Snapdragon történelem

Bár a Qualcommot legtöbb olvasónk valószínűleg névről jól ismeri, a cég méreteiről az átlagember keveset tud. A vállalatot 1985-ben alapított, és bár nincs annyira a szemünk előtt, mint mondjuk az NVIDIA, meglehetősen nagyok. Jelenleg nagyjából 17 500 alkalmazottjuk van, míg az ARM Holdingnál tized ennyien, az NVIDIA-nál pedig kicsit kevesebb, mint fele ennyien dolgoznak. A Qualcomm tehát egy elég nagy játékos ezen a területen, talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy a legnagyobb.

A Snapdragon család első tagjai 2008 végén jelentek meg; a kezdetben 65, később 45 nanométeres csíkszélességgel készült. Rengeteg készülékben megtalálható, ez duruzsol többek között a HTC Windows Phone 7-es készülékeiben (HD7, Mozart és társaik). Az 1 GHz és 1,3 GHz-es órajel között skálázódó, Scorpion kódnevű processzora megfelelően erősnek bizonyult ahhoz, hogy a gyártók a felső készülékkategóriában is használják; az Adreno 200-as/205-ös grafikus gyorsítóchip (mely egyébként az első programozható funkcionális csővezetékkel, OpenGL ES 2.0-s grafikus gyorsítóchip) előnye ugyanakkor nem volt egyértelmű a konkurensekhez képest, de a hétköznapokban nagyon is használhatónak bizonyult. A Snapdragon S1 család részét képezik a MSM7xxx processzorok is, melyek ARM Cortex-A5-ös processzormagot tartalmaznak, utasításkészletük ARMv7-A, órajelük pedig alacsonyabb, mint a QSD8250/8650-nél.

A Qualcomm chipsetjei főleg a második generációs modellek megjelenésével kezdtek igazán terjedni. Snapdragon S2 található gyakorlatilag az összes tavalyi Sony Ericsson készülékben, rengeteg HTC-ben, Acerben, BlackBerryben, meg a Nokia Lumia 710-ben és 800-ban is. A csíkszélesség ugyan 45 nanométer maradt és nyilván az utasításkészlet sem változott, hiszen jelenleg még mindig az ARMv7 jelenti a csúcsot, de bekerült a lapkába az Adreno 205-ös grafikus gyorsítóchip, mely amellett, hogy jelentősen nagyobb shader teljesítményt tudott felmutatni elődjénél, hardveresen gyorsítva támogatta az Adobe Flash tartalmakat, amit az okostelefonoknál különösen jól lehet kamatoztatni.

A második generációs megoldások után nem sokkal piacrakerülő Snapdragon S3 nem lett különösebben elterjedt; az újdonság itt a két processzormagban és a még fejlettebb, Adreno 220-as grafikus gyorsítóban merült ki. Ez a lapka bizonyos körülmények között három-négyszer is gyorsabb az előd Adreno 205-nél és a PowerVR SGX540-nél, bár azt nem árt tudni, hogy ez utóbbi megoldás már 2007 végén piacra került, úgyhogy el is várható, hogy az új Adreno alaposan elkenje a száját.

Bár az S4 architektúrájáról csak a következő oldalon lesz szó, már most mutatunk egy összehasonlító táblázatot, melynek segítségével jól látható, hogy az S4 egy tényleges ugrást jelent mind az S2-höz, mind az S3-hoz képest. Mint azt az előző oldalon már említettük, nagyon fontos látni, hogy az új Snapdragon az eddigi legjobban skálázott megoldása a Qualcommnak, hiszen 1, 2 és 4 magos megoldásban is létezik, órajele pedig egy másfél gigahertzes tartományban mozog; azaz kis túlzással az alsókategóriától a prémium készülékekig bárhol lehet majd használni a megfelelő chipsetet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!