Merőben más lehetett száz éve a Hollywooddal épp egyesülő, nyugati formájában a spanyolok által alapított Los Angelest meglátogatni: 1919-ben pár százezerre rúgott lakossága, és leginkább a mai belváros vagy Downtown környékére koncentrálódott minden, amit ezért bátran lehet a metropolisz óvárosának becézni. De mit lehet tenni, ha az agglomerációjával együtt 15 milliósra duzzadt világvárosra a LOT légitársaság közbenjárásával szűk másfél nap maradt, helyi ismerős kiokosítása nélkül?
Ügyes belépőt jelentenek a nyitott, emeletes turistabuszok, és elmond valamit a városka méretéből, hogy a reptér melletti hotelből a térképen arasznyi távolságra tűnő Hollywoodba is háromnegyed órát ment járatunk. Los Angeles kapcsán hallottam olyanokat, mint hogy „túl nagy”, „túl lélektelen” és „túl kaotikus”, „bezzeg San Francisco” – meg meglátjuk, a Grauman's Chinese és a Dolby Theatre, valamint a többi, a Hollywood Blvd-on elhelyezkedő látványosság rövid megismerése után mindenesetre a Downtown felé vettük az irányt.
A Paramount Pictures studiójának bejárata [+]
A régi belváros vastagon aláhúzta Los Angeles multi-kulturális, sokszínű pezsgését – ez tartja életben és fejlődésben a megapoliszt, ez adja különlegességét és frissességét, míg a világ más szegleteiben mintha a politika óvva intené az embert az „idegenektől”. Van egy sajátos habitusa a Los Angeles-ieknek, ami a városnak is karaktert ad, és a negyedekre is rányomja a bélyegét.
Persze a filmipar is vastagon benne van a városkép alakításában – a Paramount stúdiója mellett például elsuhantunk, és hamar a város felhőkarcolói közé értünk – ezek a nyugati parton a legmagasabbak, és mivel a belvárosban kevés a hely és sok a szűk utca, számuk csak nő. Tucatnyi régi és új film helyszínére lehet ráismerni, de aki a GTA sorozattal játszott, az is azonnal otthon érzi magát. Engem Bunker Hill, a klasszikus film noirok népszerű dombja érdekelt, amit lényegében elhordtak, a villamost is elpakolták, cserébe olyan látványosságok fogadják az érdeklődőt, mint mondjuk a Walt Disney Concert Hall vagy mondjuk a The Museum of Contemporary Art.
A Walt Disney Concert Hall [+]
A Grand Park és a régi Los Angeles Városháza régi grandiózussága ma mintha borsószem méretűre zsugorodott volna, a történelmi Olive Street és mexikói zenészei, a legendás Chinatown és zsúfolt piaca (Central Plaza) vagy Little Tokyo egy-két, megmaradt indusztriális épülete pedig szinte hangyaméretű a sugárutak és felhőkarcolók között. Minden sarkon akad forgatási helyszín: a Financial Disctrict, a Staples Center és a Fashion District környéke sem kivétel. Ám időszűkében nem jutott a kívánt pár óra a Downtown körbejárására gyalogszerrel – várt minket Los Angeles felülnézetből, amiről a La La Land óta tudjuk, hogy egészen káprázatos látványt nyújt.
A Griffith Observatoryt, James Dean ok nélkül lázadásának helyszínét örmény Lyft sofőrünkkel közelítettük meg, aki kioktatott minket a fegyveres rablásos negyed és a mellette közvetlen kiemelkedő, millió dolláros villák ellentmondásosságáról. Odafönt aztán tényleg leesett az állunk – a részben felhős idő ráerősített a különleges fényekre, és bár az obszervatórium maga zárva volt, akár a Halászbástyát, úgy épületét és parkját is körbe lehetett járni.
Ahogy a nap az óceán mögött lebukott, úgy jutott eszembe Az óceánjáró zongorista legendájának főszereplője, aki nem mert New Yorkba lépni hajójáról, mert egyszerűen nem látta, hol a metropolisz vége. Itt ugyanez: ameddig csak a szem ellát, városi fények, Los Angeles egy kisebb országrész nagyságával vetekszik.
Hátrafordulva persze ott a Hollywood felirat, a hegyek mögött pedig már tényleg nem ez a település van. Régen egyébként Hollywoodland volt odaírva, BoJack Horseman világában pedig már csak Hollywoo maradt, de nem volt idő ezen gondolkodni, és pulóverünk hőtartásának a végére is értünk.
Ezúttal latin-amerikai sofőrrel Lyfteztünk le, aki egy darab szót nem beszélt angolul, némi spanyolt viszont mi kinyögtünk. A reptér felé tartó turistabusz sofőrjével viszont olyan kedélyesen elbeszélgettünk, hogy egy boltról kérdezősködtünk, és kérdés nélkül kitett minket egynél hotelünk közelében, hivatalos útvonalát megszakítva.
Kétféle emberrel találkoztunk Los Angelesben: az egyik (kevesebben vannak) a kérdésekre az aha, oké és hasonló rövid választ adták, nagyon sokan viszont lelkesen és segítőkészen reagáltak, bátran elcsevegve. Sok szót viszont mi már nem váltottunk egymással, a helyi éjfélt sem vártuk meg holtfáradtan (a magyar megünnepeltük, amikor Olvasóink is, csak itt épp kora délután volt).
A Santa Monica Beach, háttérben a Santa Monica Pierrel [+]
Reggel ugyanis felkaptuk Hyundai Tucson SUV gépjárművünket, és amolyan búcsúzásképpen belelógattuk lábunkat a Santa Monica Beach jéghideg óceánvízébe, fényképezkedtünk a legendás Route 66 végén a mólóra épült vidámpark mellett, majd elhagytuk az Angyalok Városát, mert a következő két nap San Francisco felé vezet utunk, kisvárosokon és moteleken át.