Bevezető, tartozékok

Nagy túlélő a HTC, nem túlzás ezt a jelzőt használni rájuk. Hosszú hónapok, lassan évek óta problémák vannak a tajvani gyártó körül, nem mennek az eladások, ebből (is) következően pénzügyileg se állnak jól, ez pedig rendszeres csámcsognivalót biztosít a szaksajtó és ezen keresztül a felhasználók számára. Tulajdonképpen legtöbbször csak egy-egy új készülék bemutatása számít pozitív hírnek, legalábbis a bemutató ténye, mint olyan.

[+]

Ugyanis bármilyen érthetetlen, mint ha a HTC-nek fogalma sem lenne, hogy merre kellene elindulni a gödörből kifele. Nyilván a Samsung és Apple nem ellenfél már, és persze racionális gondolkodással ők sem a mobilpiac dobogójára pályáznak, csak nem túlzottan örömteli negyedévente a súlyos dollármilliókban mérhető veszteségeket bejelentgetni. Az mindenképp jó irány, hogy folyamatosan újítgatják, bővítik a kínálatukat. Ám az ár/érték aránnyal sokszor komoly bajok vannak, hiszen a HTC önmagát prémium márkának határozza meg, csak akkor nem kellene alsókategóriás okostelefonokat minimum egy kategóriával drágább áron árulni.

[+]

Mostani tesztalanyunk nem alsókategóriás, ám rögtön szögezzük le, hogy a Desire 700 nem hogy hazánkban, de még Európában sem kapható hivatalosan. Ez nálunk nem feltétlen akadály ahhoz, hogy beszerezzünk egyet tesztelésre. Ezúttal az XXL GSM volt az, aki ebben segített, mégpedig elég gyorsan, hiszen alig egy szűk hónapja dobták piacra a messzi Ázsiában. A doboz a komolyabb modelleket idézi, négyzetes és lapos, benne a készüléken felül egy hálózati töltőfej (persze nem európai), USB kábel és egy sztereó füles pihen, némi nyomtatott iromány mellett.

[+]

Külső

Nem is kérdés, honnan kölcsönözték a Desire 700 formavilágát. Kicsit távolabbról nézve simán össze lehet téveszteni a One-nal, ami egyébként nem baj, hiszen az a modell igen dekoratívra sikerült. Jól néz ki ez is, még úgy is, hogy közelebbről megvizsgálva már elárulják magukat a részletek. Amit azért kiemelnék, az a színe, mert ez a bronzos, sötétbarnás árnyalat elég ritka, pedig nagyon jól néz ki (még régen a Samsung Galaxy Armani volt nálam barnában). Gyorsan szembetűnik, hogy nyoma sincs a fémes unibody háznak, itt bizony erős műanyag burjánzás van. Ezzel még nem volna baj, de több hibát is sikerült elkövetni. A hátlap fényes, csúszott felülete nem épp a kedvencem (és szerintem legtöbben így vagyunk vele), ám nekem ennél sokkal kellemetlenebb volt, hogy a hátlap mozog. Ugye itt levehető a fedél, csak épp föl-le és jobbra-balra is lötyög. Igaz, csak olyan fél millimétert, ami viszont pont ennyivel több, mint amit egy HTC-től elvárunk. Ezen túllépve a minőséggel nincs baj, a többi remekül össze van rakva.

[+]

Az előlap szép nagy, aminek oka az 5 hüvelykes kijelző, ez az értékkel a One fölé, de a One Max alá lőtték be. A méretes panel típusát nem árulta el a gyártó, viszont azt tudjuk, hogy qHD felbontással bír, ami 540 x 960 pixelt és 220 ppi-t jelent. Nem valami acélos értékek, viszont a valóság nem is olyan vészes. Közelről azért nem nehéz kiszúrni a pixeleket, de a hétköznapi használat közben egyáltalán nem katasztrófa, jók a színek, van elég fényerő is, napfényben (már amikor van) is jól olvasható. Azt sem tudni, hogy üveg vagy műanyag fedi a képernyőt, viszont az alsó részén a HTC „védjegye”, két érintőgomb látható. A Vissza és Home gombok ezúttal megvilágítást is kaptak (éljen), a HTC felirat meg felülre költözött. Az alul-felül lévő bronz betét egyformán lyukacsos, melynek oka, hogy átvették a sztereó hangszórókat a One-ból, amit BoomSound néven ismerünk, egyébként jár hozzá beépített erősítő is. Felül a hangszóró körül az előlapi kamera, illetve a közelségszenzor néz vissza ránk, a rács mögött pedig fényszenzor, valamint egy nagyon apró és elég halványan pislákoló állapotjelző LED is rejtőzik.

[+]

Hátul már említettem a fényes felületet, itt egy szürkébe hajló barnás árnyalatot kevertek ki, szerintem ezzel nincs is baj (egyébként hófehérben is kapható). Itt is rájátszottak a One dizájnra, alul és felül is egy-egy keresztbe futó csík van rajta, amit egyébként a lakkréteg alá festettek, akárcsak az elmaradhatatlan HTC feliratot. Ezeken kívül csak a kamera optikája és a hozzá tartozó LED villanó hívja fel magára a figyelmet.

[+]

Kétségtelenül az oldala a legkevésbé érdekes, a bal felére rá se nézzünk, ott nincs semmi. Alulra került a microUSB és a mikrofon, felül pedig a 3,5 mm-es jack, valamint a bekapcsoló/lezáró billentyű található. Ezzel máris ergonómiai bakit lőttek, ekkora telefonnál oldalra kell helyezni, nem pedig felülre, főleg nem balra, amit a jobbkezeseknek képtelenség elérni. Sajnos elkövettek egy még nagyobb hibát a jobboldalt lévő hangerőszabályzóval. Ezek a gombok egyszerűen szörnyűek, nincs más jelző rájuk. Teljesen síkban vannak a burkolattal, vakon kitapogatni szinte képtelenség és ezt tetézve totálisan érzéketlenek, egyáltalán nincs nyomáspontjuk, erősen kell megnyomni, de az ujjunkkal nem fogjuk érezni, kellően benyomtuk-e. Miután az okostelefonok többségén kb. ugyanígy három billentyű található, nem ártana legalább ezeket jól megtervezni.

Hardver, szoftver

Ha HTC, akkor a hardverről már előre sejtjük, hogy Qualcomm lesz, a két cég köztudottan közeli kapcsolatot ápol egymással. Én is így gondoltam, így aztán akkor lett gyanús a dolog, amikor a szokásos benchmark programok sorra nem ismerték fel, mi is van a burkolat mögött. Az AnTuTu azt jelezte, hogy Allwinner A10, amit nem akartam elhinni, úgyhogy némi kutakodásba kezdtem az interneten. Eltelt közel negyed óra, mire szépen kezdett kitisztulni a kép. Kiderült, hogy a HTC a költséghatékonyság jegyében más chipgyártókkal is megállapodott az újonnan bemutatott középkategóriás telefonjai számára. Ha azt mondom, hogy Spreadtrum Shark, az kinek ismerős? Nekem se volt az, de még egy kis kattingatás után meglett a rejtély megoldása. Spreadtrum SC7735S, ez a pontos chipset, a belsejében egy négymagos, 1,2 GHz-es ARM Cortex-A7 processzor, valamint egy szintén négymagos Mali-400 MP4 grafikus gyorsító dolgozik. Mellé 1 GB RAM került, ez a különös csomag pedig kissé felemás képet fest. A processzor nem valami izmos, viszont grafikus téren jobb a helyzet.

A bekapcsolás után újabb meglepetés fogad, hiszen az Android 4.1.2-es verziója nem valami friss, és biztos elfutna az újabb változat is. Mindezt azonban nem nagyon vesszük észre, mivel a Sense 5.0 felület által nem igazán vesszük észre az esetleges hátrányokat. Mi több, a szoftver egész kulturáltan és gyorsan fut, a multitask sem gond, apró döccenések előfordulnak, de semmi durvább dolog és stabilitás szempontjából sincsenek gondok (a tesztelés kezdetén rögtön telepített is egy kisebb frissítést). Ráadásul ezúttal nem butították le a dolgokat, tehát van BlinkFeed is, az időjárás programban van normális animáció, szóval belsőleg is közel olyan, mint ha egy One lenne a kezünkben.

