Új hozzászólás Aktív témák

• #13593 DeFranco nagyúr thyeby #13592

  Új Válasz 2012-02-11 22:47:45 #13593

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  DeFranco

  nagyúr

  válasz thyeby #13592 üzenetére

  harry szerintem ennek most korlátozottan örül (még ha egy-két dologban talán igazam is van).

  Amikor mi kerestünk lakást két és fél éve... kerestünk? Galád módon meg lettem vezetve. Az azóta már feleségemmé vált barátnőm rágta a fülemet, hogy vegyünk lakást, én meg mondtam, hogy nem mert nincs rá pénz, stb.
  - Jó, jó, de akkor legalább a hirdetéseket nézzük meg.
  - OK, az nem gond, látjuk legalább mi van.
  Pár hét
  - De egy-két helyre ki is kellene menni megnézni, hátha.
  - Jó végül is tényleg...

  Na a végén már én is akartam lakást venni, csak egy gond volt, felállítottam vagy 20 peremfeltételt, aminek egy sem felelt meg, mindegyiket lehurkáztam valamiért. Az egyik zárószinti, a másik földszinti, házközpontis, szélső lakás, egybenyíló, amerikai, északi fekvésű, zónán kívüli, öreg, fiatal, közel van a segélyosztó hivatal, etc.

  A végén az utolsó lakásnál (2009 július 1. - köztisztviselők napja) a párom a fejemhez vágta, hogy nekem semmi nem jó, innentől kezdve én keresek lakást, mert amit ő talál mindig lefikázom (kb. 5 hónap alatt jött rá erre). Mondtam jó, akkor itt a vége, mert én nem keresek, az tuti, amúgy is már láttunk mindent.

  Este még egyszer utoljára felment az apróra, és meglátott egy lakást, amibe egyből beleszerettünk a szomszéd házban. Árra felszereltségre, mindenre jó volt, gyakorlatilag kérdés nélkül vettük volna meg a meghirdetett áron. Na ott viszont simán benéztem az aluminium vezetéket meg az olvadó biztosítékot. Azóta a miénk a lakás, imádjuk, ha tehetném, soha el nem adnám, de ha gyerek lesz, és tehetjük, kellene egy fél szobával több... Persze ennek is van száz baja, de lényegében könnyen orvosolhatóak, vagy nem túl vészesek.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák