Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Divi

    aktív tag

    Sziasztok!

    Párommal való kapcsolatom során belefutottunk egy szerintem még kezelhető pszihológia esetbe, és azért ''fordultam'' a nyilánossághoz, elvégre ez a fórum igen-igen olvasott.
    Félünk, hogy míg ez a helyzet kezelhető, ez könnyen elfajulhat amit már pszhológussal, gyógyszerekkel, szanatóriumal és minden ehhez való kelékekkel jár eggyüt, amit egyikünk se kíván.

    Leírom elsőként a problémát magát!

    Párom nem tud egyedül lenni! Bármikor egyedül hagyom a lakásban ő szorongani kezd, majd (most még csak) sírni, stresszel, majd ingerült, és végül az egész napi idegeskedéstől kimerültlesz és beájul az ágyba.

    A félelmének az alapja, hogy fél a fájdalomtól, amit egy esetleges betörő, rabló, szatír okozhat. Habár tejesen tisztában van, hogy fizikai képtelenség, hogy bejusson a lakásba bárki is! (kulcs a zárban, bejárati ajtó reteszelve, erkély 6 méter magasan van.)

    Ez megnyilvánul abban, hogy ha egyedül van akkor (legritkábban) 5 percenként a teljes lakást tüzetesen leellenőrzi, hogy nincs-e bent senki. Ezekhez hozzájárulnak a természetes zajok, mint pl reccsen eggyet a TV mikor hül, valaki kopogós cipőval sétál a z utcán mitadisten tüsszent. No ezek a zajok nála veszélyforrásként csapódnak le. És ez a legrosszabb: Míg ha tisztában van is vele, hogy TELJES képtelenség, akkor IS fél. (csakazértis)

    Ennek az eredményei.


    Ha éppen csinál valamit ami zajjal jár, fokozttan sesszel, mert ''nem hallja ha valaki éppen töri a zárat!'' Ennek kövezkeztében ha pl kattan eggyet a mosógép, akkor újra leellenőriz mindent.

    Éjjel egyedül? Ki va zárva.

    Ennek egy mellékzöngéje, az, hoyg egyedül az utcára ha nem muszály akkor nem megy ki. De ez még nem okoz gondot. Illetve ha a metrón úgy véli, hogy ''rosszarcú'' ember van a közelében, akkor elsőnek elképzeli, hogy ''mi van ha valami van a kabátja alatt, és mi van ha egem szúr ki és szúr le'', majd leszáll a szerelvényről.

    Előzmények amiket gondolunk, hogy okozzák és okozták ezeket a tüneteket:

    Régebben (családjának viharos élete okán) apjának új feleségéek gyerekeivel élt egy fedél alatt. Ezek közül az egik gyerek keményen drogos volt.
    Egy napon egy felületes kis vita után emberünk elment jól szétlőni magát.
    Éjjel hazaért, lefeküdt, és apárom azt képzelte be magának, hogy mi van ha most az eszébe ugrik, a délutáni veszekedés, és belőtt aggyal szed egy konyhakést és beédöfi.
    Ennek az lett az eredménye, hogy a leányzó elkezdte figyelni a kilincset.
    És egyre beleivódott, hogy fél-fél-fél.
    A következő lépés, gondolom összekapcsolta a félelmet az estével, elkezdtett félni a sötétben. Nem úgy hogy kicsit tart tőle, mert nem tud tájékozódni, hanem azért mert a sötét akár egy szadistát is rejthet.

    Ez tovább nőtt évek alatt (hol eltűnve, hol előjőve) ,és most tart itt Attól félek, hogy ez nem a folyamat vége, és ez a stressz tovább nőhet, fokozódhat. Ami már igen-igen belül esika ''kezelendő'' orovosi eset határain!

    Nem konkrét megoldási tervet kérek tőletek, hanem inkább a feni esethez hasonló személyek történetét. Valami közös gondolkodás volna jó, hogy eljussunk egyről a kettőre.

    Tisztelettel: Divi


    Ui: Ezer bocs a helyesírási hibákért. :)
    No meg a hosszért :)
    No meg az új topicért :)

    lá lá lá lá lá lá lá Lila Liba gá gá gá gá gá gá

  • brownus

    veterán

    válasz Divi #1 üzenetére

    ''amiről panaszkodsz ahhoz ragaszkodsz''

    a leányzó járjon el krav-magázni, [link]

  • Drizzt

    nagyúr

    válasz Divi #1 üzenetére

    Hát ez részben rám is igaz, de nálam meg az az alapja, hogy tényleg betörtek hozzám, amikor itthon voltam, s arra ébredtem, hogy bejönnek a szobába. Az utcára menéssel szintén részben hasonló a helyzet, ért pár attrocitás régen.

    I am having fun staying poor.

  • Kidus

    őstag

    válasz Divi #1 üzenetére

    Mindenkepp minimum egy pszichologust ajanlanek, akihez akar ketten is elmehettek, vagy pszichiatert ( ilyet ismerek is, akit tudok ajanlani ).
    Ez vezethet panik betegseghez, rohamokhoz, de meg ha ezen a szinten marad is, tonkre megy idegileg, es sosem lesz nyugodt az elete.
    Te pedig nem lehetsz 24/7 mellette.
    Nincs egyedul ezzel a fajta problemaval, vannak erre kialakult modszerek, beszelgetestol elkezdve a gyogyszerekig ( akar csak enyhe nyugtato, vagy antidepresszans, vagy akamilyen lajtos keszitmeny ) minden.
    Valoszinuleg ugy kezdodne a dolog, hogy tobb latogatast kell tenni a dokinal, es elbeszelgetni a dolgokrol.

    PeterkeT: kocce. Amugy igazad van, azert is irtam szakembert, mert szvsz errol nem art legalabb elbeszelgetni, es ha eddig nem oldodott meg otthon, magatol nem is fog. Mas jo otletet nem hiszem, hogy elo lehetne venni ebben az esetben.

    Assuming Control

  • parandroid

    nagyúr

    válasz Kidus #4 üzenetére

    Pszichiáter, nem pszichológus. Azért ez még nem klinikai eset. Abban viszont egyetértek, hogy a további súlyosbodás elkerülése érdekében minél előbb szakemberhez kell fordulni. Laikusként és lelkes dilettánsként itt a tanácsokkal töbet árthatunk, mint használunk, így nem is vagyok benne biztos, hogy van egyáltalán értelme a topiknak...

    p

    I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

  • brownus

    veterán

    válasz Kidus #4 üzenetére

    ez a baj Kidus, hogy mindenki dilibogyókkal tömné a csajt! aztán ha már rászokott akkor soha nem lesz a régi, idegbeteg lesz élete végéig. ha ilyen komoly a dolog akkor igenis a barátja legyen mellette amennyit csak tud.
    -sport,
    -normális (akár vega, vagy minimális vörös húsok) táplálkozás,
    -olvasás,
    -tanuljon meg varrni, sütni, főzni, stb... foglalja le magát, hogy még csak eszébe se jusson, hogy én depis vagyok és félek!

  • Esmein

    nagyúr

    válasz brownus #6 üzenetére

    Ezek a dolgok csak akkor működnek, ha a páciens még nem haladta meg azt a súlyossági fokot, ami után már nem tud saját magán segíteni. Mert van ilyen. Van hogy kell a külső segítség.

    "I no longer want to declare war on Hungary. It would be like waging war on a mental institution." - Jeremy Clarkson

  • Kidus

    őstag

    válasz brownus #6 üzenetére

    Elso korben beszelgetest mondtam, az nagyon sok mindenben tud segiteni.
    Ha pedig olyan sulyossagu az eset, hogy gyogyszerezni kell, azt az orvos fogja tudni, nem egy laikus.
    Sport nem segit a klausztrofobiasnak, a panikbetegnek, a munkahelyi gorcsos stressztol szenvedonek, es igy tovabb.
    A normalis kaja ugyszinten teljesen fuggetlen a pszichologiai esetek nagy reszetol.
    Olvasas max abban segit, hogy elterelje a gondolatait, ezzel elfedheti a problemat, de meg nem szunteti ( de az is lehet, hogy nem fog tudni nyugodtan olvasni, annyira figyeli a zajokat, es mar attol is felni fog, hogy negyed oraja nem nezte meg a zarakat, es azota a betoro bebujhatott a fuggony moge ).
    Ez igaz a tobbi figyelemelterelo megoldasi javaslatodra is.

    Assuming Control

  • tildy

    nagyúr

    válasz Divi #1 üzenetére

    Lehetőség szerint beszélje ki olyan embernek, aki tudja mi a teendő ilyen esetben.
    Hipnózis és egyebek is bejátszhatnak.

    Én nem igazán támogatom a gyógyszeres megoldást, bár az igaz, hogy van amikor csak ez segít, de senkinek nem kívánom azt, hogy napi 24 órából 16ot aludjon, a maradék 8ban meg úgy nézzen ki mint egy félhalott.

    Ez alapján ''apárom azt képzelte be magának, hogy mi van ha most az eszébe ugrik, a délutáni veszekedés, és belőtt aggyal szed egy konyhakést és beédöfi.'' úgy gondolom, hogy kicsit túlkombinálja a dolgokat, ebbenis tud segíteni egy megfelelő szakember, hogy átbeszéljék , megnézzék mitől van ez, mit lehet tenni.

    Ps. Ha találtok jó pszichológust, légyszi add meg neem is az elérhetőségét.

    --------------------------------------------------------------------------
    Azért tegyük hozzá, Magyarországon még mindig ciki pszichomókushoz, meg pszichiáterhez járni , sokszor maga a ''beteg'' (de nem szeretem rá használni ezt a szót) is tagadja, hogy neki szüksége lenne lyesmire (mondván: nem vagyok én bolond?! )

    Pedig sok esetben tényleg kell egy olyan külső ember, aki élesen lát, aki ért az elméhez és a lékehez, akit érdekel, mi van az emberrel. Sajnos ahogyan másutt is, itt is vannak, akik csak a pénzre hajtanak, ne feledjük, egy óra 5000-6000Ft is lehet, szóval nem kevés összeg!

    [Szerkesztve]

    "Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

  • brownus

    veterán

    válasz Esmein #7 üzenetére

    ezt aláírom, de akkor nagyon meg kell válogatni, hogy kihez megy el az ember.



  • Goose-T

    veterán

    válasz Divi #1 üzenetére

    Ez nem stressz, hanem kőkemény paranoia. Mindenféleképpen forduljatok pszichiáterhez, bele sem merek gondolni, milyen rossz lehet így élni.

    Rockbandám: https://fb.me/scharlotterhodes *** Gitárelektronikai műhelyem: https://www.fb.me/goosetgitar

  • tildy

    nagyúr

    válasz Goose-T #11 üzenetére

    Csak nehogy ráhuzzák, hogy paranoid skizofrénia:U Szokásuk minden paranoid tüneteket produkáló betegre ezt mondani ..... Egyszerűbb, könnyebb skatulyázni, mint kideríteni, mi is a gond.

    "Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

  • brownus

    veterán

    válasz Kidus #8 üzenetére

    igaz, ha csak beszélgetnek türelmesen, ezért is írtam Esmeinnek, hogy jó emberhez kell menni. nem olyanhoz aki 5 perc után felír vmit. a sport sztem mindenkinek segít, már csak azért is mert endorfint termel közben.
    lehet az egészségesebb táplálkozás ilyen esetben nem hatékony, de ha belegondolunk abba, hogy nem kellene annyi energiát fordítania a szervezetnek a zsíros és tömény kaják feldolgozására,így másra több maradna.

  • Tithian

    őstag

    válasz tildy #9 üzenetére

    Erre rájátszik, hogy tényleg kevés a jó és tisztességes szakember, ráadásul rengetegen nem igazán tudják behatárolni (nem csoda, hiszen nem kap nagy teret a közbeszédben), mit és hogyan segíthet egy hozzáértő ember.

    </örök nyugalom> Mottó: "Te nem vagy én, ezért ..."

  • Goose-T

    veterán

    válasz tildy #12 üzenetére

    Egy ilyen fokú üldözési mániát nem lehet hagyni, mert csak tovább burjánzik. Aki beskatulyázza meg gyógyszereket ír fel, azt el kell kerülni. Egy rendes, beszélgetős terápia viszont hasznos lehet, a múltbéli negatív élmények miatt egy regressziós hipnózis is szóba jöhet esetleg. A gyógyszerek semmit sem oldanak meg, a mentális stabilitás helyreállításához viszont külső segítségre van szükség, keresni kell egy jó terapeutát.

    Rockbandám: https://fb.me/scharlotterhodes *** Gitárelektronikai műhelyem: https://www.fb.me/goosetgitar

  • tildy

    nagyúr

    válasz Goose-T #15 üzenetére

    Csak nem annyira könnyű leakasztani a szögről egyet :U
    Ilyen dologban meg amúgysem igazán jó a ''kísérleti nyúl'' szerepét betölteni.
    -------------------------------------------------------------------------------
    Ha valaki tud jó pszichiátert (Főleg aki önértékelési zavarok esetén járatos) , az ne habozzon értesíteni ;) Thx.

