Új hozzászólás Aktív témák

• #25627 thyeby őstag thomgrande #25626

  Új Válasz 2014-06-22 08:31:48 #25627

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  válasz thomgrande #25626 üzenetére

  "de hogy nem lett tartós?"

  Nagyon egyszerű ennek a magyarázata:

  1 - Ha hosszlyukba dugjuk be, akkor ugye oldalról ki van támasztva, és a ragasztó a lyukban tartja, míg az általad vázolt eljárás esetén kizárólag a ragasztó tart.
  2 - A fa alapvetően mozog. Ez bükkből készült, ami különösen gyorsan reagál. Kiteszi a kereskedő a napra kánikulában, már két nap alatt csontra visszaszárad 40 C°-on, pláne, ha szellő is járja. És a bükk, merev, nagyon erős rostszövetű ahhoz, hogy "mozgassa" a ragasztó relatíve kicsi felületen.

  Persze mindezt ki lehetne küszöbölni frankón, ha oldalról egyszerűen belefúrnék két-három köldökcsapot pluszban. De gondold át, hogy az mennyi plusz munka, amikor ezt vagy hatszáz lyukkal kell egy ütemben megcsinálni. (És azt nem fizetik ki)

  "Azt sem értem mi benne a munkaigényes"

  Gondold át, szerintem belátod:
  Be kell vágni a nyél végét tizedpontosan. Erre legalkalmasabb az én gépparkomban a szalagfűrész, de gondolkodhatunk a kedvedért egyéb alternatívákban is. Bármiben is gondolkodunk, két vágás lesz az a bevágás. Úgy kell rátolni a fűrészlapra egy hengeres anyagot, hogy a másodszor ejtett vágás tizedpontosan párhuzamos legyen az elsővel. Ma már képes vagyok erre, azt hiszem, de állítom, hogy jó kis mutatvány. Ezt fokozott (felfokozott) figyelemmel kell csinálni, miközben én arra törekszem, hogy a technológiám ilyan legyen, ami a lehetőségek szerinti legkisebb figyelmet igényli. És a köranyag átmérője nem stabil. Ez azért van, mert addig kell csiszolni, amíg azt puha bőrű gyerek kezébe nem adhatom.

  A hosszlyukat ezzel szemben a dominóval nem egészen két másodperc alatt elkészítem. És alig-alig igényel figyelmet.

  Ha most PU ragasztót használnék, és oldalról köldökcsapot kínlódnék bele, nyugodtan vihetném a piacra valószínűleg. De mert a préssel egyetlen nyomással elvileg visszajátszhatom a nyír méretét alkalmasra (ráadásul statikailag is sokkal stabilabb lesz, mint ha PU-val töltöm ki a rést, vagy fűrésszel épp ott véknyítom a rostokat (fél oldalról!), ahol legnagyobb szükség lenne rájuk a rétegelt lap szerkezete ugye..., és az összepréselt fa, amikor a ragasztó hozzáér majd, elkezd dagadni, és beszorítja magát alaposan a helyére éppen a szorítási időintervallumban majd.)

  Az első darabom (próbagyártás) szétesett. Ennek vagy öt éve. Azt pont úgy készítettem, ahogyan vázoltad, azzal a különbséggel, hogy a ládzsahegy és a két penge egyetlen darabból volt kivágva. Azóta eladtam több ezer darabot. Egyetlen reklamációm volt. Egy hortobágyi széles tenyerű gyerek úgy odavágta valamihez még a vásár napján, hogy ripityára tört. Nem sz@roztam, kicseréltem.
  Hidd el, nem hazudok, nem túlozok. Az első darabok nem bizonyítottak, míg a mostaniak igen.
  S most éppen azért álltam le ilyen látszólag apróságon sz@rakodni, hogy ez a jövőben is így maradjon.

  [ Szerkesztve ]

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák