Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Soká

    senior tag

    válasz Akellla #46117 üzenetére

    "Én sem szeretem amikor egy vásárlóm/ügyfelem azt a témát feszegeti hogy mennyi az anyagköltség egy termékben"

    Na, de miért? Mert mindenki szégyelli valamiért az anyagköltség és a végösszeg közötti arányokat. Ne haragudjatok, ha én most a megrendelő oldaláról közelítek a témához: ahogyan a szakiparos nem szereti ha az ügyfél a költségeket firtatja, úgy a vevő sem szereti ha úgy érzi, hogy "átvágják" anyagköltség címén. És ennek elsősorban az az oka, hogy a vállalkozó nem szívesen meri felvállalni, hogy mennyi az összegből a munkadíj (profit+költségek+adók, járulékok) mert úgy gondolja, hogy azt sokallni fogja a vevő.
    Lehet, hogy nem vagyok mérvadó, de ha magamból indulok ki, én sokkal elnézőbb vagyok ár-alku tekintetében ha azt érzem, hogy a másik fél őszinte, nem beszél mellé, vállalja önmaga magasabbra pozicionált piaci értékét, ahelyett, hogy kamu kiadásokra hivatkozva állapít meg egy árat. Megmondom őszintén, a magyar iparosok jelentős része még nem rendelkezik azzal az üzleti kultúrával, hogy jól tudná kezelni az árajánlat-alku kérdéskörét. Természetesen azt is hozzáteszem, hogy a megrendelők még rosszabbak ebben a tekintetben, csak hát ebben a felállásban a vállalkozónak kell profinak lenni, a megrendelő meg megengedheti magának, hogy hülye legyen.
    És, hogy ne legyen félreértés köztünk, én most csak azért "képviselem" a megrendelőt, mert a feltett kérdésből kiderül, hogy nem csak a vevő nem érzékeli, hogy milyen kiadásai vannak egy vállalkozónak, de egy vállalkozó sem érti, hogy miért ne tudhatná a vevő, hogy mennyi az anyagköltség? Pont ez az egyetlen fogódzkodó számára, mert a munka mennyiségét nehezen látja át, de az anyagköltséget ő is képes érzékelni.
    Szerintem abban semmi ciki sincs, ha a vállalkozó vázolja, hogy az ő praxisában jellemzően 1/3 az anyagköltség, 1/3 a teljes rezsiköltség (járulékok, adó, amortizáció, stb.) és 1/3 a tiszta haszon. De most valaki nehogy a számokon lovagoljon, írhattam volna ide másféle törtszámokat is. Szerintem egy olyan jól körülírható ipari tevékenységben, mint az asztalosság, tök felesleges titkolózni, szépítgetni, kozmetikázni a tényeket. A megrendelőnek joga van nagyjából tisztában lenni azzal, hogy az adott árban mi van benne. Főleg annak az árát joga van tudnia, amit otthagy neki az adott szolgáltató.
    Százszor kényesebb ügy ilyen szempontból a jogászok, orvosok, bankárok, ingatlanbefektetők, művészek, stb. "szolgáltatásainak" árai.
    Persze, most tisztában vagyok azzal, hogy ezzel cunamit indíthatok el, higgyétek el, nem az asztalosok ellen szóltam, sokkal inkább értük, hogy játszanak tiszta kártyákkal, vállalják a munkájuknak az értékét. Ez egy hülye magyar beidegződés, hogy egyfelől a másik zsebében turkálunk, másfelől szégyelljük a keresetünket.

  • thyeby

    őstag

    válasz Akellla #46117 üzenetére

    Szia! Üdvözlünk itt!

    Bonyolult dolog ez az árképzés, de nem ördöngösség. Aki magasra teszi az árat, nem kap munkát egy idő után, aki alacsonyra, az meg nem kap fizetést. Szabályozza magát a piac. Ki hogyan kalkulál, szíve joga. Aki jól működik, bejön a napi rezsi, fejleszteni is tud, ha meg nem issza. És dolgozik érte becsülettel.
    Nem bölcs az árakon vitát tartani. Nem láthatjuk részleteiben egymás rendszerét.
    Annyi árcsökkentő, de egyben minőségrontó trükk van ebben a szakmában, mint égen a csillag. Ez nem feltétlenül jelent kapzsiságot, lenyúlást, kopasztást. Legtöbbször egyszerűen nem más, mint igazodás a piaci igényekhez. Khhmm.. igénytelenségekhez.

    Nem véletlenül csinálják így az igazán nagyok. És hogy mire van igény, csodálkoztam: Nagyon sok kilométerembe mostanság került megvásárolható minőségű bútort találnom.(Nem prémium minőséget - nem tudom, létezik e olyan egyáltalán hazánkban?)

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák