Új hozzászólás Aktív témák

• #8856 Phoen|x őstag Bad Pritt #8855

  Új Válasz 2024-05-10 09:46:36 #8856

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Phoen|x

  őstag

  válasz Bad Pritt #8855 üzenetére

  Nekem most a demon's souls akadt be. A szokásos str kari után most valahogy elvagyok a varázslatokkal is.

  Go Gunners!

• #8857 Gothmog aktív tag Bad Pritt #8855

  Új Válasz 2024-05-10 10:27:39 #8857

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gothmog

  aktív tag

  válasz Bad Pritt #8855 üzenetére

  Engem nem zavar az a fajta linearitás, ami a DS3-ban van, míg maguk a pályák izgalmasak, jól megtervezettek. Irithyll of the Boreal Valley volt az első olyan terület a játékban, ahol azt éreztem, hogy gyönyörű (talán a legszebb, leghangulatosabb terület eddig), de "csőpálya", minimális kiágazásokkal. (Azért itt is volt meglepő shortcut, amikor a Darkmoon covenantos toronyból leugráltam a gerendázaton.) A korábbi területeknél (pl. Undead Settlements) viszont nagyon tetszett, hogy többféle úton megközelíthetem ugyanazt a teret (persze mindet bejárja az ember úgyis), illetve ahogy a terület felfedezése közben összeáll az ember fejében a "layout", és hirtelen már átlátod az egészet (miközben az elején még aggódsz, hogy hű, mennyi felé lehetne menni itt is).
  Oké, a pályák összekapcsolódása kapcsán olyan nincs benne, mint a DS1-ben volt, az zseniális, egyszeri dolog volt vszg. - de én nagyon elégedett vagyok itt is. (És itt is volt olyan, hogy a Farron Keep területen a stray demonos résznél elmenve a romos rész másik végéhez egyszer csak a High Wall of Lothric halott pilgrimekkel teli leszakadt hídjára láttam rá felfelé nézve - konkrétan annak az aljában álltam. Ezek mindig élményt jelentenek.)

  Szerk: Na, azért amikor a pontiff úgy köszön be, hogy - olyan távolságból, hogy még rá sem tudok lockolni - hirtelen felém ugrik a kinyújtott lángoló kardjával, és rögtön lekapja a HP kb. harmadát, azt nem éreztem 0.7-es sebességnek (Második nekifutásra már készültem rá, és akkor persze félredodge-oltam.)
  De egyébként a pontiff volt az, akit ugyan második nekifutásra már lenyomtam, de úgy éreztem, hogy folyamatosan pánikdodge-olok, refelxből nyomogatom a kontrollert, és nem vagyok ura a helyzetnek. (Az addigi bossokkal valahogy mindig hideg fejjel, a "pályát uralva" tudtam megküzdeni, fel sem merült, hogy behalhatok. Kivéve az Abyss Watcherst, ahol az altató hatású, pllanatok alatt letudott első fázis után a második fázis felpörgése és alattomossága (pl. kard végighúzása után lábad alatt felcsapó tűzfal többször beetetett) volt olyan, hogy ott nagyon koncentrálva, hajszál híján majdnem elbukva lett csak meg. Gyakorlatilag 1 cm-es hp csíkkal vertem le kb. 1/3 hp-ról... Bár ez ott is első próbálkozásra sikerült.)

  [ Szerkesztve ]

  Endure. In enduring, grow strong.

Új hozzászólás Aktív témák