Bevezető

Lassan minden harmadik autóban látok navigációt a műszerfal felett libegni, és ez így van jól. Az utólag beszerelhető navigációs berendezések száma megtöbbszöröződött, áruk lefelé zuhan, egyre-másra jönnek elő az eddiginél kedvezőbb ajánlatok. A navigáció ma már nem csak a luxuskategória kiváltsága, elérhető bárki számára, és bizony jelentősen megkönnyíti a tájékozódást.

A mostani tesztben két olcsóbb versenyző szerepel, ezúttal a MobilX jóvoltából a Garmin legegyszerűbb, jelenleg 60 ezer forintos készüléke került a mérleg egyik, míg az Infopatika közreműködésével a Tibo A1700 a másik serpenyőjébe. A Tibo nálunk járt verziója kicsivel olcsóbb (51900 Ft), de létezik belőle egy 72 ezer forintos verzió is, amely csontra ugyanezt tudja, csak nagyobb a kijelzője. Ha körülnézünk a piacon, akkor labdába rúghat még a Mio C250, illetve valami olcsóbb MyGuide is, de ez utóbbi három eszköz mind az iGO rendszert használja, így csak a többletszolgáltatások, az esetleges akciók és a külső dönt közöttük.

A Garmin nagy név a navigációs piacon, évtizedek óta jelen vannak, ám mostanában nagyon össze kell szedniük magukat, mert a Windows CE alapú PNA-k térhódítása jelentősen megkavarta az eddigi langyos állóvizet. PNA-t azok vásárolnak, akiknek nincs szükségük egy komplett PDA-ra, van mobiltelefonjuk is külön, de a kocsiba kell nekik egy navigációs berendezés. A PNA pont ezt nyújta, szinte semmi másra nem jó, mint tájékozódásra, cserébe az ára sem vészes.

Mint gyakorló navis sokszor keveredem olyan beszélgetésbe, hogy a technológiától idegenkedő illető azzal jön, hogy a papír alapú térkép a töredékébe kerül egy navigációs cuccnak. Ezt imádom, jöhetnek az érvek. A térképet biztos nem fogod frissíteni. Nem baj, szól a válasz, veszek minden évben újat, az bőven elég. Ühümm. És az útvonalat ki tervezi meg? Hát erre vannak a netes útvonaltervezők. Minden nap? Akár igen, mondja, de itt már inognak az érvek. És ha az adott útszakasz, utca esetleg le van zárva? Akkor félreállsz a kocsival és gyorsan áttervezed az utat? És ki fogja megmondani, hogy az útvonalon hol tudsz tankolni, hol van kórház, étterem, esetleg szerelő? És azt hogyan oldod meg papírtérképpel, hogy előre szól a következő kanyar és elágazás előtt?

Aki egyszer már látott működés közben navit (főleg iGO-t), annak nem kell az előnyöket ecsetelni. Még anyám is tudja kezelni, pedig neki a videó is a misztikusan működtethető berendezések halmazába tartozik, belföldi útjaira néha kölcsön is kéri tőlem a C310-et. A mindig kétkedő Parcit is meg tudta győzni egy iGO-val végignavigált CeBIT utazás, én pedig nap mint nap óriási hasznát veszem.

Külső

A Garmin aprócska, négyzet alakú dobozban érkezett. A gyártóra jellemző rendkívül rövid tartó könnyedén cuppantható a szélvédőre, de ha a műszerfal a jobb hely, akkor oda felragasztható, mágneses korongot is találunk a dobozban. Van még egy kézikönyv, autóstöltő, és kakukk, ez minden.

Maga a nüvi 200 sem egy böszme nagy készülék, a kilátást biztos nem fogja zavarni. Sallangmentes, egyszerű formatervet kapott, mindössze egy három állású csúszka van a tetején, amellyel a képernyőt lehet lockolni, vagy a készüléket kikapcsolni. Pozitív, hogy az eszköz hátulján szabványos miniUSB csatlakozó várja a számítógéppel való összeköttetést.

A Tibo A1700 dobozáról egyelőre nem tudok nyilatkozni, mert proto csomagolásban kaptuk az eszközt, de ez is tartalmazta az autóstöltőt, valamint a felszereléshez szükséges kart, amely a Garminnal ellentétben gégecső. Nem túl hosszú, de tetszés szerint ide-oda állítgatható, a felszerelés itt sem fog gondot okozni.

A Tibo gombokban gazdagabb külsőt kapott. A kijelző két oldalán párosával helyezkednek el a kékesen világító billentyűk. Balra a menü és a képernyő ki-be kapcsolgatását segítő kezelőszervek ülnek, jobb oldalon pedig a nagyítás-kicsinyítás gombjai kaptak helyet. Az eszköz oldalaira is jutott érdekesség bőven. Bal felől a power feliratú gombocska funkciója egyértelmű, de itt van egy phone feliratot viselő szabványos jack bemenet is, amely nevével ellentétben nem a mobilhoz való csatlakozást szolgálja, hanem az "earphone" rövidítése, azaz füles dugható bele.