A BlinkFeed-en kívül összesen négy kezdőképernyőnk lehet, ezekre egy rakat widgetet lehet kiszórni, amikre szükség is lesz, mert számomra érthetlen módon a lehúzható menüben egy gramm gyorskapcsoló sincs (bezzeg az energiatakarékos cucc állandóan ott van, azt meg nem lehet kikapcsolni). Ezt leszámítva a HTC kezelőfelülete alaposan felturbózza a gyári droidot és nem csak grafikailag, hanem funkciókban is. Azt mondjuk nem értem, ki találta ki a gyártónál, hogy egy 5 hüvelykes kijelzőn a menüben egy oldalon 9 ikon legyen, de szerencsére ez átállítható sűrűbbre, de az időjárás widget se volna szabad itt lennie, rengeteg helyet elvesz.

Extrák, adatátvitel

A dizájnon felül szoftveres extrák is járnak a Sense mellé, ezekből akad néhány a Desire 700-ban is, nézzük őket sorban. A Car egy autóban használható felületet indít el, itt gyorsan és könnyen hozzáférünk a telefonkönyvhöz, tárcsázóhoz, zenékhez, netes rádióhoz, na meg a navigációhoz, de az is beállítható, hogy automatikusan kapcsolódjon a Bluetooth rendszerünkhöz. Dr. Eye néven fut az angol-kínai szótár, ezt nyilván a kínai tulajdonosok fogják értékelni. Kapunk Facebook, Twitter klienseket, továbbá Dropboxot, ezek a szokásosak. A Feladatok mellett érdekes a Firka név alatt futó jegyzetelő, a Hangrögzítő semmi extra, az Időjárást is ismerjük már. Fura módon Kid Mode és Parent Dashboard néven is megtaláljuk a Zoodles programját. Ezzel levédhetjük a készüléken lévő kényesebb tartalmakat a gyerekeink elől, megakadályozhatjuk, hogy bármit telepíthessenek rá, szóval kvázi az Android 4.3-ban debütált felhasználói fiókhoz hasonló a dolog.

A KKBOX egy online felhő alapú multimédia tárhely, az Óra mögött pedig csinos világóra, ébresztő, stopper és időzítő lakik. A PDF megjelenítő a Polaris Office része, amely egyébként elindítás után már HTC Fájlok név alatt fut, bár ez enyhe füllentés, mivel szó sincs fájlkezelőről, azt külön kell telepítenünk. Viszont ha Office vagy PDF dokumentumot akarunk megnyitni, akkor ezzel menni fog, sőt a Word, Excel és Powerpoint szerkeszthető is. Beszédes a Részvények program, és a SoundHound zenefelismerővel is sokan találkoztak már. Jó ötlet a Tanácsok és Súgó, itt sok funkció használatához találunk segítséget. A TuneIn Radio online rádióhallgatási igényünket elégíti ki, a WeChat és Weibo pedig a kínaiak által is kedvelt chatelő programok. Ja, és van egy Zseblámpa is, ahol a hátsó LED-et lehet három fokozatban bekapcsolni.

Adatátvitelben átlagos a felhozatal, van HSDPA és HSUPA, ezek elvben 21 és 5,76 Mbit sebességet biztostítanak a mobilhálózaton. A WiFi természetesen alap, a/b/g/n szabványokat szereti, duál frekvenciás, DLNA, WiFi Direct, hotspot van hozzá. Bluetooth-ból 4.0-s verziót kapunk, a microUSB pedig OTG-re is képes, egy 8 GB-os pendrive tartalmát szó nélkül beolvasta. Ne feledjük a GPS-vevőt, ami a GLONASS-t is kezeli, villámgyorsan talál pozíciót és utána pontosan, stabilan mutatja. Belső memóriaként 8 GB van feltűntetve, ebből kicsivel több, mint 4 GB-hoz férhetünk hozzá, a bővítéshez microSD szükséges, ez a művelet kikapcsolás nélkül megtehető. A Desire 700 mindezek mellett dual SIM telefon, és a chipset-nek hála, duál aktív üzemmódra is képes. Így ha az egyik kártyán telefonálunk vagy netezünk, a másikon eközben is elérhetnek minket. A kapcsoló beállítások nem bonyolultak, a két SIM-et külön-külön ki-be kapcsolhatjuk, megadhatjuk az alapértelmezettet, de minden hívás és üzenet előtt van lehetőségünk választani közöttük. Azt még megjegyezném, hogy a SIM2 csak EDGE adatkapcsolatra képes, valamint mindkét kártya microSIM-et fogad be.

Multimédia

Ha nem láttam volna már a kézhezvétel előtt az adatlapot, jó eséllyel arra tippeltem volna, hogy megint az Ultrapixelt látom viszont. Ám ebben az esetben tévedtem volna, mert ezt egyelőre meghagyják a csúcsmodelleknek. A Desire 700 hátán egy 8 megapixeles kamera áll rendelkezésre, melyet BSI (hátulról megvilágított) szenzorral, F2.0 fényerejű optikával, autofókusszal, na meg a már említett LED vakuval vérteztek fel. Ez utóbbi elég jó fényerővel bír, viszont nagyon zöldes-sárgás színe van, szóval a színekkel gond lesz a használatakor. A kamera kezelőfelülete viszont remek, már csak azért is, mert igen bőséges beállítási lehetőségeink vannak. A sokféle jeleneten kívül van HDR, panoráma, sorozatkép, 4:3, 16:9 és 1:1 képarány, fehéregyensúly, ISO, időzítő, expozíció, kontraszt, telítettség, élesség, arc- és mosolyfelismerés, érintős fókusz és exponálás, geocímke, úgyhogy bőven lehet kísérletezgetni vele. Fotózáshoz és videozáshoz is van indítógomb, mozgókép közben is készíthetünk fényképeket. Majdnem kihagytam a jópofa effektusokat, amik szinte helyettesítik az Instagrammot is.

Az itt látható képek normál alapbeállítások között készültek, de ahogy az látszik, hiába a sok konfigurálható opció, óriási változásokat nem fogunk produkálni. A színek még megfelelőek, viszont nagyon erős a zajszűrés, a részletek még a közeli részeken is jócskán elmosottak, illetve az optika nagyon érzékeny a fénykülönbségekre, könnyen találunk kiégett, illetve besötétült részeket. Itt persze a HDR segíthet, mint az látszik (a csíkozás nem a kamera hibája, exponálás közben bemozdult a telefon), viszont az is sokatmondó, hogy a fotók egyike sem éri el a 2 MB-os méretet, tehát a JPG tömörítés is eléggé fel van csavarva. Videózásnál maximum 1080p felbontásban vehetünk fel, a fókuszálás folyamatos, a minőség átlagos, a hang pedig mono, mivel nincs másodlagos mikrofon.

Zenében már jobb a helyzet, a lejátszó jól néz ki, könnyen tudunk válogatni a feltöltött fájlok között. Van albumborító, ismétlés, véletlen lejátszás, viszont nyoma sincs hangszínszabályzónak. Szerencsére erre nincs olyan nagy szükség, mert alapból is egész jól szól. Noha Beats Audio-ról szó sincs, azért beépített erősítő és BoomSound van. Az előlapi hangszórók minőségre nem érik el a One szintjét (a fémház hiánya ugye), viszont óriási hangerejük van, és nem torzítanak. Van rádió is, ez is szép felületet kapott, első indításkor végigrohan a teljes frekvenciasávon, ezekből mi választhatjuk ki a kedvenceket és már szól is, az RDS automatikus.

Az internetezés ekkora kijelzőn még ilyen felbontás mellett is remek élmény. Egyből két böngészőből választhatunk, egyikkel se járunk rosszul, gyorsan betöltődik a kívánt tartalom. Nyithatunk több ablakot, van kijelzőre tördelés, még a Flash-t is kezeli, a kétujjas nagyítás sima ügy, nincs akadozás. A már említett TuneIn Radio segítségével szinte a világ bármely rádióadását hallgathatjuk online, ha meg egy számunkra ismeretlen zene szól, akkor a SoundHound fog segíteni.

Üzemidő, összegzés

A unibody kialakítás ellenzői felsóhajthatnak, mert nem csupán levehető a hátlap, de még az akkumulátor is cserélhető. A mérnökök egy 2100 mAh-s lítium-polimer telepet választottak a feladatra, ami egy kicsit szerénynek bizonyult. Lehet, hogy a processzor maga nem fogyaszt túl sokat, de egy ekkora kijelző azért megkéri a magáét és persze a duál aktív üzemmódról se feledkezzünk meg. Tény ami tény, egy töltéssel egy napot jó eséllyel végig tudunk vinni, közepes vagy annál gyengébb használattal biztosan. Nekem közel 1,5 óra telefonálás, sok netezés és kb. 3 óra rádiózás mellett csak késő este kezdett követelőzni a töltőért, de ekkora házban azért elférhetett volna valami erősebb energiaforrás.

