Új hozzászólás Aktív témák

• #643 Algieba őstag Fisha #641

  Új Válasz 2006-04-20 07:39:03 #643

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Algieba

  őstag

  LOGOUT blog

  válasz Fisha #641 üzenetére

  A macska akkor is hulladék. Évekig trtem, hogy azt csinálják, ami nekik tetszik.
  Macskát nevelni? 20x kiálthattam rá, hogy nem szabad, de attól még a tápos tál mellôl ellátogatott a konyhaasztalra, gáztzhelyre is, a mosogatótálcába meg belepisilt. Még a teás-kávés csészéket ôrzô, legmagasabban lévô szekrénybe is bemászott kaja után kutatva, és mindenütt ott hagyta nyomait. Egy idô után nem láttam benne mást, mint egy koszlott ''patkányt''.
  De az elhidegülés korábban kezdôdött, amikor meguntam, hogy vadászösztönük hatására levadászák a telkemen élô apró állatokat. Nem a verebek, egerek pusztulása idegesített fel, hanem a gyíkok, siklók, cickányok, békák értelmetlen halála, mert ôket gyakran csak halálra szekálták. Számomra a telkemen élô, a magyar fauna szerves részét alkotó élôlények rendkívül értékesek. Ha látom, hogy a természetes gyepként meghagyott hátsó kertben fürge gyíkok szaladgálnak, levelibéka ül az orgonabokron, sikló mászik elô a cseréprakás alól, varangy, erdei béka rejtezik a veranda kövei alatt, denevér tanyázik a padlásunkon, elégedett vagyok, és örülök mindegyiknek. A macska viszont belerondít az édeni idillbe. Nincs feléje irgalom és szeretet bennem. És amikor szép szorgalmasan telepakolják kerti ágyásaimat bzlô kakájukkal, az aztán már bôven kiüti bennem a biztosítékot.
  De persze egyszeren csak hülye vagyok és a macskák tündéri, doromboló szôrgombócok. Akadna a torkodokon, mint nekem, akkor már érthetôbb lenne ellenséges viselkedésem velük szemben.
  
  Ui.: Babszembe visszatért az életkedv. Reggel ugrált rajtam kaját követelve.
  Most meg tele pocakkal ismét alszik.

  A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Új hozzászólás Aktív témák