A Tibo jobb oldalán két lukacska várja a töltőt (mért nem szabványos ez?) és a TMC antennát, felettük pedig analóg tekerentyű található, amellyel a hangerő gyors állítására van lehetőség. Ez nagyon hasznos, a leggyakrabban akkor piszkálja az ember menet közben a navit, ha valami miatt azt el kell halkítani, vagy fel kell csavarni. A Tibo tetejéből még egy ceruza is kihúzható, bár enélkül is simán megoldható minden, de legalább ezt sem spórolták ki. A navigációs szoftvert SD kártyán kéri a készülék, ezt alulra lehet betolni. Érdekes a cucc hátsó része is. Egyrészt a navigációs antenna kihajtható (érdemes!), másrészt két hangszóró is helyet kapott, ami elvileg sztereó hangzásra alkalmassá teszi a készüléket, de azért ez inkább csak papíron néz ki jól.

Menü, kezelés

A két eszköz közötti különbség használat során jön ki. Mindkét kütyü QVGA képernyőt kapott, átlójuk is megegyezik: 3,5 inch. A Garmin bekapcsolás után csak akkor lép tovább, ha elfogadjuk azt a biztonsági figyelmeztetést, hogy a navi menet közben történő taperolása és az esetlegesen bekövetkezett baleset összefüggésében a Garmin felelőssége nem játszik. Utána megkapjuk a menüt, ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni.

Mivel a nüvi 200 kettő darab menüpontot kínál: menj és térkép. Csók, ennyi. Na, gondoltam magamban, ez tényleg a klasszikus értelemben vett csupasz PNA, de a kis csavarkulccsal elérhető beállítások között hirtelen felbukkant egy rakás fícsör, ami logikailag körülbelül annyira volt esélyes, mintha Győzike elővenné a susogósból a Bűn és bűnhődést.

A Tibo ezzel szemben nyolc ikonos főképernyőt vonultat fel, egyértelmű, vidám rajzokkal, amelyek tapicskolásához a ceruza egyáltalán nem szükségeltetik. Áttekinthetőség szempontjából ez nyert, vitathatatlan, bár a főmenü nyelve nem magyar, de a Music, Game és Movie szavak értelmezése nem fogja az Országh-szótár irányába kergetni a felhasználót.

Extra funkciók tekintetében is a Tibo tudja a nagyobb arzenált felvonultatni. A Garminba csak a legszükségesebbek kerültek bele. Képnézegető, számológép, világóra, mértékegység-átváltó. A Tibo csak a legutóbbit nem tudja, viszont van benne MP3 lejátszó, filmet is meg tud jeleníteni, az avi formátumot gond nélkül vitte, akár fullscreen is, az mpg nem ment neki. Itt érdemes megemlékezni a sztereó hangfalacskákról: teljes hangerő esetén, főleg ha sok a mély, akkor erősen torzítanak, viszont beletoltam egy Walkman fülest és tökéletes volt az élmény. A Tibo még egy reversi játékot is kínál.

És van itt még egy durva dolog, amire eddig egyik általam látott PNA sem volt képes. Az MP3 lejátszó könnyedén fut a háttérben, miközben az iGO navigál úgy, hogy Moha bá hangja felülírja a zenét, de ha épp nem beszél, akkor szólhat gőzerővel a muzsika. Az egyetlen kritérium, hogy ugyanazon a memóriakártyán kell ülnie az iGO-nak és a hallgatni kívánt muzsikának, érdemes tehát valami izmosabb kapacitású lapkát beszerezni, ha ez a cél. Útvonaltervezéskor kicsit azért beszaggat a zene, de ez minden. A normál jack-kimenet segítségével viszonylag egyszerűen ráköthető az egész miskulancia a kocsi fejegységére is, innentől kezdve pedig a hangminőségre sem lehet sok panasz.

Navigáció

Ha azt mondom, hogy a Tibo A1700-ban iGO volt, nem csak hazai, hanem négy környező ország (Bosznia, Horvátország, Románia és Szlovákia) térképével, akkor ez már önmagában garancia arra, hogy navigáció tekintetében nem sok gondunk lesz. Ráadásul a 2007-es verziót kapjuk meg az SD kártyán, úgyhogy a frissességre sem lehet panasz.

A Garmin a saját szoftverét használja, amely viszont magyar fejlesztésű, (NaviGuide)így aztán a hazai térkép részletessége is van olyan fokon, mint a Tibo A1700-ban, mivel mindkét eszköz a Top-Map térképére épít. A kezelhetőséggel a már ismert problémák adódnak, cím megadásánál nem QWERTY a virtuális billentyűzet, mindig újra be kell írni a város nevét, és bizony néha fura volt, hogy három találatot is feldobott ugyanarra a címre, de mindhárom ugyanoda vitt. A megjelenítés is jobb az iGO-ban, az intelligens nagyításról és a madártávlatos nézetről a Garminnál még csak álmodoznak.

Amit szerettem a nüvi 200-ban, az a pillanatnyi sebesség mutatásának a módja, ez a Knight Rider ihletésű felület mindig megmosolyogtat. A POI adatbázis az iGO-ban bőségesebbnek tűnt. A számítógéppel való kommunikációban viszont a Garmin egy fokkal jobb: szabványos miniUSB kábel csatlakoztatása után a Windows külső meghajtóként látja az eszközt. A Tibo dobozában nem volt adatkábel, így memóriakártya-olvasóra kell hagyatkoznunk, ha adatokat óhajtunk mozgatni.

Az útvonaltervezést a Tibo A1200-ban az iGO miatt sokkal jobban finomhangolhatjuk, mint a Garmin készülékében, ahol leggyorsabb/legrövidebb és autós/gyalogos opciók állnak mindössze rendelkezésre. A műholdakat egyformán gyorsan találja meg a két eszköz, ezzel nem volt gond, a Tibo esetében sokat számít a kihajtott GPS antenna.

Hangos navigáció szempontjából az iGO verhetetlen. A Garmin női hangjának mondandója nagyon gépi, érződik, hogy fordítás eredménye. Az viszont kellemes meglepetés, hogy a célhoz érve még azt is bemondja, hogy melyik oldalon van a keresett objektum. Ezzel együtt is sajnos egyértelmű, hogy Moha bá nyugodt és korrekt utasításai sokkal kellemesebb utazást biztosítanak, az iGO sokadszor bizonyítja, hogy méltán a világ talán legjobb navigációs rendszere.

Ha már két GPS nálunk volt, akkor nem bírtuk ki, hogy ne legyen inkább négy. A saját Mio C310-em mellett még beült a műszerfalra az XXL GSM-től kapott Nokia 6110 Navigator, aztán Gubro kollegával elindultunk átszelni a várost, miközben folyamatosan karattyolt a kocsiban a négy navi. Frenetikus élmény volt, főleg amikor direkt rossz irányba mentünk. A gépies Garmin hangot gyakran nyomta el Moha bá higgadt utasítása, de a legjobb a Nokiában csücsülő túlexponált férfiorgánum volt, amely vidáman kalauzolt a tökéletesen fals irányba, általában szögesen ellentmondva a két "profi" utasításainak. Ebből az élményből az olvasó sem maradhat ki, úgyhogy íme két videó:

Konklúzió

Az üzemidőket csak saccolni tudom, mert autós töltőn ücsörgött mindkét eszköz a legtöbb esetben, de egyik kütyü sem mutatott hajlandóságot arra, hogy ripsz-ropsz merülni kezdjen, ha áramforrás nélküli taperolásnak volt kitéve. Két órát vélhetően mindkettő elnavigál további nafta hiányában is, a Garmin esetében igen sokat lehet spórolni a képernyő világosságának csökkentésével.

A eredményhirdetés nem fogja meglepni az olvasót, ha idáig követte a tesztet. A Garmin nagy név az ipari és a speciális navigáció tekintetében, de PNA-ban felőrlik a kisebb cégek, akik az iGO-t választják. Most ráadásul olyan eszközzel került szembe a nüvi 200, amely nem csak árában kedvezőbb, de sokkal több extra szolgáltatása mellett a navigáció terén is komfortosabb, sokoldalúbb megoldást biztosít a hazai felhasználónak.

A Tibo A1700-nak egyetlen baja van: senki sem ismeri. Még. Talán ez a cikk segít egy picit az elterjedésben, mert ennyi pénzért ennyi funkciót egyetlen nagy név sem tud nyújtani, de még a szintén nem túl híres MyGuide sem. A Garmin a szabványos miniUSB csatlakozójával és a szerintem hangyányit jobb konzoljával bizonyul jobbnak, a Tibo viszont minden egyéb szempontból leveri.

Tibo A1700	Garmin nüvi 200

Bog

A Garmin nüvi 200-at a MobilX-től kaptuk.
A Tibo A1700-at az Infopatika biztosította.
A Nokia 6110 Navigator az XXL GSM jóvoltából jutott el hozzánk.
A Mio C310 az enyém, de az LCP-től kaptam még tavaly.
Gubro kollegának ezúton köszönöm a kitartó kamerázást.
Ja, és világbéke.