Első benyomások, külső

A telefon, amely megváltoztatta életemet. Ha ezt mondanám, hazudnék. Az X700 volt az a mobil, amihez elvárások nélkül, „szűzen” álltam hozzá. Semmit nem vártam tőle, sőt maga a teszt is csak egy meglepetés volt. Bog egyszer csak megjelent az asztalomnál, és elém tett valami feketét. Annyira azért nem feketét, mint a W900i, inkább valami elegánsat. Kicsit jobban megvizsgálva ébredtem rá, hogy ez bizony az X700, amit régóta vár már az olvasóközönség. Nos, megnyugtatunk mindenkit, itt van, megérkezett, bár a legutolsó információk szerint csak jövőre lehet majd kapni. A készülék tényleg nagyon elegáns és visszafogott. Teljesen jól megy inghez, nyakkendőhöz, öltönyhöz (már előre félek a magentamototól), de farmerhoz, és pólóhoz is. Miután így kiveséztük az öltözködési szokásokat, nézzük meg kívülről.

A telefon a jó kis hagyományos candybar alakot örökölte, azonban van az íveiben valami kecsesség, valami olyan, ami megfog, mint az Audi A4-ben. (Legyen inkább Honda Accord – Bog) Leginkább egyébként egy tényleg visszafogott, de nagyon elegáns autóhoz hasonlít. A kialakításnál a fekete dominál, kicsi szürkével vegyítve a modell oldallapjain és kicsi krómmal a gombokon.

A hátlap ugyanabból a már agyondicsért anyagból készült, mint a D600 esetén, ugyanabból, amelyik nekem már ott sem tetszett. Puha, finom, selymes, de megmarad rajta az ujjlenyomat és a szöszmösz, így nekem nem tetszik. Ágytakaróra letéve mágikus hengerként funkcionál.

A gombsor nagyon rendben van, bár nem nagyok a billentyűk, mégis olyan jól vannak eltalálva, hogy nem volt gondom velük. Egy kivétellel, ugyanis a C gomb iszonyat hülye helyen van, folyamatosan lökdöstem vele a navigombokat is. A billentyűzet háttérvilágítása akár úgy is beállítható, hogy csak éjszaka működjön, vagy csak bizonyos időintervallumban. A Nokia és a Motorola fényérzékelős megoldása ennél azért kicsit jobb, de ez is használható. Az oldalsó gombok egyértelműek, jól elhelyezettek. Bal oldalon a hangerő, jobb oldalon headset csatlakozó (ami bár miniUSB-nek néz ki, de nem az), a fényképezőgép és a MicroSD bővítőhelye található. Alul pedig a töltőcsatlakozó fedezhető fel, és minden gumitakarókkal van védve, nehogy a szösz belemásszon. Egyébként ezek tartósságáról kicsit aggályaim vannak, ugyanis olyan, mintha ezek a takarók vékony damillal lennének rögzítve a készülékhez.

Kijelző, menü

A kijelző kapcsán valahogy olyan érzésem volt, mint a D600-nál. Ugyan nem ugyanolyan, de szinte tökéletes minőségű, pixeleknek természetesen nyoma sincsen, élénk, kontrasztos, jól kitalált 176x220 pixeles darab. A 262 ezer színű TFT képernyő világítása megfelelő, napfényben (már amennyi december elején van) jól látszik. Hol van már az az idő, mikor a Sharpok voltak a legjobbak? Mostanság nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Samsung is legalább olyan jó kijelzőben, de nemrég járt nálunk a Motorola V3x is, amelyre szintén nem lehetett egy szavunk sem, és akkor még a Nokia N90-ről nem is szóltunk.

A menü a már-már hagyományosnak tekinthető 9 ikonos Samsung elrendezést kapta, sajnos a D600-ból ismert flash elrendezés nem választható. A menü színeit egyébként 4 fajtából választhatjuk ki, ezek közül nekünk a hagyományos kék jött be a legjobban, na nem azért, mert nagyon konzervatívak vagyunk, csak egy kicsit. Hibába a rózsaszín nem a mi műfajunk. A tárcsázás képernyőjén a betűméret, betűszín, és háttérszín is választható, és ezzel viszont elég pofás kinézet is kihozható belőle. Szintén előny, hogy meghatározható, hogy a szolgáltató neve hol jelenjen meg a kijelzőn, sőt ez a kijelzés ki is kapcsolható.

Az ikonok sajnos nem választhatóak, pedig az milyen jó is lenne, ha olyan lenne, mint a Panasonic VS3-ban. A naptárat viszont betehetjük háttérnek, így mindig tudhatjuk, hogy éppen hányadika van. Ezt használtam is, így először mindenki bután próbált kilépni a naptárból, amikor kézbe vette a telefont.

Telefonkönyv, üzenetek

A telefonkönyv is ismerős lesz már Samsung fanoknak, de mi bemutatjuk, hogy ne csak ők legyenek képben. A SIM kártyán tárolt adatokat simán beolvassa, sőt kezeli, azonban érdemes átpakolni mindent a készülékre, ugyanis csak így tudjuk kihasználni a belső memória áldásait. Egy névhez 11 adatot rendelhetünk, de ebbe beletartozik a hívócsoport, és a csengőhang, sőt a hívó képe is. Nevekből összesen 1000 darabot tárolhatunk, akinek ennél több barátja van, az maga Hugh Heffner, vagy valamilyen klub elnöke, így velük nem számolunk.

Sem az SMS, sem az MMS írás terén nincsen komolyabb probléma, de napjainkban már nem is nagyon találkozhatunk ilyesmivel. Látjuk a kijelzőn a hátralévő karakterek számát, azt, hogy még hány üzenetet fűzhetünk össze, azonban azt már nem, hogy az adott gombon milyen karakterek vannak még. Ezzel okozott is kellemetlen pillanatokat.

