes HD-kijelzőn ez 2020-ban már-már időutazásnak tűnik, de nyilván nem teljesen értelmetlen, biztos lesz, aki fog rajta olvasni vagy filmet nézni. Mivel fülhallgató-csatlakozó nincs, ez utóbbi esetben vagy Bluetooth audioeszközt kell használni, vagy a beépített hangszórókat, amelyek az eszköz bal- és jobb oldalán kerültek elhelyezésre és tisztességes a hangminőségük. A hangerőállítás fizikai gombok hiányában a rendszergombok (vissza, kezdőképernyő stb.) mellett megjelenő hangjegyre nyomva lehetséges, képernyőfelvételeket pedig a bekapcsológomb nyomvatartása után megjelenő virtuális kapcsolók egyikével lehetséges. Mivel a Google Assistant elérhető, ezért elvileg akár okos otthoni központként is lehetne használni a Hubot, de tisztán látszik, hogy nem erre lett kitalálva: ha szólunk neki, lejátssza a zenét, de a képernyő nem vált át mondjuk a zenelejátszóra, hanem marad az Assistant oldalon. A beállítások és szinte az összes képernyő át van szabva, az internetmegosztás van a központban, a felépítés logikus és követhető, de bizonyos funkciók azért hiányoznak, mások viszont nem: VPN-konfigurációra például pont van lehetőség.

[+]

A fentiekből már kiderült, hogy a 802.11ad-t használó WiFi-megosztás teljesen külön üzemel a többitől, ezt érdemben nem tudtuk kipróbálni, hiszen nincs 802.11ad-s eszközünk, de bizonyára működik. Fontos információ, hogy egyszerre csak 4 eszköz tud a 802.11ad-re csatlakozni, míg a klasszikus WiFi-re 20, ami elsőre soknak tűnik, de nagyon nem az, még otthoni felhasználás mellett is elképzelhető olyan eset, amikor rezeg a léc. Ha csak a saját példámból indulok ki, nálunk egy kétfős háztartásban a következő eszközök lógnak fent a hálózaton: két okostelefon, két notebook, egy PC, két okosóra, egy televízió, egy Mi Box, két Alexa, a PlayStation. Négy-ötfős családokban simán előfordulhat, hogy 20-nál is több eszköz próbál csatlakozni, kisebb irodákban pedig végképp karcsú lehet ez a szám, bár a HTC nem is efféle felhasználásra ajánlja a kiegészítőt. Vannak további hiányosságok is: nincs például vendéghálózat létrehozására lehetőség, pedig nem ártana, plusz a WiFi jelszót is csak a beállításokból tudjuk előtúrni, pedig menő lenne, ha a dashboardon meg lehetne jeleníteni. A Wi-Fi 6 (802.11ax) is hiányzik a repertoárból, így hiába gyors az 5G (az elméleti maximális letöltési sebesség 2,63 Gbps, a feltöltési pedig 287 Mbps), ezt legfeljebb a 802.11ad-n keresztül tudjuk kihasználni egy jövőbeli VR-headsettel. A sima WiFi jelerőssége amúgy megfelelő, nyilván vannak sokkal komolyabb megoldások is méretes antennákkal, de egy kompakt, hordozható eszköztől kimondottan jó a teljesítményt nyújt. Egy külső antennák csatlakoztatására használható port mondjuk még pont elfért volna hátul, és akkor még többet ki lehetne hozni az eszközből. A hátul lévő Ethernet-port viszont hasznos, a segítségével akár egy másik routerre is rá tudjuk csatlakoztatni az 5G Hubot.

[+]

A 7660 mAh-s akkumulátor egész napos használatot ígér, és tényleg: szerény 4G-s adatmozgás mellett mi 30 óra fölötti üzemidőt mértünk, de ha sok eszköz van csatlakoztatva, akkor valószínűleg ez az érték jelentősen le tud esni, de még így is kiválónak mondható. A töltés a gyári gyorstöltővel sem villámsebességű, de kielégítő, 2 óra alatt nagyjából fel lehet tolni az akksit. Ebből is látszik, hogy a HTC 5G Hub alapvetően egy nagyon kellemes eszköz, de érzésünk szerint pont ott nem tökéletes, ahol kellene, az internetmegosztás kapcsán. A 20 eszközös limit egy hordozható hotspottól kellemes érték, a 300 000 forint fölötti árhoz képest viszont nem annyira. A Wi-Fi 6 hiánya kimondottan fájó és érthetetlen, a hálózat konfigurációs lehetőségeit pedig erősen korlátozza maga az Android, valahol vicc, hogy egy ilyen drága eszköznél a szülői felügyelet beállításához külön appot kell letölteni a Play Áruházból. Mi tehát nehezen látjuk az 5G Hub helyét a piacon, de az biztos, hogy jelenleg ez a leggyorsabb hordozható hotspot a világon.

Bocha