Bevezető

Kizárt dolognak tartom, hogy a Gorilla Glass 2 és az alumínium hátlap 20 ezer forintos felárat kell eredményezzen. Pedig a Nokia árazási politikája most éppen ezt sugallja, hiszen a közelmúltban tesztelt 515-öshöz képest a mostani 208-as nagyjából ennyivel olcsóbb. 20 ezer forint megítélése relatív, egy 200 lepedős csúcsmobilnál csak 10%-os eltérést jelent, de itt nem okostelefonokról, hanem egyszerűbb eszközökről van szó, így az eltérés már 50%-os. Az pedig igencsak sok.

[+]

Persze ha az ember egymás mellé teszi a specifikációs táblázatot, akkor akad még néhány eltérés. Ebben a modellben ugyanis sokkal gyengébb a kamera és az akkumulátor sem bírja addig, mint a drágább testvérben, de számomra ez még mindig nem indokol ekkora árkülönbözetet. De hagyjuk is az 515-öst, elvégre mégiscsak arról a 208-asról szólna ez az anyag, amelyet az XXL GSM biztosított a számunkra. Fontos tudni, hogy ebből is létezik két SIM-et kezelő változat, illetve több színárnyalat is, mi szerencsére feketét kaptunk.

[+]

Ez a 20-25 ezer forintos ár már barátságosnak mondható, nyilván hozzátéve, hogy lehet ennél olcsóbban is hasonló telefonhoz jutni, sőt, okostelefont is kapni ennyiért, de nyilván el kell fogadnunk, hogy nem mindenki szereti az érintős, elsőre mindenképpen bonyolultnak tűnő rendszereket, ők mindenképpen ezek közül a "butamobilok" közül válogatnak. És ha az 515-nél elrettentő jelleggel felróttuk a magas árat, akkor a 208-asnál ezt az ellenérvet nagyjából kihúzhatjuk a listáról, bár hozzáteszem, hogy ezt a telefont is megpróbálta megtömni a Nokia "felokosított" funkcionalitással, amelyek továbbra sem képesek kielégítően működni. Ám az árcédula láttán erre akár legyinthetnek is a vásárlók, ott van a Facebook, a Twitter, a HSDPA, de úgysem használom - mondhatják. Viszont akkor emberek, ott van a Nokia 206, ami nem akar ilyen téren nagyot gurítani és csak 15 ezer forintba kerül, nagyon úgy fest, hogy a 208-ason levő felár pont az adatátviteli szolgáltatásokból jött össze, amiben a telefon viszont elég gyenge.

Doboz, külső

Kék a doboz, arca csupa derű. Belül csak egy filléres headset ücsörög, valamint egy microUSB végű töltő, amit nem lehet szétszedni, adatkábel tehát nincs. Ez egyébként már a Nokia 515-nél is így volt, ott sem lehetett érteni, hogy miért ezen spórolnak a finnek. Mivel ez egy olcsóbb telefon, ezért memóriakártyát is hiába keresgélünk, de utólag persze lehet venni, hiszen a készülék képes azt fogadni.

[+]

A 208-asból létezik egy, illetve kétkártyás verzió is, ezúttal előbbi jutott el hozzánk. A telefon ötféle színárnyalatban kapható, hozzánk a fekete került. Az anyaghasználat plasztik, de szerencsére nem a lakkozott, csúszós fajta, hanem matt felületű műanyag, a hátlap ívelt, kifejezetten jól illeszkedik a kézbe az apróság. Ugyanakkor fájóan hiányoznak oldalról a hangerőt szabályozó gombok, beszélgetés közben az arcunk és a kijelző között kell matatni ahhoz, hogy a navigációs gomb fel-le irányú nyomkodásával módosítsuk a hangszóró erősségén.

[+]

Szemből nincs sok meglepetés, az előlap felső felét a 2,4 inches, QVGA felbontású kijelző tölti ki, amely nem nyújt sok extrát, a betekintési szög elég gyatra, a legkisebb elforgatásra is már invertálódnak a színek. A gombsor a megszokott módon épül fel, a billentyűk könnyen járnak, a nyomáspont jól érezhető, egyetlen hiba, hogy ismeretlen okok miatt a navigációs gomb nem kapott háttérvilágítást.

