Ha már tavaly olyan jól sikerült Bochával a svájci kiruccanásunk, úgy döntöttünk, hogy idén sem repülővel, hanem autóval vágunk neki az útnak. Annak az útnak, aminek két fő célja lesz: az egyik természetesen a barcelonai MWC kiállítás, a másik pedig a Genfi Autószalon. Egy ilyen utazás nyilván nem öt percet vesz igénybe, nem is öt kilométer hosszú, szóval rendesen fel kellett készülnünk: két bőröndöt raktunk el fejenként, némi elemózsiát, illetve mivel golfozni is tervezünk, két szettet is bele kellett tuszkolni a SEAT Ateca hátuljába.
Szép helyekből nincs hiány Szlovéniában [+]
Szerencsére az SUV-ba azért ketten szépen elférünk, mondjuk nem ártott ehhez lehajtani a hátsó üléstámlákat. Igazából kétszer indultunk el, gyorsan egymás után, rögtön pár száz méter után jöttem ugyanis rá, hogy a személyi mellé mégiscsak elhoznám az útlevelem, ha már San Marinóba is ellátogatunk (nem mintha oda kellene, de ezt akkor még nem tudtam). Budapestet villámgyorsan elhagytuk, havazott, mi pedig széles vigyorral ültünk a volán mögött, gondolván, hogy Dél-Európában majd remek idő vár majd ránk. Mint utólag kiderült, rosszul gondoltuk.
Mentünk-mentünk, szeltük a kilométereket egy még bejáratós autóval. Az autópályán nem sok impulzus éri az embert, bár talán ez a jobbik eset, hiszen a torlódásokat inkább elkerüli az ember. A magyarországi utolsó tankolás izgalmasra sikeredett, amerikai megoldással találkoztunk, a kútnál előre meg kellett adni, hogy mennyi üzemagyagot töltenénk a kocsiba. Ez azért annyira nem egyszerű, lévén nagy hirtelen azt sem tudtuk, addig mennyit fogyasztottunk, illetve hány literes a tank. Azért a tipp bejött, a tank majdnem tele lett.
Kilátás Portoroz kikötöjében [+]
Átléptünk Szlovéniába, amit mi Bochával továbbra is egy felfedezetlen kincsnek gondolunk. Kedvesek az emberek, gyönyörű az ország, aminek csak amúgy a felét erdő borítja. Szomszédunk történelme is érdekes, nagy szerencséjükre igazából kimaradtak a Délszláv háborúból, 1991 nyarán kiléptek Jugoszláviából, amire hatására ugyan a szerbek felmordultak, de az osztrákok és az olaszok gyorsan jelezték, hogy nem szeretnének háborút a határaik túloldalán. A szlovének pedig függetlenedtek.
Portorozban próbáltunk először szerencsét, a tengerparti város a szocialista Monte Carlo, az 1960-as évektől kezdték el hirdetni, de már előtte is jelentős szórakoztatóközpont volt. Az időjárás viszont jelezte, hogy itt bizony nem lesz drónozás, nem lesz nagy víz melletti sörözés, fújt a szél, hideg volt, szóval az egy órás parkolásból nagyjából tíz percet használtunk ki, átgurultunk Triesztbe, ami már Olaszországban található.
A legjobb pizza még mindig Olaszországban készül [+]
Az általunk csak mediterrán Budapestnek nevezett város a Habsburg Birodalom szerves része volt 1867-ig, majd 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchiában is jelentős figyelemet kapott. A komolyabb sétát itt is megakadályozta a hűvös… mit hűvös, nagyon hideg időjárás, szóval inkább egy jó pofa itókára és egy igazi olasz pizzára tértünk be egy étterembe, pont oda, ahová tavaly, mert mást nem találtunk nyitva. Most sem csalódtunk. A drónozást azért egy kihaltnak tűnő téren megpróbáltuk, de szenvedett szegény Mavic Air, mi pedig nem akartunk rögtön egy negyedmilliós mínuszt felmutatni. Inkább visszamentünk a szállásra ezt a videót megvágni.