[+]

A Desire 700 más gyártók által is ismert célokkal került piacra. Egy nagyképernyős, de legfeljebb középkategóriás jellemzőkkel bíró, ugyanakkor a csúcskészülékekhez képest olcsóbb mobil szeretne lenni és ezt nagyjából teljesíti is. A külsővel semmi gond nincs, a mozgó hátlap sajnos rontja az összhatást, a kijelző egész elfogadható, a gyorsasággal nincs gond (azért komolyabb játékokkal ne próbálkozzunk, a proci nem fogja bírni), a szoftver szintén rendben van, kiemelendő a duál aktív mód, jó a sztereó hangszóró, tehát alapvetően pozitív benyomást kelt, viszont ne feledkezzünk meg a negatív oldalról sem. A kamera képminősége gyenge, a vaku minden, csak nem fehér, az akkumulátor lehetne erősebb, a hangerőszabályzó gombjait meg be kéne tiltani, mert botrányosak. No és itt van a szokásos kérdés, az ár, amely a HTC-nél sajnos már sok esetben okozott fejfájást, hiszen elég sokszor elrugaszkodnak a valóságtól. A Desire 700 jelen állás szerint még Európában sem kapható hivatalosan, hazánkban meg még kevésbé, ez persze rontja a helyzetet. Mindazonáltal kártyfüggetlenül 100 ezer forintért juthatunk hozzá, ami egyértelműen sok érte. Hiába a szép külső, ennyiért komolyabb hardvert, jobb felbontású kijelzőt kellene adni. Alapvetően nem volt rossz használni a készüléket, viszont a fentebb említett hibák miatt végül nem kap pecsétet. Az viszont továbbra is kérdéses, hogy mi lesz a HTC-vel, mert ez a modell biztosan nem húzza ki őket a mélyből.

Rusi

A tesztkészülék az XXL GSM jóvoltából jutott el hozzánk. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

HTC Desire 700

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	145,5 x 72 x 10,3 milliméter
	Tömeg	149 gramm
	Színvariációk	bronz, fehér
	SIM-foglalat	Dual microSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	540 x 960 pixel (220 ppi)
	Kijelző típusa	Kapacitív, multi-touch TFT érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Spreadtrum SC7735S
	Processzor típusa	Quad-core 1,2 GHz ARM Cortex-A7
	Processzor csíkszélessége	N/A
	Processzor utasításkészlete	ARM-v7
	Grafikus chip	Mali-400 MP4
	RAM mérete	1 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	korlátlan
	SMS memória	korlátlan
	Szabadon felhasználható belső tárhely	4,17 GB
	Memória bővíthetősége	microSDXC
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz (SIM1) UMTS 850/900/2100 MHz (SIM1) GSM 900/1800/1900 MHz (SIM2)
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 21 Mbps / 5,76 Mbps
	LTE	nincs
	IrDA / Bluetooth	van / 4.0 (A2DP+aptX)
	WiFi	802.11a/b/g/n, dual band, DLNA, WiFi Direct, hotspot
	USB	microUSB 2.0 (OTG)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS	van
	GLONASS	van
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / nincs
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 4.1.2
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Car, Chrome, Dr.eye, Dropbox, Facebook, Feladatok, Firka, Hangrögzítő, Időjárás, Kid Mode, KKBOX, Parent Dashboard, PDF megjelenítő, Polaris Office, Részvények, SoundHound, Tanácsok és súgó, TuneIn Radio, Twitter, WeChat, Weibo, Zseblámpa
	Multimédia
	Fő kamera	8 megapixel, F2.0/28 mm optika, BSI szenzor, LED villanó
	Másodlagos kamera	2,1 megapixel
	Videófelvétel	van (1080p@30fps)
	Zenelejátszó szoftver	van
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	van (RDS)
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	2100 mAh-s lítium-polimer
	Készenléti idő	582 óra
	Beszélgetési idő	11 óra 40 perc
	Zenelejátszási idő	? óra
	Egyebek
3,5 mm-es audio kimenet, BoomSound sztereó hangszórók beépített erősítővel, Sense 5.0 UI