Bevezető
Idén először volt alkalmunk ellátogatni a világ talán legnagyobb technológiai rendezvényére, a Las Vegasban megrendezett CES-re. Ez egy olyan, sok, impozáns helyszínre telepített össznépi techshow, ahol az ismert, nagy cégek mellett számos kicsi, feltörekvő csapat is megtalálja a helyét, főleg azokon a mellékrendezvényeken, mint amilyen a Showstoppers, vagy a Digital Experience. Ez utóbbin botlottunk bele a Rocki asztalkájába, mi itt találkoztunk először ezzel a kis dobozzal, ami akkor még épp csak a prototípus fázisában tartott, de a közösségi finanszírozás katalizátoraként működő Kickstarteren már összejött elég zseton arra, hogy hamarosan gyártásba is kerüljön.
Hamar kiderült, hogy a Rocki pont az, amit már évek óta keresek. Nagyon röviden egy olyan berendezés, amit egy tetszőleges hangcucchoz kötve azt bekapcsolja a rendelkezésre álló WiFi-hálózatba, hogy aztán innentől kezdve az erre a hálózatra szintén csatlakozó eszközökről egy gombnyomással átlökhessük a zenét. Ez így nagyon egyszerűnek tűnik, pedig nem olyan triviális és pláne azért is volt érdekes a ketyere, mert ilyen terméket eddig nemigen gyártott senki, legalábbis nem ennyire univerzális módon.
Természetesen beszédbe elegyedtünk a cég illetékeseivel, én már rögtön ott jeleztem, hogy egy ilyenre nekem bizony mindenképpen szükségem lesz, de mivel még a gyártás sem indult be, ezért arra nem sok remény volt, hogy ott és akkor egy tesztkészülékre rátegyem a kezem. S miután hazatérve már nem reagáltak az ilyen irányú leveleimre, ezért úgy döntöttem, hogy 50 dollárt akkor is megér a masina, ha aztán kiderül róla, hogy mégsem tudom beleilleszteni az életembe, maximum eladom, vagy kisorsoljuk egy nyereményjátékon. De nem így történt, rengeteg szervezési hiba, rossz címzés és kissé ingerült levelezés után a Rocki pár hete megjött végre hozzám, működik és pont arra jó, amire használom. A Mobilarena TV-ben már röviden bemutattuk a masinát, de természetesen az azóta eltelt idő sokféle tapasztalatot hozott, úgyhogy a következőkben arról lesz szó, hogy mi ez a Rocki igazából, mire jó, ér-e ennyi pénzt és úgy általában mennyire könnyű és sokoldalú a használata.
A koncepció
A Rocki csapata abból indult ki, hogy egyre több és több olyan háztartás van világszerte, amelyben a különböző elektronikai kütyük vezeték nélküli hálózaton kommunikálnak egymással. A tévé, a médialejátszó, az XBox, a házimozi, a NAS, a PC-k, a telefonok, a tabletek mind egyre inkább képesek WiFi-re, szaladgálnak az adatok, ha a notebook képét a tévén szeretném viszontlátni, ha a YouTube-ról a nagy képernyőre streamelek videót, miközben annak hangsávját az audiorendszer szólaltatja meg, ha pedig az egész mögött dolgozik egy NAS is, akkor viszonylag egyértelmű, hogy minden tartalom onnan érkezik és megy a megfelelő helyre.
Ugyanakkor talán nem vagyok egyedül azzal, hogy az ember régen (5 év régnek számít?), meg még régebben is szeretett zenét hallgatni egy normális hangrendszeren, szinte mindenkinek akad otthon egy közepesen jó hifije, bezzeg azon mennyivel jobban szól, mint az 5.1-es kis dobozokon, abban még volt anyag (mintha a mostani cuccok levegőből lennének), abban még úgy szólaltak meg a hangszerek, akkor még tudtak bele életet lehelni, nosztalgia ON. De ha nincsenek ilyen érzéseink, akkor is az ember (a hozzám hasonló kockább kivitel) úgy gondolja, hogy itt van ez a remek szett, tök jól szól, de a zenéimet csak át kell másolni valami hordozható lejátszóra (vagy ki kell írni CD-re), azzal oda kell sétálni a cókmókhoz, beállítani valami lejátszási listát, ha meg léptetni kell, akkor megint oda kell sétálni, meg a hangerőt is külön távirányítóval tudom csak babrálni, meg ha a úgyis a NAS-on vannak a zenék, akkor minek duplikáljam, szóval ilyen first world problem jellegű gondok terhelték a júzer vállát.
Sokan csinálják és mi is próbálgattuk a Bluetooth adaptereket, ez egy olcsó és ennek megfelelően kicsit primitívebb megoldás a fenti problémakörre. Egyrészt ettől még nem lesz hálózatban a motyó, a telefonomról (táblagépemről, PC-ről) tudom lokálisan átlökni a zenét vezeték nélkül. Egy kütyüről egy kütyüre, viszonylag karcsú hatótávolsággal, viszonylag zavarérzékeny módon. Akinek egyébként csak arra van szüksége, hogy átküldjön audiót néha a hangrendszerre, annak ez is vidáman elég, de a Rocki egy ennél sokkal szofisztikáltabb megoldással állt elő, amihez mondjuk nem árt, ha van a hálózatban egy NAS is. Mert itt nem Bluetooth-on megy az adat, hanem WiFi-n, nem egy eszközről, hanem mindenhonnét, nagyobb hatósugárral és akadások nélkül. És rögtön két szabványt is támogat a ketyere, a széles körben ismert DLNA-t (ami egyébként sokszor szenved kompatibilitási paráktól) és az Apple által életre hívott AirPlay-t.
A Rocki egyébként két verzióban (és számos színben) létezik, ebben az anyagban az alapkütyüről esik szó, de van egy durvított verzió is, amelyen több kimenet leledzik, itt már HDMI és optikai audió is távozhat a motyóból, ezzel adott esetben még több lejátszóval, erősítővel válik kompatibilissé a termék.
Csomag, külső, elhelyezés
A Rocki egy kartondobozban jött, felnyitás után magát a kissé torz hatszög alapú hasábhoz közel álló formájú kütyüt, valamint két kábelt találunk. A jack-jack madzag mellett RCA végű zsinór is ücsörög, nyilván azt fogjuk használni, amit örömmel fogad az a hifi, amihez kötni szeretnénk. A Rocki maga kicsit úgy néz ki, mint egy pattintott kőszerszám, de persze műanyagból készül és lehet rá mindenféle ruhákat aggatni, gumis jellegű tokok garmadáját kínálja a gyártó, bár megítélésem szerint ha csak otthon használjuk arra, hogy a hálózatba kapcsoljunk egy jóféle audio eszközt, akkor tökmindegy, hogy a Rocki maga hogy néz ki.
A kis készülék tetején van egy zölden és pirosan is világítani képes led, az egyik csúcsa mellett pedig megtaláljuk a jack dugaszt, a microUSB csatlakozót és ketyere ki és bekapcsolásához való gombocskát. Alul van még egy apró luk, mellé azt írta a gyártó, hogy “boot”, ezzel lehet újraindítani a Rockit. Hard reset viszont nincs, ahhoz trükközni kell, márpedig ha az ember nem csak otthon használja a Rockit, akkor erre sajnos rákényszerül.
A Rocki legfontosabb tulajdonsága, hogy van benne egy 900 mAh teljesítményű akkumulátor is, ami elvileg hét órán keresztül tudja annyi energiával ellátni a masinát, hogy ezen idő alatt folyamatosan szolgáltasson zenét. Ez azt is jelenti, hogy a Rocki alkalmas arra, hogy mondjuk kerti mulatságok során ezen keresztül érkezzen a muzsika, de akár autóban is használható. A telep nem cserélhető.
Mivel a Rocki mindenképpen zsinóron kapcsolódik a hifihez (pont ez a lényege, ugye), ezért ennek közelébe lesz érdemes elhelyezni. Ha az otthoni rendszerbe építjük be, akkor nem árt, ha áramforrás is van a közelben, a Rocki csomagolásában van töltőfej és microUSB kábel is. Fontos, hogy azért ne a könyvespolc mélyére helyezzük, hiszen látnia kell a WiFi-hálózatunkat. A dolog idáig pofonegyszerű és triviális, ám a neheze csak most jön, ugyanis arra valahogyan nem készültek fel a gyártónál, hogy léteznek más platformok is az Androidon kívül.
Üzembe helyezés
Amikor a Rockit először bekapcsoljuk, akkor úgynevezett hotspot módban indul el, vagyis egy WiFi-hálózatot hoz létre. Érdemes egyből adni neki töltést és egy hangfalas szettre is rádugni, mert a Rocki úgy kommunikál a júzerrel, hogy a hangfalon keresztül szól hozzánk. Amikor a led világít, a Rocki menetkész, és innentől többféle megoldás kínálkozik a beállítására, függően attól, hogy milyen eszközünk van.
Az Android a legkönnyebb módszer, a Rocki app letöltése után a telefon körülnéz, megtalálja az eszközt, csatlakozik hozzá, majd feldobja az elérhető további WiFi hálózatok listáját. Kiválasztjuk a sajátunkat, megadjuk a jelszót, a Rocki újraindul és ha minden stimmel, akkor azt mondja a hangfalon keresztül, hogy sikeresen kapcsolódott a hálózatra. Éljen, innentől működik.
Az iOS eszközzel történő setup kissé bénább. A készüléket manuálisan kell ráküldeni a Rocki által létrehozott hálóra, ezt követően be kell írjuk kézzel a csatlakoztatáshoz szükséges WiFi SSID-jét és a hozzá kapcsolódó jelszót. Hasonló a metódus akkor, ha csak a számítógép van kéznél, itt is meg kell találnunk a Rocki hálózatot, ezután pedig a böngészőbe kell a 192.168.0.1-es IP-t bepötyögni, ez a Rocki adminjába visz, ahol szintén kézzel kell beadjuk a megfelelő SSID-t és jelszót.
Ha egyáltalán nem vágyunk arra, hogy a Rocki csatlakozzon bármilyen hálózathoz, vagy nincs is ilyen a kertben, akkor maradhat hotspot módban a kütyü, így is ráküldhető a zene, ha erre a WiFi-re állunk rá a mobil eszközünkkel. Ez a módja annak például, hogy kocsiban használjuk a Rockit. Ha viszont egy Rocki felugrott egy hálózatra, de szeretnénk egy másikra átdobni, akkor nincs mód arra, hogy alapállapotba visszaállítsuk. Viszont ha olyan helyen kapcsoljuk be, ahol nincs ismert WiFi, akkor automatikusan hotspot módban indul el, ezt követően pedig már vissza lehet vinni olyan helyre is, ahol korábban általa ismert hálózat is van, újraindítható a telepítési folyamat. Ez egyébként ritka eset, nálunk mondjuk pont volt vele probléma, mert a szerkesztőségben két párhuzamos hálózat is van és csak úgy tudtam az egyikről áttenni a Rockit a másikra, ha előtte kisétáltam az utcasarokra, ahol már nem látszott a jel és ott újraindítottam a kütyüt.
Működés
Ha összejött a beállítás, onnantól tényleg elkezd a Rocki igen kellemes társ lenni. A saját appja igazából egy korrekt zenelejátszó, akár a saját telefonon is tudjuk így hallgatni a muzsikát, a szoftver felső sávjából választhatjuk ki, hogy melyik eszközre küldjük a hangot (hiszen több Rocki is lehet a hálózaton). A menüt a bal oldalról rántjuk elő, itt két online szolgáltatás is elérhető, a SoundCloud és a Last.fm fiókunkat tudjuk aktiválni, így a Rocki az innen érkező zenéket továbbítva is le tudja játszani. Ha viszont más streaming szolgáltatást használunk (Google Music, Spotify, Deezer), akkor egyelőre a Rocki nem a mi eszközünk, bár pont most lehetett szavazni arról, hogy melyik támogatásának fejlesztését kezdjék meg.
A Rocki egyszerre mutatja magát Airplay és DLNA eszköznek. Ez nyilván azt is jelenti, hogy Apple gépet használva az iTunes simán képes arra, hogy rádobja a zenét, Windowsnál az UPNP protokoll segít ugyanebben. Viszont nincs WP8-as app, egyelőre nem is nagyon látszik, hogy majd lesz. Az Androidra készült alkalmazás sem tökéletes, mert bár könnyen kezelhető, de ha egyszer elindítjuk, akkor úgy beköltözik a rendszerbe fixen, hogy ki sem lehet onnan nyírni, hiába tettek az értesítési függönyben látható gyorsgombos felület tetejére egy kikapcsoló gombot, az nem csinál semmit. Nyilván kényszerített leállítással megoldható a dolog, de hát ez finoman szólva sem egy szofisztikált megoldás. Ha viszont a Rocki app ott figyel, akkor a telepet is meríti, érződik, hogy a Rocki egy fiatal cég és még rengeteg a tennivalójuk.
