Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • notika77

    senior tag

    válasz Dorian #36026 üzenetére

    Ma már nem kizáró ok a 12 év. Inkább kondíció, akarat es anyagi lehetőség kérdése.

    Első kutyám is diszpláziás volt, csak enyhén, ezért csak 9-10 éves korában tűnt fel, hogy gond van. Onnantól évekig kapta a rimadylt (havi ~20k volt ~20 éve), mert akkoriban nem vállalták az akkor használt szerekkel az altatást. A második kutyámat még 13 éves korában is hezitálás nélkül műtötték.

    Viszont, ha a kutya maga alá piszkít szerintem nem biztos, hogy csak a fájdalom miatt nem áll fel. Az első kutyám 17 éves korában (diagnózis után 7-8 év!!!) jött el az a pont, amikor már nem használtak a fájdalomcsillapítók és az addigra kb. 3-400m-re csökkent sétát 30+ perc alatt tette meg és lettek kedvetlenek a napjai. Nem volt már erősebb gyógyszer, amit szedhetett volna csak olyan, ami már pár héten belül egyéb szervi bajokat okozott volna. Kihívtam az orvost, hogy elaltassa, de csak két nap múlva tudott jönni. Ekkor már nem kellett tartani magam az orvos által megadott adagoláshoz és megkapta a maximális adag két-háromszorosát (vese/máj súlyos károsodását okozhatta pár nap alatt, szóval lényegében halálos adag). Volt 2 "szép" napunk, amikor újra játszott másik kutyával, nagyot sétáltunk, újra fel tudott ugrani az ágyra stb. De a lényeg, hogy soha nem kakilt maga alá. Persze nem vagyok orvos és lehet olyan együttállás, ami indokolja, hogy diszplázia miatt történjen ilyen.
    Hogy ilyen szintre jusson a diszpláziás fájdalom az szerintem évek kérdése, hiszen az lényegében "csak" porckopás és lassan romlik az állapota. Persze lehet, hogy itt is hosszú évekre rugó elhanyagolásról van szó, de azért inkább feltételezek jobb esetet.

    ui.: ocs az elírásokért, de mobilról vagyok

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák