Bevezető
Olcsó újságírói húzás kitérni a Motorola helyzetére egy Motorola telefon tesztelése kapcsán, de elkerülhetetlen. Nem állnak túl fényesen, már az LG is arra feni a fogát, hogy az amerikai gyártót megelőzve végleg letaszítsa azt a legtöbb mobilt előállító cégek képzeletbeli dobogójáról, úgyhogy fel van adva a lecke.
A Motorola persze küzd, még az idén állítólag 50 új készüléket mutatnak be, de amíg azok megérkeznek, addig is el kéne ütni valamivel az időt, illetve valamelyest fenn kéne tartani a keresletet. Az E8 jó próbálkozásnak tűnik, de amíg a ZN5 meg nem érkezik, addig bizony egymagában biztos kevés lesz.
Marad tehát a kevésbé formabontó, alsó, vagy középtudású szegmens, amelynek eladási volumene igen nagy, bár a haszon az egyes készülékeken ennek megfelelően viszonylag kevéske. Ha én telefont akarnék itt eladni, akkor elsősorban a formára mennék rá, aztán a minőségre, s végül a szolgáltatáskínálatra. A W510 az elsőt hozza, a másik két tulajdonság kapcsán már akadnak gondok.
Mostanság a készüléket a piros szolgáltató akciózza ezerrel, adnak hozzá United zenekaros memóriakártyát, s bár szerkesztőségünk egyetlen tagja sem rajongó, mégis ilyet kértünk és kaptunk a GSM Takácstól, ha már egyszer ez van a boltok polcain.
Külső
A doboz is hirdeti magáról, hogy mitől speciális, de ettől még nem kerülheti el a figyelmünket a bőséggel használt piros szín, s bár itt-ott felbukkanó live felirat nincsen, ennek ellenére biztosak lehettünk benne, hogy „elvodafone-osított” telefont fogunk mindjárt élveboncolni. A dobozban töltő, USB kábel és tartósított szalámik csomagolására emlékeztető ezüst zacsiban egy headset ül, összesen 6 darab szövetdarabbal, amelyet a tartozék fülbe helyezendő részére lehet applikálni.
Maga a W510 nem egy meghökkentő darab. Ránézel, és egyből tudod, hogy Motorola. Ezüstös a szín, összecsukható, nyúlánk a forma, a fedlap csak részben nyílik fel, alul ott marad a gyártó hasonló telefonrairól már ismert bumszli. Az előlap talán fém, legalábbis tapintásra hűvös, lötyög, mint 6 éves Józsika a gokart ülésében (mert kihisztizte a szüleitől, hogy mehessen egy menetet, de a gázt sem éri el), a hátlap teljesen műanyag.
A fedlapon egy fekete betét közepén ül egy apró kijelző, amely színes, a legfontosabb információkat (idő, térerő, telep állapota, elmulasztott események) kijelzi, ha pedig nem piszkáljuk, akkor egy idő után elsötétül, s nagyon halványan csak egy digitális óra látható rajta. Az oldalsó gombokkal (bal felől) egyrészt állíthatjuk a hangerőt, másrészt a harmadik, kicsit lentebb ülő billentyű felhasználásával becsukott állapotban is tudunk profilt váltani. Ez a gomb kinyitva is erre jó. A készülék jobb felén levő kezelőszervvel a diktafon aktiválható, tehát a kamerának nincs dedikált gombja. Alul-felül a telefon sima, jobbra lent van a miniUSB csatlakozó ajtaja. Örvendetes, hogy a szolgáltató logója nem került rá a készülékre.
Kinyitás után jellegzetes gombsor tárul fel, a logika a szokásos, dedikált billentyűt kapott a böngésző. A lilásfehér háttérfény látványos, a nyomáspont viszont nem tökéletes, ezeknél az egyetlen panelből fabrikált billentyűzeteknél ez örök probléma. A microSD kártyát a hátlap leszedése után tolhatjuk be, az akksi szerencsére maradhat ilyenkor a helyén. Azért hozzátenném, hogy mire beszenvedtem a microSD-t, annyi idő alatt a telepet is kipattintottam volna, mert ritka hülye megoldással nem csak befelé kell tolni a kártyát, hanem lefelé is kell nyomni ezzel egyidőben.
Menü, alapfunkciók
Live a lelkem, ez már csak ilyen. Nem is túl szép szegény, pedig újabban a Vodafone képes mindenféle animált grafikára is, de itt még a régi, szegényes, piros-fehér ikonhalmaz bukkan fel, totálisan nulla testreszabhatósággal, csak annyi mozgásterünk van, hogy a készenléti kijelző háttérképét lecseréljük, s az ikonos megjelenítés helyett listásat rendeljünk meg. Pont.
A névjegyzék nem mutat sok extrát, egyszerre listázza a SIM és a belső memória tartalmát. Ennek a kapacitása szinte végtelen, mert a komplett tárhelyet használhatja a névjegyzék. 249 kontakt bemásolása után a szoftver még mindig azt írta, hogy 0%-os a kihasználtság, pedig ekkor már vagy 20 fénykép is foglalt némi helyet a 15 megás belső memóriából. A bejegyzésekhez sokféle adat rendelhető: vezeték, kereszt és bece típusú nevek, jókora adagnyi telefonszám és email cím, postai cím, szülinap, csengőhang, hívókép. Ez utóbbi kis méretben ott figyel a nevek listázásánál is, de csak ha direkt ezt a típusú megjelenítést választjuk.
Az üzenetkezelésnél nem éri a felhasználót meglepetés, a W510 pont olyan, mint akármelyik Motorola. Ezúttal is az iTAP rendszer segíti a szövegbevitelt, az MMS 300KB-os mérethatárral küldhető, az email üzeneteknél 65 megás a korlát, de ezt valószínűleg senki sem fogja kihasználni. Az üzenetszerkesztő az MMS és az SMS esetében közös, akkor lényegül át multimédiás üzenetté a kreálmányunk, ha ilyen tartalmakat is pakolunk bele.
A szervezőfunkciók közül továbbra is hiányzik a stopper, a visszaszámláló és a világóra, előttünk ismeretlen ok miatt az amerikai fejlesztők régóta adósak ezzel a néhány apró, pofonegyszerű alkalmazással. A naptárra nincs panasz, bár a bejegyzések csak egyféle típusúak lehetnek, de a megjelenítés havi és heti szinten is grafikus. A vekker több időpontot is tárolhat, a készülék kikapcsolt állapotában is riaszt. A számológép alapfunkciós, a diktafon látványos felületet kapott.
Multimédia
A fedlapon levő 1,3 megapixeles kamera nem az év dobása, ez biztos. Álló nézetben működik, autofókusz és vaku nincsen, a beállítási lehetőségek is viszonylag szűkösek. Konkrétan a kép mérete, minősége, a környzetei módok (automatikus, napos, benti, éjszakai, felhős), a fehéregyensúly és az exponálás hangja állítható, illetve teljesen ki is kapcsolható. A fotókról sok jót nem lehet elmondani, beszéljenek inkább az alant találhat képek:
Zenei téren furcsa a helyzet. A dedikált ikon mögött egy java nyelvű alkalmazás, a Digital Audio Player található, amely ugyan ID3 tagek alapján tudja rendezni a zenéket, illetve a playlist fogalma sem ismeretlen számára, de nem fut a háttérben. Ha viszont bemászunk a fájlkezelőbe, s onnan indítjuk el a muzsikát, akkor a Motorola gyári zenelejátszója figyel be a történetbe, amely viszont korrektül megy a háttérben is, de nincsenek különböző opciók. Az viszont mindkét helyen elérhető, hogy Bluetooth kapcsolaton keresztül sztereó headsetre dobjuk át a zenét.
Jól szól? Még kihangosítva is megdöbbentően tisztán csendül fel a muzsika, a mellékelt füles segítségével ez természetesen tovább fokozódik, de azért messze van ilyenkor egy komoly zenei készüléktől. Viszont ami tény, hogy a beszédhívások során történő kihangosítás kiváló, az alsó bumszliban valami izmos hangszóró lehet, mert onnan tör elő a hang. Nekem hiányzott az FM-rádió, illetve néhány normális játék is, mert a Live kedves jelenléte azt eredményezi, hogy az összes alkalmazás demo.
Adatátvitel, akkumulátor
3G nincs, de GPRS és EDGE van. Ehhez elvileg HTML oldalakat is megjeleníteni képes böngésző tartozik, de teljesen feleslegesen, mert egy komplexebb weboldalnál magába fordul, s csak annyit jelez a felhasználónak, hogy az oldal túl nagy a számára. Marad tehát a WAP használata, vagy az Opera Mini telepítése.
Helyi szinten szabványos USB kábel használatával simán, szoftver nélkül is elérhetjük PC-ről a memóriakártya tartalmát, ha viszont a készülék belső adatait óhajtjuk piszkálni, ahhoz szoftverre is szükségünk lesz. Na, ez az, ami nincs benne a dobozban, s ez az, amit nem lehet a gyártó oldaláról letölteni. Mit lehet? Megvásárolni. Köszi, puszi.
Az akkumulátor egész kellemesen teljesített, simán megy három napig, ha pedig fullosan lemerül, akkor is kibír egy komplett éjszakát. Tudom, mert félálomban végighallgattam egy ilyet, de nem volt lelkierőm teljesen felébredni és kikapcsolni.
Összegzés? Ez itt a világ legtipikusabb Motorola telefonja. Zéró újdonság, vagy különlegesség, a forma, a belső, a működés és az anomáliák is mind-mind hozzák a gyártótól megszokottakat. Most ezzel a tök felesleges United zenekaros memóriakártyával 20 lepedőért mérik felöltőkáryával, ennyi pénzért van Sony Ericsson V640i, zongorázni lehet a különbséget. De van W300i, esetleg Samsung E250 öt lepedővel olcsóbban… vagy K800i kétezerrel többért, úgyhogy nem a Motorola jön ki győztesen ebből a versenyből…
Bog
A Motorola W510 a GSM Takács jóvoltából került hozzánk. Köszönjük.
A készülék megvásárolható online a www.gsmtakacs.hu címen.
Specifikáció
Motorola W510 | ||
Általános | ||
Technológia | GSM | |
Méret | 99 x 46 x 17,5 mm | |
Tömeg | 107 gramm | |
Színvariációk | Ezüst | |
Kijelző | ||
Belső kijelző átlója | 1,9 hüvelyk | |
Belső kijelző felbontása | 176 x 220 pixel | |
Belső kijelző típusa | TFT | |
Külső kijelző felbontása | 96 x 80 pixel | |
Külső kijelző típusa | CSTN | |
Színárnyalatok száma | 262.000 | |
Memória | ||
Telefonkönyv kapacitása | dinamikus | |
SMS memória / max. MMS méret | na / 300 KB | |
Belső memória | 20 MB | |
Memória bővíthetősége | microSD | |
Adatátvitel | ||
Frekvenciasávok | 900/1800/1900 MHz | |
GPRS / EDGE | Class 10 (4+1/3+2) / Class 10 (236,8 kbps) | |
UMTS / HSDPA | nincs / nincs | |
IrDA / Bluetooth | nincs / 2.0 (A2DP is) | |
WiFi | nincs | |
USB | 2.0 (miniUSB) | |
Push-to-talk / RSS | nincs / nincs | |
GPS vevő | nincs | |
Alapfunkciók | ||
Profilok | vannak | |
Vibra funkció | van | |
Kihangosítás | van | |
Hangtárcsázás / hangvezérlés | van / nincs | |
Hangrögzítés | van | |
Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
Prediktív szövegbevitel | iTAP | |
Szoftverek | ||
Platform | Motorola zárt - Live | |
WAP / HTML böngésző | 2.0 / van | |
E-mail kliens | van (POP3, IMAP4, hitelesített) | |
Java | van, MIDP 2.0 | |
Játékok | demo | |
Valutakonverter | nincs | |
Extra szoftverek | Digital Audio Player | |
Multimédia | ||
Fő kamera | 1,3 megapixeles, fixfókuszos | |
Másodlagos kamera | nincs | |
Videófelvétel | van (H.264 formátum, 176 x 144 pixel) | |
Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is | |
Hangszínszabályzó | nincs | |
FM-rádió | nincs | |
Üzemidő | ||
Alap akkumulátor | 880 mAh-s Li-Ion | |
Készenléti idő | 350 óra | |
Beszélgetési idő | 7,5 óra | |
Egyebek | ||
United tartalmak - szezonális akcióban |