Az MWC-nek csütörtök délután vége szakadt, a repülőjegy viszont szombat délutánra szólt, és hát alap, hogy az ember nem a szálláson tölti el ezt a másfél napot. Mivel Bog, Bocha, Legendd és jómagam is több ízben jártak már a katalán fővárosban, viszonylag sok kötelezőn túlvagyunk, ám a nevezetességeket nem szinkronizáltuk össze, mindenkinek más hiányzik a listáról. Pénteken így kettészakadt a csapat, Bocha, Legendd, Bone és jómagam nekiugrottunk az előzetesen gondosan összeállított listának.
Az első állomás a Sagrada Família volt, melyet már több ízben láttunk kívülről, a kígyózó sor azonban mindig visszariasztotta a csapatot. Idén felkészültebbek voltunk, még reggel megvettük a jegyet az interneten, alig egy percesre redukálva ezzel a várakozási időt. A kívül-belül lélegzetelállító templomot Gaudí tervezte, még 1882-ben kezdték el építeni, ám a folyamat a mai napig tart, a becslések szerint teljesen 2028-ra fog elkészülni. A belső végigjárása után a Pasión homlokzat egyik toronyába is felmentünk, az odaút lifttel történt, lefelé viszont a csigalépcsőket választottuk, és bár jelen sorok írójára nem jellemző a tériszony, azért örültem, amikor leértem a 65 méteres magasságból.
Kilátás a toronyból [+]
A Sagrada Família után Bocha elbúcsúzott és a Camp Nou felé vette az irányt, Bone, Zsolt és jómagam pedig a város leghíresebb tengerpartjával, a Barcelonetával kezdtük. A napsütés, a remek idő és a hullámok morajának megfelelő arányú összetétele a világ minden gondját elfeledteti az emberrel, és bár a hullámok méreteinek félrekalkulálása miatt hirtelen bokáig a vízben találtam magam (igen, cipőben), ez sem szeghette kedvünket. És bár a 15-20 fok nem az a kimondott strandidő, nem voltak kevesen a parton, néhány szörfös a vízbe is bemerészkedett. Az ebédre is a tengerparton került sor, főszerepben rákokkal, lazacokkal és helyi specialitásokkal.
Szökőkút a a Parc de la Ciutadellánál [+]
Ebéd után levezetésképpen elnéztünk a Parc de la Ciutadella nevű parkba, mely az egyik legnagyobb Barcelonában, többek között az állatkertnek, a katalán parlamentnek, egy tónak és néhány múzeumnak is otthont ad. Mi csak a híres szökőkutat és a tavat néztük meg, illetve utóbbit csak néztük volna, hiszen az le volt eresztve a télre való tekintettel. A tengerparthoz hasonlóan itt is nagyon sokan voltak, ami nem is csoda, az idő talán még egy fokkal jobb lett. Maga a park pedig elképesztően hangulatos, szinte minden ponton van valami kisebb-nagyobb érdekesség, a gőtemintázatos kerítéstől és zöld színű papagájoktól az óriási mammutszoborig és a pálmafákkal szegélyezett sétányokig, tökéletes ebéd utáni program.
Arc de Triomf [+]
Végállomásként elsétáltunk a diadalívhez, mely körülbelül tíz percre volt a parktól, egy pálmafákkal körbevett sétányon át vezet az út, már önmagában látványos, a végén pedig az ember rácsodálkozhat a valóban monumentális építményre. Az Arc de Triomf leinstagrammozása után irány vissza a a szállásra, egy rövid pihenés és cipőszárítás után pedig ismét a nyakunkba vettük a várost, de ez egy következő történet lesz.