A T9 kicsit kényelmetlenül működött számomra, a legalapvetőbb szavakat sem sikerült megtalálnia. Lehet, hogy csak meg kellene tanulnom szleng nélkül írni? Mindegy, kikapcsoltam. Az email kliens ugyan benne van a készülékben, de hitelesített SMTP szervereket nem támogat, pedig egyre inkább szaporodnak azok a szolgáltatók és postafiókok, amelyek ezt a megoldást támogatják.

Fényképezőgép, multimédia

A hátlapon lapuló 1.3 Megapixeles kamera manapság már inkább átlagosnak mondható, mint kiemelkedőnek. Nem is emelkedik ki a képek minősége sem, annak ellenére, hogy van rengeteg beállítás, többek között ISO, fehéregyensúly, rengeteg keret, effektus, valamint sorozat, és indexkép készítési lehetőség. A zárhang kikapcsolható, lesifotósok örülhetnek. Nekem az alábbi képeket sikerült összehozni egy borongós reggelen.

A videókat tekintve a maximális méret a QCIF (176x144) pixel. Ebédidőben az alábbi videót sikerült összehozni.

Az elkészült képek utólagos szerkesztésére is nyílik mód, tehát ha fotózás közben elfelejtettünk keretet használni, akkor ezúton pórolhatjuk.

A játékok terén a már ismert Samsung Java játékokat kapjuk, így lőhetünk kapura a Freekick-ben, kereshetjük a királynőt a Forgotten Warrior-ban, és harcolhatunk a gonosz UFO-k ellen az Arch Angel-ben.

Az FM rádió jól működött, 30 csatornát tárolhatunk el benne, viszont RDS funkció nincsen, és a fülhallgatóba épített antenna is elég érzékeny volt a leárnyékoltságra. A zenelejátszó a lehető legegyszerűbb darab. A háttérben sajnos nem képes működni, így hiába a bővíthetőség, sajnos nem tudjuk teljes mértékben kihasználni. A csengőhangok nagyon szépen csilingelnek, karácsonyi hangulatom miatt mindenkit őrületbe kergettem a készülék egyetlen karácsonyi zenéjével, amelyben egy női kórus lalalázik.

Szervezőfunkciók

Lássuk, hogyan is állunk szervezőfunkciók terén. A készülék ugye jó Samsung hagyományokhoz hűen még a mai napig sem képes egyszerre rezegni és csengeni, és profilok sem találhatóak benne, ami pedig jóval megkönnyítené a felhasználók életét. Szerencsére ébreszt kikapcsolva, sőt az ébresztőórából már három is van a készülékben, és természetesen szundizhatunk tovább minden reggel.

A hangrögzítőre felvehetünk akár egy egész órát is, ám a minősége nem a legjobb, így maximum akkor használható, ha közvetlenül a mikrofonba beszélünk. Diktafont nem helyettesít, így a sajtótájékoztatókra azzal készüljünk. A távkapcsolatok szakértője a világóra használható, a hazai időzónán kívül még egyet képes mutatni. A számológép egyszerű, nem a tudományos fajta, de van, és használható, csakúgy, mint a mértékegység átváltó, az időzítő, és a stopperóra is, amely öt részidőt is képes mérni.

Nézzük a legfontosabb szervezőfunkciót, a naptárat. Ezt ugye, mint korábban is írtam, kitehető a kijelzőre is, ami nagyon jól néz ki, még barátnőmnek is tetszett. Nézhetjük heti, napi, és havi nézetben is, adott napra rögzítetünk több eseményt is, és mindegyikhez külön időpont adható meg, és akár külön jelzőhang is beállítható hozzájuk. Négyféle eseményünk lehet, összesen 400 bejegyzés fér az alkalmazásba.

Adatkommunikáció, akkumulátor

A készülék EDGE, és GPRS adatátvitelre is képes, és mindkét funkcióval alkalmas modemként való működésre is. Mind USB, mind Bluetooth kapcsolaton keresztül képes erre. Érdekes, hogy ugyan a piros szolgáltatónknak hivatalosan hazánkban nincsen csak GPRS hálózata, azonban a készülék jártában keltében átváltott EDGE hálózatra. Ami még érdekesebb, hogy ilyenkor sosem volt nálam a laptopom, hogy kipróbáljam, hogy valóban működik-e, vagy pedig a telefon bolondozik velem. Otthon pedig természetesen nem váltott át egyszer sem. Más készülékekkel (6680, K700), és PC-vel gond nélkül működött együtt kékfogon keresztül, sőt egy HBH-600-as Bluetooth headsettel is sikeresen kommunikált.

A hátlappal egybeépített akkumulátor meglepően jól teljesített. A majdnem egy hetes teszt alatt kétszer töltöttem, első alkalommal kettő és fél napig bírta, utána pedig két napig, de ezeken a napokon igen erős használatnak volt kitéve, lévén, hogy napközben munkaeszközként állt helyt.

Mi is a véleményem a telefonról? Egy olyan telefont kapunk a pénzünkért, amellyel nem lesz sok problémánk. Tipikusan olyan telefon, amit azok szeretnek használni, akiknek nem kellenek az extrák, és PDA funkciók, de igényesek a készülékük kinézetére. A környezetem 90%-ának tetszett. Én egy 6680-nal párban használtam (mint mostanában mindent), és így nem szenvedtem hiányt semmiben. Ha még az egyszerre rezgés/csengést megoldaná a Samsung, biztosan kétszer ennyi fogyna belőle. Mindenesetre engem megfogott.