    "Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

  • ArthurMiller

    senior tag

    Kifejezetten paranoiás tünetek, melyek később agorafóbiával is bővülhetnek. Mindenképpen indokolt a segítség, jelen esetben egy pszichiáter is megfelelő megoldás. Viszont a későbbi felépülésben komoly szerepet kell vállalnod.

  • Algieba

    őstag

    LOGOUT blog

    Eh, a pszihómókus sem az igazi megoldás, mert jó szakembert nehéz találni, ha meg már van, jó sok az óradíja, és nem is biztos, hogy használ a sok-sok átbeszélt óra.
    Bár az ilyen kibeszélősdinek az a lényege, hogy az ember előbb-utóbb rájön, hogy amit részletesen elmondott újra és újra, az ő nagy problémája mennyire ostoba és unalmas, és hogy ő erre mennyi időt elpazarol és még a doki idejét is rabolja, a doki meg a bölcs hallgatásáért meg idejéért a pénzét szedi el. Na, szóval ráébred egyszer csak, hogy mennyire hülyeség fóbiásnak lenni, meggyűlöli a szorongását és úgy kivágja, hogy az első cselekedete lesz valakit jól elagyalni. A düh nagyon hatásos gyógyír. Át kéne fordítani a másik oldalra, a rettegésből az önvédelembe, fel kell benne ébreszteni a küzdeni akarást.
    A pszihomókust azért sem ajánlom, mert van egy problémás ismerősöm, nagyon okos, érzékeny ember, de a szülei házassága egy csatatér, ő kényszerből született gyerek, ezért a szüleitől fika szeretet sem kap, emiatt teljesen megzavarodott, depressziós lett, önpusztító blablabla (annyira unom, hogy évek óta, amíg csak a szülei élnek addig is ilyen marad, szóval ilyen önpusztító fekete varjú) elment a dokihoz, az meg felírt neki vagy hat gyógyszert, ezek álmatlanságot okoztak nála, erre altatót is kapott... És közben alig érzi, hogy használ valamit a sok gyógyszer, mert a tudata peremén áll egy kis gonosz manó, mely csak arra vár, hogy rávegye a következő öntudatlan mámorban végrehajtott szabdalásra, amelyből a vér látványa hozza vissza.
    Te jó ég, ahelyett, hogy elráncigálná az őseit család terápiára, vagy ordítva követelné, hogy hallgassák meg egyszer, hogy elmondhassa mi fáj neki, vagy elmenne otthonról és új életet kezdene (már 23 éves) továbbra is a csodára vár, hogy a szülei egyszer csak szeretni fogják. Na, azt várhatja. Ehelyett eltűri, hogy ridegen bánjanak vele, persze az ő érdekeit is szem előtt tartva, időnként persze el kell ezt-azt viselnie, pl. amikor az ősei egymásnak esnek, aztán őt is helyben hagyják. Igaz, az utóbbi időben nem mesélt arról, hogy megverték volna. De az anyjára jellemző, hogy egyszer rajta kapta vagdosás közben, semmi para, jól felpofozta, majd ráordított, hogy mossa fel a vért. Kedves asszony, azt hiszem neki is szüksége lenne szakorvosi terápiára.
    Reménytelen eset a család. Az ismerősöm meg gyötrődik, szenved, vergődik, és közben egyre rombolja a szervezetét és a lelkét. Mert csak annyit kéne tennie, hogy tisztázza a szüleivel a helyzetet és elköltözik! Amikor próbálom ez irányba terelni a beszélgetést, mindig elutasítást kapok, és látom rajta, hogy bezárkózik. A francba. Itt él a szomszédomban egy lelkileg megviselt emberi lény és hiába látom át a gondját és értem meg őt, nem tudok rajta segíteni!!! Orvoshoz is úgy jutott el, hogy fél éven át állhatatossan mondtam neki, hogy menj el, menj el, ha kell elkísérlek, de itt megakadtam vele. És most megint elkezdődött az újabb nehéz időszaka, mindkét szülője itthon, neki tanulnia és dolgoznia is kell egyszerre, és közben elviselnie az őseit és azt, hogy nem szeretik. :(
    Oh, a saját kis problémáimat nem írom le, de nekem is megvan a magam gógyija, ami miatt a rokonaim azzal fárasztanak, hogy neked pszihomókusra van szükséged.
    De nem kell, mert amikor szorongáson érem magamat tetten, kinyitom a számat, ha kell bárkit leordítok és utána ismét mosolygok. Csak éppen akkor ne álljon majd senki az utamba, amikor a szorongás-düh párosa eléri a maximumot, mert akkor a düh ki fog robbanni a tettek mezejére. :DDD

