Bevezető
A trend az, hogy a felsőbb kategóriájú telefonokban megjelenő funkciók és szolgáltatások szép lassan (néha gyorsan) lecsúsznak az olcsóbb készülékekig, hogy aztán ezekben éljenek tovább, s terjedjenek el viszonylag rövid idő alatt. Így volt ez a Bluetooth kapcsán, a kamera esetében, így lesz GPS-nél, vagy az érintőkijelzőnél is. Nincs is ezzel semmi baj.
A gyártók is tudják ezt, s számos cég csinálja, hogy ami tavaly, tavalyelőtt a csúcsmodell funkcionalitása volt, mára már középáras telefonokban megvásárolható. A csúcsmodell pedig utódot kap, szebbet, jobbat, s természetesen drágábbat. A Sony Ericsson egy kicsit máshogy közelíti meg ezt a témát.
A W595 esetében már jeleztem, hogy számomra ez egy kicsit átrajzolt W910i. Persze megközelíthetjük onnan is, hogy mennyit fejlődött a modell a W580 óta, amivel nem is vitatkoznék, nálam inkább az verte ki a biztosítékot, hogy meg sem próbálták más köntösbe burkolni az újdonságként kikáltott faceliftet. Erre most itt van az XXL GSM-től kapott W302, a képeken pedig szerintem látszik, hogy itt sem sokat szenvedtek új formák kitalálásával. Hölgyeim és Uraim, íme a W890 desing újraéledése, közreműködő partner pedig - bizony - a Sagem.
Külső
Jó, azért nem ugyanaz, mint a W890 volt. Kicsit satnyább, rögtön a doboz tartalma okoz egy csöpp csalódást: nem az az agybadugós headset ücsörög benne, ami a Walkman szériát - más apróságokkal egyetemben - naggyá tette. Viszont ez is ezüst és fekete színben érhető el, nekünk a csillogósabb verzió jutott, fotózzon ilyet le normálisan, akinek hét anyja van, én keményen megizzadtam vele.
Nem csúf. Persze a formavilág itt is csak egy tégla, amit kör alakú navigációs gombok dobnak fel, de az anyaghasználat elegáns, a szálcsiszolt előlap még mindig üt. Finoman réz jellegű (de nyilván aranyozott hatásúnak szánták) beütést kapott az OK gomb, illetve a zenelejátszó billentyűje, s egy árnyalattal sötétebb a telefon aljára került panel is, amin a jól ismert Walkman felirat vigyorog.
A kijelzőt is inkább negatív változás érte, mert csak 176x220 pixeles, viszont 2 inches átlóval bír, ami nagyobb, pont akkora, mint donorként felhasznált W890 QVGA ablakocskája. A vizualizáció egyébként így sem rossz, kellemes, jól látható megjelenítő került ebbe a készülékbe, csak vonatkoztassunk el attól, hogy mire hasonlít.
A gombok duzzadt rizsszemek, számomra túl kemények, de a gyártótól ez a tulajdonság nem meglepő. Az elrendezéssel nincs gond, logikus, könnyen kezelhető a billentyűzet. A védtelen adatcsatlakozó ezúttal is a bal oldalra csúszott (van aki szereti, de többen utálják), még mindig a Sony Ericsson saját szabványa ez, pedig ma már valami USB-alapú luk nem ártana, a hiányzó 3,5 mm-es jack csatlakozóról nem is szólva. Szintén bal oldalon találjuk meg az aranyos Walkman gombocskát. Jobbra a kamera elsütő billentyűje, illetve a hangerőt szabályozó kezelőszervek helyezkednek el.
Alul majdnem sima az eszköz, csak egy kis mélyedés található itt, amely alá akkor érdemes behelyeznünk régóta növesztett (vagy csináltatott) körmünket, ha az erősen műanyag hátlapot le óhajtjuk venni, mert ezt csak így lehet. A fehér, luggatott panel egy Walkman logót, egy gyártói feliratot, illetve egy jelöletlen kamerát foglal magában, egyszerű, de nem ízléstelen formaterv használatával. A minőségre nincs panaszom, jól illeszkedik a kézbe a W302.