[+]

Az oldalsó felületeken nincs semmi, felülre került a 3,5 mm-es jack csatlakozó és a microUSB lukacskája. A hátlapon egy jelzésértékű kamera, illetve lentebb a hangszóró kivezetése található meg. Ez utóbbit kell benyomnunk ahhoz, hogy a hátlap elváljon a készülékház többi részétől és le tudjuk szedni. Ha sikerrel jártunk, akkor hozzáférünk az akkumulátorhoz, ezt ki kell szedni annak érdekében, hogy a microSIM-et piszkálhassuk, a memóriakártyát viszont oldalról lehet betolni. Az általános összeszerelési minőségre nincs panasz, nem érződik prémium szintűnek a telefon, de nem bántóan olcsó, egyben van, jól meg lehet markolni, nem csúszik ki a kezünkből, nem nyöszög, nem recseg akkor sem, ha komolyabb erőhatások érik.

Menü

Bekapcsolás után a finnek által régóta csiszolgatott S40-es felület fogadja a felhasználót. Ismerjük ezt már régről, nem is tudom, hogy hanyadik generációjánál tart, mostanában inkább megpróbálják finomhangolni, ami leginkább azt jelenti, hogy olyan funkciók kerülnek bele, amelyek túlmutatnak az alapfunkciós eszköztáron és egyfajta "felokosításként" is felfoghatók - kár, hogy ezek ritkán működnek olyan természetességgel, mint azok az alapvető műveletek, amelyek évek óta benne vannak az S40-es platformban.

A menü témázható, gyárilag öt verziónk van, egyiktől sem estem hanyatt, de további lehetőségek letölthetők. Az alapképernyőn van aktív készenléti nézet, ez hasznos, mert számos funkciót egy mozdulattal elérhetünk, látszódhatnak a közelgő események, valamint a zenelejátszó és a rádió állapota. A menü ikonos felépítésű, de kérhetünk listás nézetet is, főleg gyengébben látók számára jöhet jól, mert az ábrák egyébként elég kicsikék. Természetesen a sorrendiség szabadon módosítható.

A névjegyzék összesen ezer adat befogadására képes, alapesetben egy névhez egy szám tartozik, de ez bővíthető mindenféle egyéb mezőkkel is, ám ilyenkor nem egy helyet foglal az adott kontakt, hanem kicsit többet. A beállítások között találunk Internettelefont is, egy beépített SIP kliensről van szó, ezt az újabb S40-es Nokiák tudják. Az üzenetekezelésnél az SMS-MMS együtt van, a szerkesztőfelületen prediktív segít relatív gyorsan írni, és bár a magam részéről sokáig hittem abban, hogy egy rendes gombsor jobb, mint egy érintőkijelzős, virtuális billentyűzet, be kell látni, hogy ma már időrabló dolog akár egy URL beírása is egy ilyen megoldás használatával.

A levelezésért külön alkalmazás felel, a Mail ismeri az elterjedt fiókokat (GMail, Hotmail, Freemail, stb.), de egyedileg is beírhatjuk a szerverek címét. A sebesség kicsit döcögős, a csatolt fájlok letölthetők, de ezeket a szegényes tudás miatt megnyitni már nem nagyon fogjuk. Eltárolni viszont van lehetőségünk, maximum később valahogyan számítógépre juttatjuk ezeket. Az alkalmazásokon belül találni fogunk Facebook és Twitter kliensprogramot is, korlátozott tempóval és funkcionalitással, de legalább működnek. Van WahtsApp kliens, még Exchange kompatibilitás is akad, de számítsunk rá, hogy ezek sokszor nyögvenyelősen működnek.

[+]

Akárcsak nagyobb testvérénél, a Nokia 208-ban is elérhető a finnek online áruháza, amelyhez nokiás fiókot kell létrehozni. Itt most nem volt olyan esetleges ez a művelet, mint az 515-nél, de ettől függetlenül igaz, hogy az alkalmazásboltban található programok minősége messze alulmúlja az okostelefonos platformokon elérhető appok szintjét, ami nem is csoda, mivel itt java alapú alkalmazásokról van szó. A listát naptár, ébresztőóra (több időpont, ismétlődés), stopper, átváltó, világóra, időzítő, tudományos műveletekre is képes számológép és fájlkezelő teszik teljessé.

Multimédia, adatátvitel

A hátlapra csak jelzésértékű kamera került, ez tipikusan az a pont, ahol a 208-as Nokia messze elmarad a jóval drágább 515-östől. Az 1,3 megapixeles felbontás nem kecsegtet sok jóval, vaku és autofókusz nincs, a beállítások korlátozottak, érdemes fekvő nézetet használni, bár az elkészült alkotásokat nézve ez sokat nem oszt, nem szoroz. Videót QVGA felbontásban, 15 fps-sel képes rögzíteni a masina, ez messze van az értékelhetőtől. Vannak a fotózásnál effektek, önkioldó, piszkálható a fehéregyensúly és készülhet panorámafotó, illetve sorozatfelvétel, de ettől még ez a kamera messze inkább csak azért van a telefonban, hogy a névjegyekhez adott esetben fotókat kapcsolhassunk. Az igazi probléma azonban nem ez. Hanem az, hogy fotóztam 8-10 alkalommal, nem egymás után, hanem időnként, amikor úgy láttam, hogy a tesztben majd ez a kép jól fog mutatni. És amikor beléptem a fotók közé, akkor szépen ott sorakoztak a bélyegképek, aztán áttettem őket gépre és mindegyik rossz. De úgy rossz, hogy a felső 10%-a megvan a fotónak, aztán csak a nagy feketeség látszik. Persze aztán megnyitottam telefonon is: ugyanez. Döbbenetes, hogy 2013-ban ezt nyújtja egy Nokia telefon, nem is találok erre szavakat, lehangoló, kriminális, és még csak arra sem lehet fogni, hogy a memóriakártya nem volt elég gyors (haha, 1,3 megapixelhez?), mert a belső tárhelyre mentettem a "képeket".

Elmentem újrafotózni, minden egyes exponálás után ellenőriztem a telefonon is, hogy sikerült-e. Sikerült, mondá a készülék, ott vidultak a képek, megint rákötöttem gépre a masinát, ez megint tönkrevágta az egészet (még átmásolás előtt!). Harmadik kör (amikor az ember már úgy érzi, hogy nem ér ennyit egy 20 lepedős Nokia), ezúttal nem kötöttem össze a géppel a telefont, hanem áttettem a memóriakártyát, és így végre sikerült. Mondjuk a fenti tesztképeket elnézve az egész elég felesleges volt... Zeneileg jobb a helyzet, bár equalizer nincs, de szépen fut a háttérben a lejátszás, van ismétlődés, véletlenszerű mód, ha nem a mellékelt fülest használjuk, akkor egész kulturált eredményt kapunk. Kihangosítva messze nincs azon a szinten, mint az 515-ös, hangosnak hangos, de nagyon fülsértő a produkció. A vibrációs hívásjelzés elemi erejéért viszont jár a pont.

Ugyancsak jár a pont a beépített rádió kapcsán, bár ehhez is headset szükséges. A beszélgetési hangminőség makulátlan, mindenkit jól hallottam, s ez visszafele is igaznak bizonyult. A hátlap alá tett telep egész korrekt, az 1020 mAh teljesítményű, BL-5C típusú akkumulátor jó három napig simán életben tudja tartani a kis Nokiát, a töltési idő rövidnek mondható.

Adatkommunikációs fronton a legfontosabb tudnivaló, hogy 7,2 Mbit/s sebességű HSDPA kapcsolatra képes a telefon. Ez elég sok, főleg, hogy nem ettől döglassú és kínszenvedés jellegű a böngészés, hanem a beépített browser és persze a hardver nem bírja a gyűrődést. Sajnos a YouTube alkalmazás megint nem volt hajlandó működni (akkor meg minek van), az adatkapcsolat beállítása is okozhat nehéz pillanatokat (saját konfigurációs beállítást kell létrehozni, majd engedélyezni ezt minden alkalmazásban), de összességében a HSDPA jelenléte persze inkább örömteli. Az adatkommunikációhoz tartozik, hogy 3.0-s Bluetooth is van a gépben, ami sztereó hangátvitelre is hajlandó, ha pedig van otthon microUSB kábelünk, akkor a memóriakártya tartalmát láthatjuk géphez kötve, vagy adott esetben használhatjuk modemként is a telefont. Bár az előbbi funkció kinyírta a fotókat, ugye...

