Bevezető

Számtalan hasonló megoldás létezik ma már, a Trackimo azonban ezek közül talán a legkönnyebb ilyen szerkentyű, legalábbis az akkumulátoros és alapvetően személyes használatra tervezett nyomkövetők közül. Mi Barcelonában találkoztunk a cég két képviselőjével, Jade és Daria a Pepcom által szervezett MobilFocus Global nevű rendezvényen népszerűsítették a kütyüt. Ez a rendezvény (hasonlóan a Showstoppershez) a nemzetközi kiállítások előtt szokott helyet kapni, elsősorban kisebb gyártók, cégek mutatják be újdonságaikat kifejezetten a sajtó számára, itt mindig találni érdekességet.

Háziállatra szerelhető Trackimo [+]

A Trackimo jelenleg ezzel az egy termékkel rendelkezik, de Barcelonában már prototípusként mutatták az órába épített, a bőröndbe csúsztatható és a háziállat nyakörvére lógatható eszközöket is, tesztelésre viszont az alap nyomkövetőjüket küldték el (ezúton is köszönjük), ami itthonról is megrendelhető. Ha nagyon le kell egyszerűsíteni a dolgot, akkor egy pici dobozkáról van szó, amiben van egy SIM, egy GPS modul és pár gomb, de persze a történet lényege nem csak magában a hardverben, hanem a hozzáadott szolgáltatásokban keresendő.

[+]

Egy ideje már itt pihent a csomag az asztalomon, ami ugyan nagyon picike, mégis sok dolgot rejt. Magán az eszközön kívül akad egy szilikon tok, hogy esőben se legyen gond, egy bárhová felragasztható tartócska, egy pici csavarhúzó, néhány csavarral egyetemben, egy microUSB kábel és egy csukószíj is, a gyártónál arra készültek, hogy a nyomkövetőt sokféle helyzetben óhajtjuk majd használni, kocsiban, túrázás során, vagy csak bedobva egy táska valamelyik zsebébe. Van még némi leírás, de ezekre nem is biztos, hogy szükségünk lesz, a cucc használata elég egyértelmű.

Hardver

A tracker tényleg picike. 42 grammot nyom csupán a mérlegen és nagyjából akkora, mint egy gyufásdoboz: 47 x 40 x 17 mm-es dimenziókkal rendelkezik, a hátulján pedig vagy övcsipeszes a hátlap, vagy pedig tépőzáras. Ehhez választhatjuk, hogy egy mágneses fémlapot kapunk (és akkor fém felületre tudjuk rátenni), vagy pedig olyan tépőzárat, aminek a másik fele öntapadós. A kis csavarhúzó pedig azért van, mert a hátlapot egy ilyen aprócska csavarral tudjuk biztosítani, noha enélkül is a helyén marad. Viszont annyira apró a csavar feje, hogy például egy gyermek (de nagyon más se) tud a csavarhúzó nélkül mit kezdeni vele.

[+]

A nyomkövető előlapján van három gomb (bal, jobb, SOS), illetve van rajta három led (kék, piros, zöld). Oldalt megtaláljuk a piros bekapcsoló gombot (ezt két másodpercig hosszan nyomva lehet kilőni és életre lehelni a trackert), és egy microUSB csatlakozót, ezen veszi fel a töltést a masina. A hátlap alatt ugyanis egy 600 mAh teljesítményű akkumulátor csücsül, ami ugyan nem tűnik világverőnek, de egy nyomkövető elég takarékosan bánik az energiával — ha a felhasználó is okosan paraméterezi.