Menü, alapok
Lehetne ez egy rövid cikk. Mondhatnám, hogy csak azok olvassanak tovább, akik még nem láttak Sony Ericsson telefont belülről (vagy azok, akik - mások szemében furcsának tűnve - imádják a stílusunkat), de egy-két olyan apró extra fog felbukkanni az évek óta hasonló alapokon nyugvó menüben, amire már régóta vártunk. Persze ez már egyébként is a friss kiadás, animálnak az ablakok, a háttérkép, de nincs a QVGA felbontású modelleken megszokott Média menüpont sehol, s a 12 ikonos főképernyő alsó sora sem tükröződik. Témák viszont vannak, de az ikonokat egyik sem cseréli le, hiányzik a forgatható nézetű menü is, tehát elég egyszerű a helyzet. Mi ennek az oka? Az, hogy a korábbi A200-as platformot a Sony Ericsson lecserélte egy újabbra, egy olyan verzióra, ami a Sagem közreműködésével készült, még ha ezt nem is verik nagydobra. Fogjuk látni, hogy egész sereg kis apróság bukkan fel a menüben, amit korábban csak Sagem telefonok tudtak. Ennek van előnye és hátránya, ezekről lesz szó bőven. Az egész miskulanciáról készült egy rövid videó, amin a doboz is látható:
Mit is mondhatnék a telefonkönyvről? Nos, nevek elhelyezésére szolgál. Egészen pontosan nem tudni, hogy mennyit, mert a korábbi modellekben egyértelműen kijelzett kapacitást is százalékosra cserélte a gyártó (na, csak van itt újdonság, köszönjük, Sagem). Ez viszont jó, nagy pozitívum és pirospont, mert nem vagyunk limitek közé szorítva, 250 bejegyzés átmásolása után 1%-nyi helyet kötöttem le (s gyanítom, hogy a szoftver felfelé kerekít). Maga a használat és az elrendezés maradt a régiben, fülekre osztott felületen tekinthetjük meg az adott kontakt részleteit. Bár ez a Sony Ericsson is felkínálja új SIM esetében, hogy másolják át a neveket a belső memóriába, ha nem tesszük meg, akkor is gond nélkül listázza ezeket.
Az üzenetkezelés kapcsán mindenképpen leírandó, hogy az alacsony felbontás és a viszonylag normális méretű kijelző közös eredménye a jó olvashatóság, ugyanis a betűk nagyok. Mostantól már sem az SMS-nél, sem pedig az MMS-nél nincs korlátozva a tárolható mennyiség, mivel a telefonkönyvhöz hasonlóan ezek is a dinamikus memóriába kerülnek, s lassan ideje, hogy ennek méretét is meghatározzuk: 20MB. Sajnos a telefonhoz adott 512 megás M2 kártyára nem lehet ezeket átrakodni, pedig azért járt volna még egy fél pirospont a margóra.
S ezen a ponton - ahogy kivettem és visszatettem a memóriakártyát - meg is öltem a W302-t. Kiírta, hogy nincs hálózat, egyetlen gombra sem reagált, majd kikapcsolt. Visszakapcsolni nem volt hajlandó, úgyhogy mielőtt komolyan elkezdtem volna aggódni, kibányásztam a telepet, majd vissza, s erre magához tért. De azért ez finoman szólva is aggályos viselkedés egy zsír új készüléktől.
Szervezőfunkciók, játékok
Majdnem elintéztem egy kézlegyintéssel a naptárat, de van benne egy újdonság. Méghozzá az, hogy nem csak szöveges, hanem diktafonnal rögzített bejegyzéseket is fel tudunk venni, ami eddig jellemzően csak a Sagem telefon sajátja volt. Ráadásul - ellentétben az előbb említett márkával - itt a hangos feljegyzéseknek is lehet típusa.
Jöjjön a dolog rossz oldala: a vekker egyetlen időpontot tud csak eltárolni, igaz, ez ismétlődhet is. A szundi fix 9 perc, nem állítható. Az alkalmazások között találunk egy mértékegység-átváltót, illetve egy grafikus világórát. Megújult a számológép is, de rondább lett, egy kör alakú grafika váltotta a jó öreg, szögletes megoldást, tudományos funkciókra továbbra is képtelen. Új a stopper, amely most egy Java alapú program, de a köridőkön kívül semmi extrát nem nyújt. És nincs kódmemória. Eltűnt, felszívódott, hiányozni fog régi Sony Ericsson felhasználóknak, nem volt haszontalan fícsör.
Nem esett szó az email kliensről eddig, de semmi extrát nem tartogat. A maximálisan kezelt üzenet mérete pont annyi, mint az MMS esetén is, azaz 300KB. Ennél nagyobb fájl csatolásakor már rinyál, hogy nem kéne, de az átméretezést (képeknél) nem ajánlja fel.
A játékok között nincs újdonság. Két ismert név: 3D Rollercoaster Rush és Quadrapop. Előbbi egy hullámvasút kezelői játékocska, az adott pályán minél gyorsabban végig kell szállítani az utasokat, de arra figyelni kell, hogy ne zuhanjanak ki a járgányból, utóbbi pedig egy hangjegyekkel működő tetris-klón.
