Április 28-án lement a Veletech. Rendben lement, pedig meg voltunk róla győződve Bochaval, hogy valami gikszer tutira lesz. Egy őrült látogató megdobál tojással, valaki beveri a hatmillás LG tévé képernyőjét, egy kissrác brahiból folyékony nitrogént akar inni, vagy esetleg valaki bejön egy lóval, patára kötött sajtós karszalaggal. De semmi ilyesmi nem történt, pedig akkor talán még több helyen adtak volna hírt a rendezvényről másnap.
Így sem kell panaszkodnunk, hétfő reggel azzal keltett a nejem, hogy Index vezércikk a Veletech. Ki is pattantam, mint a büfében a kukorica és persze rögtön elkezdtem túrni a netet, hogy ki és hol írt még rólunk. És volt anyag bőven, rengeteg videó is készült a kiállított eszközökről, plusz lement egy hosszabb anyag az ATV híradójában (17:55-től), s bár mi magunk sokáig adósok voltunk egy patent filmecskével, Csabi, aki az MWC-re is elkísért minket megint nagyot alkotott, alant látható a hivatalos Veletech imázsfilm.
Közben összevadásztuk a képeket, a Prohardver és a Mobilarena is feltett egy csokornyi fotót a Facebookra (ide és ide), de hát talán nem is ez a lényeg, hanem hogy milyen is volt ez az egész belülről.
Állati jó.
Szombaton este 6-kor már a stáb összes autói meg voltak pakolva mindenféle kellékekkel, pogácsa, ásványvíz, nyomtató, kábelek, poszterek, térképek, ragasztók, kötelek, zsinórok, számítógépházak, meg még a fene sem tudja, hogy mi minden került be a verdákba és 7-kor már izomból rámoltuk kifelé a pakkot a Millenáris hátsó bejáratánál. Minden ütemterv szerint zajlott, az éjszaka folyamán felépültek a standok, mi pedig váltottuk egymást, én 3-ig maradtam, engem Legendd küldött haza, őt 5:30 körül Bocha, hogy aztán 8-ra már a teljes stáb a helyszínen legyen. Kind pedig egyszemélyi felelőse volt az App Szigeteknek, nem is volt benne hiba. És bár ez a bejegyzés messze nem arról szól, hogy reklámozzunk benne bárkit is, meg kell mondjam, hogy a Standbau csapata, Zsuzsával az élen brilliáns munkát végzett, pont olyan lett a látkép, mint ahogyan azt én előtte egy alaprajzra felskicceltem. Úgy mentem haza éjjel 3-kor, hogy a standok már álltak, és úgy értem vissza, hogy már javában zajlott a beköltözés.
Iszonyat sok jogszabálynak kell megfelelni ilyenkor. Ezért is csúszott picit a nyitás, a hostess lányoknak tűzvédelmi oktatást kellett tartani, ez előírás. Akik ott voltak 10-kor, azok tudják, hogy egy megafonnal kimentem a csarnok elé szólni, hogy csúszunk és iszonyat kellemetlenül éreztem magam miatta, utálok rossz hírt közölni, pláne ennyi emberrel. De senki nem hajított felém paradicsomot, és tényleg csak pár perc türelmet kértem, aztán nyitottunk, a látogatók pedig bejöttek és onnantól minden ment terv szerint. Összeraksz fejben egy ekkora rendezvényt és szuper érzés látni, hogy azért dolgozott mindenki ennyit, hogy utána kvázi önjáró módon működnek a dolgok.
Persze nem volt a dolog azért hibátlan. Egyrészt számos cég jelezte, hogy ha tudták volna, hogy ekkora érdeklődés lesz, akkor nagyobb standdal készülnek. Másrészt egyszerűen nem tudtunk ott lenni mindenhol, például kevés információt adtunk át arról, hogy mikor lesz tombola és mit lehet nyerni. Ezt jövőre jobban kell csinálni, nem is kérdés. Aztán őrülten keveset tudtunk foglalkozni a senior korosztály különtermével, egyszer volt időm bemenni három időstelefonnal (amit a Speedshop ajánlott fel), hogy sorsolják ki maguk között, de az Inforum nélkülünk is levezényelte a programot, köszönet érte. Kábé nem jártam a büfében, pedig a srácoknak is adtam volna két pacsit, hogy kitartás, és a galéria szintre is akkor kukkantottam fel, amikor apám kijött, hogy megnézze, hogy miért nem tud velem kábé egy találkozót sem leszervezni hetek óta. És akkor felvittem az emeletre és leesett az állam, mert a PH stáb igen látványos show-t rittyentett össze, a régi játékokhoz legalább másfél órára oda tudtam volna simán ülni.
Ja, és voltam olyan idióta hülye, hogy nyitás előtt nem toltam egy kört a szimulátorral, pedig akkor senki nem járt arra, beállíthattam volna a legjobb köridőket, aztán aki megdönti, az kap egy bögrét, vagy ilyesmi. Ezt majd jövőre tuti megcsináljuk, meg hasonló dolgokat lehetne nyomni mondjuk Fruit Ninjaban, vagy Run in cloudban is. Ahhoz még szervezés sem kell, úgyis maga a játék menti a legjobb napi eredményeket. Annak viszont nagyon örültem, hogy az Alcatel és a Huawei is érdekes sajtótájékoztatót tartott, nagyon reméljük, hogy jövőre egyre több cég időzíti majd a bejelentéseit a Veletech időpontjára.
Kissé fáradtan...
Persze a tombola idén is néha komikussá vált, de szerintem egész jól elökörködtünk a színpadon ennek ellenére is, a rajzfilmünket talán nem mindenki értette, de azért mégis sikert aratott (lent), és aztán ilyen gyorsan egy ekkora rendezvényt összerámolni még életemben nem láttam, 6-kor zártunk, 10-kor már a szerkesztőségben volt minden cucc. Amikor behordtuk a dolgokat, akkor Eszterencs lazán leült az ajtó elé a földre és valahogy mind körbeálltuk, Kind egészen súlyos poénokat sütögetett el, és akkor, akkor éreztem először, hogy megcsináltuk.
Megszerveztük Magyarország legnagyobb kütyükiállítását. Nem kértünk fel erre rendezvényszervezőt, marketingest, PR szakembert, hanem mi, akik egyébként cikkeket írunk és sajtótájékoztatókra járunk egyszerűen sok-sok munkával, ötlettel, energiával és odaadással mi magunk csináltunk egy ilyet. És ha belegondolok, hogy egy sima olvasói sörözésből indult négy éve... És persze irtózatosan sok segítséget kaptunk, és aminek a legjobban örülünk, hogy az a rengeteg ember, akivel a rendezvény miatt kapcsolatba kerültünk kivétel nélkül maximális korrekt, kedves, odafigyelő és megbízható partnernek bizonyult. Sorolhatnám a neveket, de sosem lenne vége ennek a bejegyzésnek, az pedig külön öröm a számunkra, hogy a látogatók is mennyire jó fejek, türelmesek, érdeklődők és kulturáltak voltak, egy golyóstoll sem tűnt el, egy szóváltás sem volt, rengetegen jöttek családdal, és pont ezek miatt érdemes ennyi energiát beletenni ebbe az egészbe.
Veletech lesz jövőre is, hiszen lehet még hová fejlődni, tudunk mi ennél még jobbat, még látványosabbat, még érdekesebbet, még sokoldalúbbat csinálni, és amikor a nap végén körbeszaladtam a kiállítók között, hogy minden rendben volt-e, akkor nagyon boldog voltam. Mert minden rendben volt.