    [Szerkesztve]

    A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

  • tiv83us

    veterán

    válasz Divi #1 üzenetére

    Volt benne reszem, nem ennyire kemenyen. Sok orvost lattam, vegre megtalaltuk a legjobb dokit, es az legjobb gyogyszert ami kihuzott a szarbol. Nem kell felni ettol a ''majd jol megtomik gyogyszerrel'' dumatol, ma mar igen biztonsagos es hatekony szerek vannak a piacon, ezt egy jo orvossal aki beallitja neki, par het alatt uja varazsolja a leanyzot.
    Nem egyedi az eset, ez a baj mindenkivel, hogy ezt gondoljak ''total elmebeteg vagyok es kesz itt a veg''. Nem igaz. Nem ritka ''betegseg'', amit nem kell szegyellni. Mint ahogy azt sem, hogy segitsegre van szukseg.
    Azzal, hogy fut meg egeszsegesen el, lekoti magat egyeb modokon, ez atmenetileg jo es tenyleg ajanlott, de hosszabbtavon eredmenytelen.
    Innentol dontsetek ti :)
    Beszelgetes, terepiak, hipnozis, anyamkinja ez mind szep es jo, csak nem megoldas. Nem kell felni a gyogyszerektol, mivel itt betegsegrol beszelunk, megpedig olyanrol ami kezelheto.
    Es nem fog senki ugy kinezi napi 8 oraban mint egy zombie, ez f*szsag. /Mar elnezest/.

    Always Outnumbered, Never Outgunned

  • tiv83us

    veterán

    válasz tildy #16 üzenetére

    Tildy neked nem pszichater kell, hanem pszichologus.
    A pszichater nem fog veled 5 percnel tovabb beszelni.

    Always Outnumbered, Never Outgunned

  • brownus

    veterán

    válasz tiv83us #19 üzenetére

    max ha sok éven át szedte. van ex-pánik betegségben szenvedett barátom, 2 is. ma a leányzó 29 velem egyidős, a srác most 25. mind2nek remeg a keze ha kinyújtja, vannak hirtelen mozdulataik ami nem baj természetesen, ez most egy kicsi kötözködés a részemről. egyszerúen nekem nagy fenntartásaim vannak a bogyókkal szemben.
    szeretet hiány, ez a legnagyobb baj a mai depis fiatalok körében, meg az, hogy nem hiszik el, hogy szeretik/szerethetők őket. ezért magukba fordulnak, aztán....

  • deniro2

    senior tag

    válasz tiv83us #19 üzenetére

    A gyógyszeres kezelés és a pszihoterápia együtt ér valamit szvsz. A gyógyszer csak tüneti kezelés, a probléma gyökerét mindenképpen megkell találni szerintem.

    Brownus: barátnőm pánikbetegségét fél évig kezelték gyógyszeresen és járt beszélgetni is, rendbejött, a gyógyszert elhagyta, semmi baja.
    Mondjuk én is belefutottam ebbe a manapság divatos manager pánikbetekségbe (szívproblémák, etc.), viszont pár napos kórházi kivizsgálás után elegem lett belőle, hogy semmi szervi bajom és mégis szarúl vagyok és abbahagytam. :) Viszont ez általában az emberek többségének csak segítséggel megy.

    [Szerkesztve]

  • Viszlát

    addikt

    válasz tiv83us #19 üzenetére

    Csatlakoznék. Egy kedves barátom (szintén hölgy), bár más körülmények között (munkahelyen), de hasonló tüneteket produkált. Nem kezelték a dolgot, ezért sajnos súlyosbodott a helyzet és pánikrohamai lettek, teljesen kikerült ez a dolog a kontrollja alól. Nagy nehezen sikerült rábeszélni, hogy beszéljen egy pszichiáterrel. Az egész nem tartott tovább fél óránál, alaposan kikérdezte a doktornő (én is ott voltam vele), majd elmondta, hogy mi az ami történik vele és miért léptek fel, és miért ilyen tünetek léptek fel (ez szerintem nagyon fontos volt, hogy nagyon szárazon, tárgyilagosan fel legyen térképezve a probléma). Azt is elmondta, hogy ez alapvetően nem súlyos betegség, de kezeletlenül nagy bajokat okozhat. Végül felírt egy gyógyszert, amit 1 éven át kellett szedni, mellékhatása nem volt. Eltelt az 1 év, s azóta gyógyszer nélkül éli boldogan életét. Szóval ne habozzatok, ne várjátok meg, amíg esetleg valóban történik valami komoly baj.

    "How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

  • brownus

    veterán

    válasz deniro2 #22 üzenetére

    igen de Te sportember vagy, gondolom határozottabb is.

    most jut eszembe írtad, hogy szervi bajod nem volt. ezeknek főleg, de sok betegségnek a hátterében lelki bajok állnak, meg a nem helyes gondolkodás mód ( + helytelen táplálkozás, és kevés mozgás).



    [Szerkesztve]

  • Sir Pocok

    őstag

    Sajnos ez már olyan fokú panasz, amit az ember saját maga már rettenetesen nehezen tud megoldani. Hiába tudja magában, hogy csak az elméje játéka keseríti meg az életét, de már azt legyőzni nem tudja. Én az egyik ismerősömnek meditációt ajánlottam pánik beteg volt a srác (mindig attól félt, hogy szívinfarktust kap, vagy megbolondul). Neki segítet a dolog mára már tünetmentes. A dolog attól is függ ki mennyire tudja kontrolálni az elméjét. Az a baj az ilyen eseteknél, hogy már a beteget a félelem irányítja és nem saját maga.

    Egyébként ezt a cikket érdemes elolvasni:
    [link]

    Az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.

  • tildy

    nagyúr

    válasz tiv83us #20 üzenetére

    Jártam már pszichiááternél. 2* is, 1 órát. Csak végül nem vállalt el, merthogy egyik hozzátartozóm is nála van, és neki súlyosabb gondjai voltak.

    Es nem fog senki ugy kinezi napi 8 oraban mint egy zombie, ez f*szsag. /Mar elnezest/.
    Nem faszság , hanem féléves tapasztalat. Senkinek nem kívánom. MEg kell találni a megfelelő gyógyszert, de tudni kell,még annak is rengeteg mellékhatása lehet. Pl. olyan is, hogy egy 75-80 kilós ember hip-hop 115re meghízik.

    Inkább egy megfelelő beszélgetős pszichiáter, mint többféle gyógyszer (ami csak tüneti kezelés, az okot magát nagy valószínűséggel meg sem szünteti)

    [Szerkesztve]

    "Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

  • tildy

    nagyúr

    válasz tildy #27 üzenetére

    Félreértés ne essék, van amikor szükséges, de önmagában szvsz nem megfelelő hatású.

    "Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain

  • süti5

    őstag

    válasz Divi #1 üzenetére

    Kedves Divi!

    A Kedvesem (akinek a regjéről most írok) mesélte az esetedet, s ma én is elolvastam a témádat!
    Mint leendő pszichológus azt tanácsolom, hogy ne a fórumozók által próbáld meg kezelni, orvosolni az esetet! Persze nagyon jó, hogy leírod, hogy keresed a megoldást!

    Szóval véleményem szerint mindenképp keressetek fel egy pszichológust! Pár véleménnyel ellentétben én semmiképpen sem ajánlom a pszichiátert!
    Ahogy az esetet leírtad, bőven elég lenne egy pszichoterápiás kezelés, egy megfelelő pszichológus segítségével! Igaz, jóval hosszabb ideig tart, mint bekapkodni egy-két nyugtatót, stresszoldót stb..., de a Kedvesed szervezete ép marad! Minek károsítani, ha nem muszáj, nem igaz? :)

    No, most zárom a hozzászólásomat, mert Párocskám ''nyafog'', hogy elhanyagolom! :)))

    Ha bármiben tudok segíteni, írj!

    Üdvözlettel,

    Chucky ( amúgy Melinda vagyok, de Chucky a becenevem) :))


    :)) ;)

  • I_Am

    veterán

    válasz Divi #1 üzenetére

    Pánikbeteg.

    Gyógyítható, teljesen tünetmentessé tehető már pár hónap alatt, a gyógyulás viszont évekbe telik.

    De tényleg ne várjatok, mert én már látom nap mint nap a végkifejletet ahonnan a visszaút már csak pár %.

    Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.

Új hozzászólás Aktív témák