Új hozzászólás Aktív témák

• #2240 Gyantusz tag Kain #2233

  Új Válasz 2006-01-11 23:20:42 #2240

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gyantusz

  tag

  válasz Kain #2233 üzenetére

  Kain:
  Nem kell csodálkozni azon, hogy közelharcban ráhajtott ''iván'' a T-34-gyel a Tiger-re. Én is azt tettem volna a gaz agresszorokkal szemben, de más is: lövegcsövét meghajtom, aztán mehet a répába a német, a többit meg a rohamlövegek elintézik (pl. (J)SU 122), ha a személyzet el nem hagyja addigra a járgányt.
  Ráadásul az az átlagos 6 fok / másodperces toronyforgatási sebesség eléggé szégyelnivaló! 7,5 másodperc, mire fordul 45 fokot az a szar, 1 perc, mire körbe fordítja. Az rengeteg idő!
  (A leggyorsabb esetben, a motor max. fordulatán 14,4 fok/mp, azaz 25 mp a teljes fordulat; a Sherman-é 36 fok/mp, azaz 10 mp alatt körbefordította a tornyát!!! Ez közeli, oldalirányban gyorsan mozgó cél esetén igencsak fontos, életbevágó hátrány!)
  A szovjetek akkoriban, Kurszk idején nem kettes-hármassával jelentek meg a harcmezőn (mint később a Vaterland területén, kitalálni, hogy hol vannak a németek), hanem ''falkában'', igyekeztek oldalirányú manőverekkel a németek közelébe férkőzni, átkarolni őket. Illetve több irányból egyszerre támadni, már ha lehetett. Márpedig, mind a Sherman, mind a T-34 ''jobban gyorsult'' mai divatos kifejezéssel érlve.
  Ellenszere a ''sündisznó állás''.
  Ld. Számvéber Norbert: Nehézpáncélosok c. könyvét (Paktum Nyomdaipari Társaság, Bp., 2000.)
  Egy német hk.zászlóalj / osztály ritkán állt csak Tiger-ekből!
  Középen ők voltak, mint nehézpáncélosok, de az oldalakat Pz IV, V-ök, meg StuG-ok védték. Ivánék sem csak T-34-el támadtak, hanem KV-kel, SU-76, -85, -100 vegyesen. Aztán ''Huurrráááá!'' lerohanták a bandát (sík terepen ez persze elég nehéz)! A toronyforgatási sebesség, meg a tűzgyorsaság ilyenkor élet-halál kérdése!!!
  Az oké, hogy a német hk. lövegek ''egy lövés, egy ölés'' alapon működtek, de ha nem tudták idejében a ''tüzet áthelyezni'' másik célra, megette a fene.
  Természetesen ennek 1ik kisegítése az alvázzal való fordulás: egyik oldalt fékezi a vezető, a másik oldalra ''csutkagáz'', fordít az alvázon is, de mi van, ha megsérült a motor, vagy szétpukkant a lánctalp??? (rádión jelenti a kocsipk, hogy ''akadály van'' és a többiek igyekeznek fedezni a kocsiját, amig a legénység el nem hárítja azt, pl. lánctalpszerelés a csatamezőn, tűz alatt)
  Ha helyben nem tudták megjavítani, otthagyták, és estefelé, sötétedés után kimentek érte, majd ha lehetett, visszavontatták. Ha nem, akkor felrobbantották!
  Nagyon kevés Tiger került épségben a szovjetek kezére!
  Nyugaton viszont annál inkább...
  Támadásnál / mentésnél jönnek a képbe a ''páncélgránátosok'', a kísérő német és orosz gyalogság, egymást aprítani. Mágneses tapadóaknákkal, rombolópuskákkal, stb.
  
  Sz'al, ha nem volt ivánéknak idejük / lehetőségük lőni, egyszerüen belementek a német páncélosokba. Rámásztak, mint USA-ban a rendőrök.
  Azért azt a +32 tonnát a német futómú sem nagyon díjazta, nem arra lettek méretezve!
  Vagy ha más nem, közelről belelőtt a lövegblende tövébe (szétb@szva a löveget) és helló...
  Igen sok fényképet lehet látni így, főleg a magyarországi harcok idejéről (éljenek a ''képeskönyvek''! ).
  
  Nem véletlen, hogy a németek a ''tűzkezdeményezés'' hívei voltak!
  Minél messzebbről kezdték kilőni az ellent, annál jobb. => Ehhez kell egy fasza távmérő-irányzótávcső és egy fajint löveg (a Kw.K. 42 tök ideális volt), no és persze jó hatásfokú páncélégető (kumulatív) gránát. Ez is adva volt.
  
  Mindent összevetve: az Sd.Kfz. 181. (Panzerkampfwagen VI. Tiger Ausführung E / H) nem volt más, mint egy Zwischenlösung, azaz egy ''köztes megoldás''!
  Kifejlesztése és gyártása szükséges volt, hogy az 1943-as évben átvegyék a kezdeményezést a német páncéloscsapatok a harctéren (önbizalom terén pláne), de nyílvánvaló hiányosságait idejében fel kellett volna ismerniük, és 1944. januárja körül leállítani a költséges gyártását (csakhát a gigantománia).
  A következő másfél évben (1944 jan-tól) gyártottak belőle kb. 1000-1500 db-ot.
  Ha ''tételnek'' vesszük azt az állítást, hogy 1 db Tiger gyártása alatt 2 db Panther-t gyártottak le, akkor kiviláglik, hogy 1944 januártól legalább +2000 db Panther-t gyárthattak volna le a vh. végéig.
  Ami azért nem mindegy, hogy +1000 db 75 mm-es lövegcső figyel az ellen felé... (persze részarányosan elosztva a hónapokra)
  1944 június-augusztus között többet gyártottak a Panther A/G-ből, mint előző évben a D-ből összesen!
  
  A ''számháborúnak'' nincs sok értelme. Mondjuk úgy, hogy a hivatalos lőszerjavadalmazás az a 92 db (pedig fejből írtam, de ld. Roger Ford: A Tigris harckocsi, Hajja&Fiai kiadó, 2000., 29. o.), de fért abba jóval több is. Csak ilyenkor a legénység a + lőszereken ült, meg a hónuk alatt is az volt, kibökte a szemüket...
  Mellesleg ezen az oldalon megemlíti az író, hogy a fronton belepakoltak még további 2, esetleg 4 db 7 lőszeres rekeszt is. => 92 + 14 = 106, 92 + 28 = 120 db lőszer.
  1 db kb. 16 kiló volt, a lőszerek elhelyezése nem éppen logikus és ergonómikus volt => a töltőkezelő igencsak rohangált a kocsiban, mint ''zsidóban a fájdalom''...
  Jó kondiban volt, az már biztos, kolbászokat ki-be rakosgatni.
  
  A ''képeskönyvekkel'' nekem semmi gondom nincsen, igen gyakran beszédesebb 1 kép, mint 1000 agyatlan szó!
  Lehet látni rajta pl. hogy egy páncélos milyen gyártású: korai - középső - kései. Milyen ''házi barkács'' elemek vannak rajta, csőtiszító készlet hova van rakva, a szellőzés hogy van megoldva, pótpáncélok, festés, zimmerit, miegymás. ''Lövészdeszant'' milyen ruhában van rajta, milyen fegyverekkel, melyik alakulat tagjai, milyen morálban vannak, stb-stb.
  Szóval én személy szerint épp a képeskönyveket díjazom!!!
  Beszerzésük nem egyszerű mulattság (ld. 1853. hsz.) és nem is olcsó (2.000-8.000 HUF), de megéri, pláne ha digitális.
  Bizony, ez már a makettezők világa...

  Örülj ifjú ember a fiatalságodnak! (A prédikátor könyve)

Új hozzászólás Aktív témák