Kamera, zene
A hátlapon található luk két megapixeles kamerát rejt. Nincs segédfény, nincs autofókusz, videót pedig 176x144 pixelben rögzít. Fotózáskor vízszintesen kell tartani a telefont, az exponálás gyors, az opciók viszonylag egyszerűek. A kép mérete (három lépcsőben), minősége (két lépcsőben), néhány effekt, környezeti profil, és sorozatfelvétel állítható. Megint a szokásos: ez Walkman és nem Cyber-Shot, csak azért van benne kamera, mert kell, de igazából nem fordítottak rá nagy hangsúlyt. Oké: semmiféle hangsúlyt. Alant elterül néhány tesztkép, a fentiekből következve nem vártunk csodát, de annyira nem vészesek.
 |  |  |  |  |  |
Nyilván majd a zenei oldaltól fogunk lepadlózni. Nos, kihangosítva biztos nem, ritka gyér a minőség, s a hangerő is. A füles sokat dob a dolgon, ez a klasszikus headset egyáltalán nem egy rossz darab, bár a magam részéről az agybadugós változat híve vagyok. A lejátszó felülete fehér, illetve fekete lehet, albumborító, vagy általunk választott vizualizáció látszik a kicsi ablakban. A számokba bele lehet tekerni, a fel-le irányok nyomkodása pedig a zenéink közé dob át bennünket. A szoftverrel eddig sem volt gond, most is csak egy furcsa hiányra szeretném felhívni a figyelmet: eltűnt a MegaBass (illetve volt azóta valami más basszuskiemelő is), így aztán az arccsontot megrezgető élmény ezúttal elmarad.
TrackID természetesen van, ez már régóta szinte minden Sony Ericsson telefonban helyet kap, s az FM-rádió sem maradt ki, természetesen RDS funkcióval együtt jár. Mind az MP3 lejátszó, mind pedig a rádió képes futni a háttérben, a füles pedig - ha nem lenne egyértelmű - szétszedhető, s középtájt 3,5 mm-es jack csatlakozó segít abban, hogy tetszőleges hangképzőt használjunk. A W302 támogatja a sztereó Bluetooth átvitelt is. Az viszont kár, hogy most nem olyan töltőt kapunk a telefonhoz, amelybe beilleszthető lenne még a füles is. Vagy töltjük, vagy zenét hallgatunk.
Adatátvitel, akkumulátor
Adatkábel van a dobozban, szoftver is, úgyhogy USB 2.0 átvitelre van lehetőségünk a telefon és a PC között. Ha a zsinórellenes mozgalom tagjaivá szeretnénk válni, akkor 2.0-s Bluetooth is akad a készülékben, ezen a fronton tehát nincs komoly probléma. A memóriakártyát (második kiszedésekor jöttem rá) kiválóan el lehet lőni a rugós mechanika miatt, több métert is átvisz, bár nem játszottam vele sokat, mert nálam ezek a kis szirszarok nulla idő alatt tűnnek el, ahogyan kiveszem őket egy készülékből.
Nincs 3G. Nekem hiányzott. Tudom, ez olcsó Walkman, de akkor is kár volt kihagyni, ha már 30 lepedőbe kerülő telefonokba a konkurens gyártók bele bírják rámolni. EDGE és GPRS átvitelünk van, ehhez HTML böngésző dukál, bár a kijelző felbontása nem a legideálisabb partner weboldalak nézegetéséhez, ráadásul a gyári böngető sem a legtökéletesebb, egy Opera Mini jobb választásnak tűnik.
A hátlap alatti 930 mAh teljesítményű Lithium-Polymer akkumulátor megfelelően izmos ehhez a tudáshoz. Gond nélkül elmegy három napig a készülék, s csak utána sóhajtozik a töltőért, amellyel másfél óra alatt csutkára is lehet nyomni az indikátort. A korábbi Sony Ericsson készülékekkel szemben a W302 már nem nyavalyog töltőért minden tizedik percben, csak csendben lemerül.
Összegzés. A kezdőára - mint általában a Sony Ericsson készülékeknek - indokolatlanul magas. A W302 viszont szerintem fél éven belül átveszi a lassan kiszoruló W200i helyét a boltok polcain, s ha arra szintre zuhan az ára (mondjuk úgy 20 lepedő környékére), akkor lesz létjogosultsága. Az a pár apróság, ami változott mindenképp pozitívum, csak egy picit kevés. Most, ma, jelen árszintje mellett nem érdemel plecsnit (egy Samsung L700 sokkal többet tud kevesebb pénzért), majdnem feleennyiért már javasolnám.
Bog