[+]

A telep alatt lesz még egy érdekesség, egy SIM kártya. Normál méretű lapka van itt, mindennemű felségjelzés nélkül, ez jár a nyomkövetőhöz alapból, mert különben nem tudná szolgáltatni magáról az információkat. Ez egy roaming SIM, állítólag a világ minden országában működik, ahol van GSM-hálózat és nincs a felhasználónak egy ideig nincs különösebb költsége ezzel, a Trackimo ugyanis beépíti a nyomkövető árába az adatforgalmi díjakat. Ha letelik az vásárláskor választott időszak (nekünk éves csomagunk volt a készülékhez), akkor ezeket online is meg lehet hosszabbítani. Egy hónapra 5 dollárt kóstál ez, egy évre pedig 50-et. Ezen kívül a kütyü SMS-t is küldhet bizonyos esetekben, 10 darabot tartalmaz a havidíj, ha több kell, akkor az is fizetős. Kipróbáltam, hogy mi van, ha egy telefonba teszem be ezt a biankó SIM-et, de árnyékra vetődtem, mert fel sem lép hálózatra, nyilván úgy van kitalálva, hogy csak akkor engedje fel a hálózatra bármelyik szolgáltató, ha a Trackimóban tanyázik.

[+]

A ledek mindegyike mást jelez, a piros az akkumulátorról informál, villog, ha alacsony a töltöttség, villog akkor is ha töltjük, ha tele az akku, akkor pedig folyamatosan ég. A zöld három másodpercenként villog, ha lát hálózatot a kütyü, a kék pedig akkor, ha adatot forgalmaz. Pittyenni is tud a termék, ha megtalálja, vagy elveszíti a GPS-t, illetve a mobilhálózatot. Az előlapi három gomb mindegyike ugyanazt a célt szolgálja: SMS-t küld egy megadott számra a pontos koordinátákkal, de ehhez 4 másodpercig kell nyomva tartani ezeket, hogy a funkció aktiválódjon. Természetesen három különböző értesítési szám is megadható.

Működés közben

Ahhoz, hogy a nyomkövető tényleg működjön, regisztrálnunk kell a Trackimo webes felületén és ennek során meg kell adjuk a készülék egyedi azonosítóját. Ez biztosítja, hogy csak a saját trackereinket látjuk, természetesen egy felhasználóhoz több eszköz is hozzárendelhető, ezeket el is lehet nevezni és különböző színekkel jelölni. A regisztráció pofonegyszerű, ahogyan a felület használata is, ráadásul iOS és Android platformhoz tartozik mobilapp is, ami ingyenesen letölthető és szintén roppant triviálisan működik.

Egy ideig csak bedobtam a táskámba a trackert és tettem a dolgom, ahogyan máskor is, aztán este megnéztem, hogy merre jártam, de aztán eljött a pillanat, amikor a Trackimo tényleg a saját területének megfelelő feladatot kapott. Nejem ugyanis elment az olasz hegyek (és tavak) közé sziklát mászni, amire én nem csak azért nem vagyok képes, mert már egy háromfokos létrán is tériszonyom van, hanem azért sem, mert kissé nagyobb súlyt kéne felhúznom bármilyen sziklára. Ha viszont már így alakult, akkor elvitte magával a Trackimot, nem csak a teszt miatt, hanem kicsit a saját megnyugtatásom végett is, én pedig itthonról nézegettem, hogy merre jár. Azt nyilván nem óhajtottuk kipróbálni, hogy az SOS gombot nyomkodja, de azért nem bántam, hogy nála van a szerkezet.

A Trackimo egyrészt bizonyította, hogy esőben is üzemel, másrészt egykedvűen vette tudomásul, hogy egy ideig Szlovéniából küldi az infókat, aztán pedig Olaszországból. Viszont meglepő módon egyszer csak eltűnt a térképről a jel, és bizony újra kellett indítani az eszközt, ami az addig megbízhatóan működő készülék kapcsán árnyékot vetett a tökéletességre. Ugyanez történt visszafele is, Szlovéniában ezek szerint valami nem klappol.

[+]

A webes felület mutat egy Google térképet (műholdas nézet is kérhető), ezen látjuk, hogy hol van épp a kütyü. Az ablak bal oldalán vannak a menüpontok, az utolós ismert cím, az akkumulátor töltöttségi szintje és az aktuálisan ismert sebesség is itt jelenik meg. Ezek alatt vannak a beállítások, a legfontosabb, hogy paraméterezhető, hogy automatikusan milyen időközönként szolgáltasson adatokat, értelemszerűen ez minél sűrűbb, annál hamarabb merül a telep. Ha percenként várunk el ilyesmit, akkor másfél nap alatt elfogy a nafta, ha csak óránként, akkor akár egy hétig is elketyeg a masina. Beállíthatjuk, hogy milyen esetekben küldjön SMS-t (megmozdul a tracker, merül, vagy elhagyja a beállított körzetet), illetve megadhatunk egy címet és annak 0,2, 0,5, 1 és 5 kilométeres sugarát, ezt “fence”, azaz kerítés néven jegyzi a felület, de a körzet jobb kifejezés. Mindezek mellett pedig van lehetőség az előzményeket is megjeleníteni tetszőleges dátumok között.

Nagyjából ugyanezt tudja a mobilos app is. Az egész nyomkövetős izé általában tökre jól működik, de azért a helyzet nem tökéletes. Egyrészt valamiért egy idő után nem működött az automatikus frissítés, manuálisan nyomkodtam néha a pozíciószerzés gombját a felületen, hogy megkapjam a koordinátákat. Másrészt néha ezt is hiába tettem meg, nem jött új információ. Ez egyébként az esetek mondjuk 10%-ban alakult így, ám egy trackernek pont az lenne a legfontosabb ismérve, hogy akkor kapom meg a koordinátát, amikor csak akarom és ha logolni szeretném valaminek / valakinek az útvonalát, akkor ne nekem kelljen frissítgetnem bizonyos időnként. Ez egyébként a magyarországi használat során egyszer sem volt gond, de nem tudom, hogy van-e összefüggés, vagy csak a puszta véletlen hozta így.

Összegzés

Nyilván nem kérdés, hogy a Trackimo hasznos ketyere. Az is biztos, hogy egyáltalán nincs mindenkinek szüksége rá, no meg természetesen a dolog személyiségi jogi aspektusait is érdemes szem előtt tartani, noha ennek a mütyürnek nem elsősorban a megfigyelés a célja, hanem a biztonság. Hogy bármikor megtaláljanak, ha bajba kerülünk, hogy tudjam, hová csámborgott el a gyerek, vagy a szellemi képességeinek már nem 100%-os birtokában levő idősebb családtag, hogy megtaláljam a macskámat, ha már napok óta nem bukkan fel, hogy betegyem a kocsiba és riasszon, ha elmozdul, vagy hogy bedobjam a táskámba és a nyomába eredjek, ha otthagyom valahol (esetleg ellopják).

[+]

Viszont az nagyon nem vet jó fényt a termékre, hogy néha csak úgy eldobta a hálózatot és manuális újraindítás nélkül meg sem találta újra. Annak sem örültem, hogy az automatikus pozícióküldés hektikusan működött és lehetne fejleszteni a felület(ek)en is, mondjuk esetleg adhatna valami visszajelzést, hogy bocs, de nem látom a trackert, ez és ez volt az utolsó adat. Ezek olyan apró, de fontos dolgok, amitől az ember tényleg úgy érzi, hogy megbízhat a termékben.

[+]

A Trackimo nagyjából 20 ezer forintot kóstál egy hónapos előfizetéssel, tehát erre még rá kell számolni azt az 50 dollárt, amit az egy éves szolgáltatásért elkérnek. Úgy sem veszedelmesen sok, de ha jól értettem Barcelonában Dariát, akkor azt tervezik, hogy többféle csomag is lesz a különböző, hamarosan megjelenő trackerekhez, így mindenki válogathat igény szerint. Maga a cég a weboldalán járművekhez, quadrokopterekhez, csomaghoz ajánlja elsősorban a kütyüt, szerintem viszont ez személyi nyomkövetőnek a legjobb, főleg a vészjelzés lehetősége miatt. Sokáig úgy voltam vele, hogy egy Tetszett plecsnit simán érdemel, azonban a külföldi használat során tapasztalható anomáliák miatt ezt mégsem sütöm rá, megítélésem szerint egy ilyen terméknél a legfontosabb a folyamatos rendelkezésre állás és a biztos működés, márpedig a Trackimo — nálam legalábbis — ebből a szempontból nem volt tökéletes.

Bog

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.