Ahol a Rocki nagyot gurít, az egy olyan hálózat, ahol van egy NAS. A Synology berendezései például zömmel ismerik az AirPlay technológiát, gond nélkül látják a Rockit is. Egy ilyen rendszerbe illesztve a kütyüt megvalósulhat az, hogy nem a Rocki saját lejátszóját nyüstöljük, hanem a NAS-hoz tartozó, komplexebb és platformszinten is jobban támogatott szoftvert, ami igazából csak kiadja a parancsot a NAS-nak, hogy mit és hova streameljen, és bármilyen eszköz is akad a kezembe (okostelefon, PC, Mac, tablet), amin van kliens, az visszafelé is szinkronban van, tehát ha okostelefonról összerakok egy lejátszási listát és kiadom a parancsot, akkor ezt követően bármelyik készüléket is használom, pontosan ugyanazt látom, mi a következő szám, mit hallok éppen, tudok léptetni, hangerőt állítani, más zenéket betenni. Ez pedig roppant hasznos, nyilván ez elsősorban a NAS és a szoftverek érdeme, a Rocki csak ahhoz kell, hogy a hang tényleg átjusson egy olyan hangrendszerre, amit eddig ilyen módon nem tudtam megszólaltatni. Ha több Rocki van a hálózaton és azok több, különböző hifihez vannak kötve, akkor szinkronban is lehet a lejátszás, a lakás minden szobájában szólhat ugyanaz a zene.
A Rocki pillanatnyilag egy meglehetősen egyedülálló kis eszköz, bár vannak valamennyire hasonló termékek már a piacon, ilyen például a Logitech SqueezeBox, illetve az ehhez kapcsolódó kontroller, de ez egyrészt már nem kapható, másrészt nem ebben az árban mozog, harmadrészt nem ennyire univerzális. Ahogyan a fentiekből kiderült, a Rocki pont hordozhatósága és kompatibilitása miatt lehet nyerő választás, de az is tény, hogy ha csak egy telefonról szeretnénk egy hangrendszert, erősítőt meghajtani, akkor arra a Bluetooth is elégséges lehet, ráadásul az ilyen ketyerék jóval olcsóbban be is szerezhetők. A Rocki akkor érzi igazán elemében magát, ha egy rendszer részévé válhat és egy olyan hangcuccot kapcsolhat be a hálózatba, ami eddig a polcon porosodott, pedig alapvetően jól szól, csak éppen még abból a korszakból származik, amikor ez az egész connected világ még csak a szárnyait bontogatta. Ha így nézem, akkor az 50 dolláros ár nem túlzó, egy AirPlay kompatibilitással rendelkező erősítőért ennek sokszorosát kell leperkálni, miközben a régi hifi továbbra is kihasználatlan marad. A Rocki gyakorlatilag újra életet lehel ezekbe a készülékekbe. Látni kell, hogy erre nyilván nincs mindenkinek szüksége, de azok, akik egyébként is a szórakoztató elektronikai berendezéseiket hálózatba kapcsolják, bizonyára értékelni fogják ennek a kis eszköznek a létezését. Nem bíztatok mindenkit arra, hogy már most bizalmat szavazzon a Rockinak, egyértelmű, hogy még sokat kell fejlődnie a szoftvernek (és a hardverre is kéne több visszajelzés és mondjuk egy hard reset gomb), azt sem tartom kizártnak, hogy az alapötletet átvéve majd mások is megpróbálnak összerakni egy ilyen készüléket talán olcsóbban, de a koncepció, az ötlet, illetve az egészben rejlő lehetőség nálam megérdemel egy Tetszett plecsnit. És csak remélni merem, hogy életképes és gazdaságos lesz a Rocki, mint cég, hogy jönnek folyamatosan a frissítések, a különböző platformokra kitalált megoldások, és képes lesz ez a fiatal vállalat tartani a tempót és a minőséget, hogy ne forduljon a történet egy Rocki Horror Picture Show-ba.
 |
| Rocki Play |
Bog
A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.