[+]

Összegzés. Érdekes módon az olcsóbb Nokia "butatelefon" sokkal jobb benyomást tett rám, mint a drágább 515-ös. Persze ennek több oka is van, a legfontosabb, hogy ennyi pénzért már tényleg csak nagyon belépő szintű okostelefont lehet kapni. Ami persze funkcionalitásban még így is bőven erősebb, de ha valaki zsigerből utálja az érintős motyókat, akkor úgysem ezekkel méri majd össze a kis Nokiát. 20 ezer forintért végeredményben kapunk egy, az alapfunkciók tekintetében korrektül működő, akkumulátoros üzemidővel jól ellátott kis apróságot, amely arra is alkalmas lehet, hogy egy apró mobilnetes opcióval a leveleinkre ránézzünk és szigorúan végszükség esetén a netre is felugorhassunk. Érezhető most is, hogy az adatátvitellel kapcsolatos szolgáltatások nagyon megfektetik az S40-es platformot és a hardvert, funkcionalitásuk és sebességük erősen korlátozott. A kamerára csak legyint az ember, a rádió és a zenei funkciók érnek egy plusz pontot, a kijelző sajnos elég gyengécske, de akinek fájnak ezek a hiányosságok, úgyis inkább okostelefont vásárol. Persze azért is vagyok kicsit kevésbé csalódott a 208-as kapcsán, mert idővel megszoktam a korlátait a gépnek, nem akartam tőle elvárni, hogy Facebookra fellépjen, hogy megnézzek híroldalakat, csak akkor léptem bele a levelek közé, ha valami tényleg fontos üzenetet vártam, különben pedig alig nyúltam hozzá a telefonhoz, csak SMS és hívás kapcsán vettem a kezembe. Ez egyébként - főleg nekem - egy különös, új élményt nyújtott, nem kezdtem el babrálni a készüléket az utcán, a buszra várva, sörözés közben, ami egész érdekes és retro jellegű élmény volt, megfigyeltem helyette a környezetemet, értékeltem az őszi napsütést és szentimentális okoskodásokat írok le éppen egy teszt végén… ehh. A Nokia 208 összességében nem drága, 20 lepedőért az ember kap egy olyan eszközt, amivel tud telefonálni, a HSDPA pedig azért kell bele, hogy a levelek rendesen meg tudjanak érkezni és végszükség esetén ott legyen az internetezés lehetősége. Ráadásul valamiért sokkal stabilabbnak és fürgébben érződött, mint az 515-ös, de mégsem kap plecsnit, mert amit a kamera produkált, arra nincs mentség.

Bog

A tesztkészülék az XXL GSM jóvoltából jutott el hozzánk. Vásárláshoz kérem, kattintson ide!

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Nokia 208

	Általános
	Technológia	GSM, UMTS
	Méret	114,2 x 50,9 x 12,8 milliméter
	Tömeg	90 gramm
	Színvariációk	fekete, fehér
	SIM-foglalat	microSIM (van dual-SIM verzió is)
	Kijelző
	Kijelző átlója	2,4 hüvelyk
	Kijelző felbontása	240 x 320 pixel (167 ppi)
	Kijelző típusa	TFT-LCD
	Színárnyalatok száma	262 ezer
	Hardver
	SoC típusa	nincs adat
	Processzor típusa	nincs adat
	Processzor csíkszélessége	nincs adat
	Processzor utasításkészlete	nincs adat
	Grafikus chip	nincs adat
	RAM mérete	64 MB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	1000 bejegyzés
	SMS memória	belső memória
	Szabadon felhasználható belső tárhely	256 MB
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 Mhz
	GPRS / EDGE	class 12 / van
	UMTS / HSDPA	van / 7,2 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 3.0 (A2DP)
	WiFi	nincs
	USB	microUSB
	Push-to-talk / RSS	nincs / nincs
	GPS vevő	nincs
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	vannak
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / nincs
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Series40
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	vannak
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	eBuddy, Facebook, Twitter, Nearby, YouTube
	Multimédia
	Fő kamera	1,3 megapixeles, fixfókusz
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	QVGA @ 15fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	van - RDS
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1020 mAh kapacitású lítium-ionos
	Készenléti idő	500 óra
	Beszélgetési idő	700 perc
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet