Új hozzászólás Aktív témák

• #781 piqla őstag Boglya #779

  Új Válasz 2006-05-22 15:40:38 #781

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  piqla

  őstag

  válasz Boglya #779 üzenetére

  Amugy en is szte ttk
  
  Reszlet: ''...Elértek a zsiliphez. Az erős, súlyos acéllemezzel fedett nyíláshoz, melyet a hajó belső borításába vágtak. Az őr bekapcsolt valamit, és a nyílás feltárult. - Azért köszönöm, hogy érdeklődtetek irántam - mondta az őr. - Viszlát! - Berepítette Fordot és Arthurt a nyílás mögötti kis kamrába. Arthur levegő után kapkodva hevert a padlón. Ford az ajtóhoz mászott, és vállát a becsukódó ajtónak vetette - eredménytelenül. - De hát figyelj! - üvöltötte az őrnek. - Egy egész ismeretlen világ vár rád! Mit szólsz például ehhez? - Kétségbeesetten kapaszkodott az egyetlen pici kultúradarabkába, ami eszébejutott: Beethoven V. szimfóniájának első taktusaiba. - Da-da-da-dum! Semmit se kavar ez fel benned? - Nem - mondta az őr. - Egyáltalán nem. De majd megemlítem a nénikémnek. Ha mondott is még valamit, már nem hallatszott. A zsilip légmentesen bezáródott, s a motor halk zúgásán kívül semmi se szűrődött át hozzájuk. Csillogóra polírozott, hat négyzetméteres, henger alakú kamrában voltak. Ford lihegve körülnézett. - Okos kölyöknek tartottam - mondta, és hátát a fal görbületének vetette. Arthur még mindig ott feküdt a padló hajlatában, ahová az őr lökte. Nem nézett fel. Csak feküdt és lihegett. - Csapdába estünk, nem? - De igen - mondta Ford. - Csapdába estünk. - Nem sikerült kieszelned semmit? Mintha azt ígérted volna, hogy kigondolsz valamit. Lehet, hogy kigondoltál valamit, csak én nem vettem észre. - Hát persze hogy kigondoltam valamit - lihegte Ford. Arthur várakozásteljesen felpillantott. - Sajnos - folytatta Ford - amit kigondoltam, az többé-kevésbé feltételezi, hogy a vasajtó túlsó oldalán vagyunk. - Ford belerúgott az ajtóba, amin most hajították őket keresztül. - Azért jó ötlet volt, nem? - Dehogynem, pompás. - Mi volt az? - Izé... Még nem értem rá, hogy kidolgozzam a részleteket. Most már ugye nem is érdemes? - Akkor... ööö, most mi lesz? - kérdezte Arthur. - Ó, ööö, nos, ez a zsilipajtó itt előttünk néhány pillanat múlva automatikusan kinyílik, mi nyilván kilökődünk a világűrbe, és megfulladunk. Ha jól teleszívod a tüdődet, akár harminc másodpercig is húzhatod az űrben... - mondta Ford. Kezeit a háta mögé dugta, felhúzta szemöldökét, s egy ősi betelgeusei harci himnuszt kezdett dúdolni. Arthur szemében hirtelen nagyon idegennek tűnt. - Hát ez az - mondta Arthur. - Meg fogunk halni. - Igen - mondta Ford -, azaz... nem! Várj egy cseppet! Keresztülvetődött a kamrán valamiért, ami Arthur látószögén kívül volt. - Mi ez a kapcsoló?! - kiáltotta. - Micsoda? Hol?! - kiáltotta Arthur, és megperdült. - Á, csak vicceltem - mondta Ford. - Tényleg mindjárt meghalunk. Megint nekivetette hátát a falnak, és tovább dúdolt. - Tudod - mondta Arthur -, valahányszor Vogon légzsilipekbe zárnak a Betelgeuséről származó pasasokkal, hogy kilökjenek a világűrbe, és megfulladjunk, nagyon szeretném, ha figyeltem volna arra, amit anyám mondott, amikor kicsi voltam. - Miért, mit mondott? - Nem tudom. Nem figyeltem. - Aha. - Ford tovább dúdolt. Rémes - gondolta Arthur. - Oda lett Nelson Oszlopa, oda lett a hamburger, semmi más nem maradt, csak én és az a két szó, hogy jobbára ártalmatlan. Még egy másodperc, és csak a jobbára ártalmatlan marad. Pedig még tegnap is úgy tűnt, hogy simán forog a világ. Felberregett egy motor. A távozó levegő halk szisszenése fülsiketítő robajjá duzzadt, ahogy a külső zsilipkapu kitárult az üres feketeségre, melyet lehetetlenül ragyogó fénypontok tarkítottak. Ford és Arthur kiröpültek, mint a játék puska dugója.''
  
  Bar csodalkozom, hogy nem hallottal meg a konyvrol

  Szereted az állatokat?

Új hozzászólás Aktív témák