Bevezető, a jótállásról általánosságban

Rendszeres olvasóink megszokhatták már, hogy nem csak telefonteszteket, hanem egyéb, informatív jellegű írásokat is közlünk időről-időre, újabban a szervizelés és a fogyasztóvédelem a kedvenc témánk. Most is ebben az irányban kutakodtunk. Egészen a mai napig azonban kizárólag a telekommunikációs piaccal kapcsolatban tettük ezt meg, most azonban egy kicsit bővítettük a portfóliónkat, ugyanis az iPodok és Mac-ek, magyarul az Apple világába utaztunk el, hogy megnézzük, mi is a helyzet a magyarországi szervizelésekkel. Tettük mindezt többek között azért, mert az Apple (meg úgy általában) világgarancia fogalmát nem érezzük teljesen tisztázottnak, magyarán a felhasználók nagyon keveset tudnak arról, hogy mit tehetnek meg a külföldön vásárolt, de Apple világgarancia alá eső termékeikkel.

Már rögtön az elején sikerült belekavarodni a garancia fogalmába, tehát mindenek előtt tisztázzuk a jogi fogalmakat. Csak a köznyelvben létezik az a szó, hogy garancia, jogilag azonban nem lehet értelmezni. Vannak viszont olyan jól hangzó fogalmaink, mint a jótállás és a szavatosság — utóbbit nyilván nem szabad összetéveszteni az élelmiszerek szavatossági idejével, ezért jöjjön egy kis jogi rész az Európai Fogyasztói Központ honlapjáról.

Magyarországon és az Európai Unióban egyaránt a fogyasztó leggyakrabban valamilyen termék (pl. porszívó, ruha, mobiltelefon) meghibásodása, hibája miatt kerülhet a vásárlás után kapcsolatba az eladóval. A hibás teljesítés jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a kötelezettség nem egy termék eladására, hanem valamilyen szolgáltatására (pl. hajfestés, órajavítás) irányul; ilyenkor a kicserélésen a szolgáltatás újbóli teljesítését kell érteni, ha szavatossági, jótállási jogként azt választjuk. De mi is az a hibás teljesítés? Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal — eladó értékesít egy terméket, a fogyasztó kifizeti a vételárat — tartoznak, az eladó hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Hibás teljesítésnek minősül a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése is, ha a szerelés szerződéses kötelezettség (pl. konyhabútor összeszerelése), és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős. Egyébként az eladó felel akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza. Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely e rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára tér el. A kötelezett a hibás teljesítésért felelősséggel tartozik. Ezt nevezzük kellékszavatosságnak.

A jótállást, mint egy sajátos jogi szakszót a fogyasztók inkább garancia elnevezésként ismerik. A jótállás azt jelenti, hogy a kereskedő, gyártó garantálja, hogy egy bizonyos időtartamon belül a termék kifogástalanul fog működni. A jótállás megvalósulhat szerződés keretében is, amikor az eladó önként vállalkozik a szavatosságnál szigorúbb helytállásra azoknál a termékeknél, melyek esetében nem kötelező jogszabály alapján a jótállás. A fogyasztó leginkább a jogszabály alapján kötelező jótállás alá tartozó termékekkel találkozik vásárlása során. Nem igaz ez a kijelentés természetesen a ruházati és egyéb termékek esetében, ahol a kereskedőt nem jótállási, hanem szavatossági kötelezettség terheli, de ez cikkünknek nem témája. A jótállás mindenképpen előnyösebb a vásárlóra nézve, mint a szavatosság. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény — a továbbiakban Ptk. — rendelkezik ugyanis arról, hogy aki a szerződés hibátlan teljesítéséért szerződés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Ezt nevezzük a kereskedő bizonyítási terhének. A jótállás a kötelezettet a jótállási kötelezettséget keletkeztető szerződésben vagy jogszabályban, továbbá a szolgáltatásra vonatkozó reklámban foglalt feltételek szerint terheli. Lényeges rendelkezés, hogy ha egy terméket az eladó újságban reklámoz, akkor annak a terméknek teljes egészében meg kell felelnie a reklámban leírtaknak, azaz rendelkeznie kell a terméknek azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket az eladó a termékről állít.

Szavatosság esetén a bizonyítás terhe természetesen a vevőre hárul, magyarul neki kell bizonyítania, hogy a hiba oka már az eladás előtt megvolt a termékben. Amennyiben tehát a termékre nem vállalt a kereskedő önként jótállást vagy az nem tartozik a kötelező jótállás alá tartozó termékek közé, fogyasztó a szavatosság alapján léphet fel a kereskedővel szemben. A tartós használatra rendelt termékeknél, amennyiben a kötelező vagy az önként vállalt jótállási idő letelt, a fogyasztó a termék meghibásodása esetén — meghatározott feltételek mellett — élhet szavatossági jogaival. Ha a fogyasztó a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett, a kereskedő mentesül a szavatossági felelősség alól. Szavatosság esetén az eladó azért vállal felelősséget, hogy az eladáskor hibátlan terméket adott át a vevőnek, tehát nincs olyan rejtett hibája, amely csak később fog kiderülni. Mentesül a kötelezett a szavatossági felelősség alól akkor is, ha a hiba a fogyasztó által adott anyag hibájára vezethető vissza, feltéve, hogy az anyag alkalmatlanságára a fogyasztót figyelmeztette. Fogyasztói szerződés esetében az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen.

Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a 151/2003. Korm. rendelet mellékletében szereplő termékről van szó, akkor arra kötelező 1 éves jótállás van, vagyis 1 évig a bizonyítási teher a fogyasztóra kedvezőbb, ugyanis a kereskedőnek kell bizonyítania, hogy a termékben nem volt benne a hiba a vásárláskor, azt kvázi a fogyasztó okozta — ha nem tudja, akkor köteles a terméket javítani, árát visszaadni vagy felajánlani a termékcserét. Amennyiben viszont egyéb termékről van szó, akkor a szavatosság érvényes, vagyis 6 hónapig van a vásárlóra kedvező bizonyítási teher, ami utána megfordul — tehát a bizonyítási kényszer a vásárlást követő első hat hónapban a forgalmazónál, a második hat hónapban pedig a vevőnél van. Nagyon lényeges, hogy az egyes gyártók által vállalt, sokszor több éves jótállások (melyeket szintén szoktak garanciaként hívni) esetében figyelni kell arra, hogy az mennyivel kedvezőbb és egyáltalán kedvezőbb-e, mint a jogszabály alapján járó "garancia". A legnagyobb mobilgyártó készülékeire például 1 év kötelező jótállás van, de a Nokia a vásárlástól számított 2 évet vállal — ám mindezt az általa meghatározott feltételekkel teszi, ami nem feltétlenül azonos a jogszabály alapján kötelező jótállással. Ott van továbbá a szavatosság, ami vásárlástól 3 év tartós fogyasztási cikkek (például mobiltelefonok) esetében.

A Magyarországon vásárolt mobiltelefonoknál (és tartós fogyasztási cikkeknél) tehát nagyjából úgy néz ki a dolog, hogy ha a vásárlást követő 1 éven belül romlik el az adott termék, általában a jogszabály alapján biztosított jótállással kell élnünk, mert az szinte kivétel nélkül kedvezőbb, mint a szavatosság — ugyanis a vásárlást követő első évben gyakorlatilag kötelező jótállás és gyártó szavatosság is van, de nyilván az első a kedvezőbb a fogyasztóra nézve. Egy év elteltével lép életbe a kötelező szavatosság, de egyes gyártóknál ilyenkor él a gyártói jótállás is, melynek feltételeit az adott gyártó szabja meg — érdemes tehát megnézni, hogy melyik a kedvezőbb a fogyasztóra nézve, ezt nyilván gyártója válogatja. Van olyan cég, aki a vásárlást követő második évben a gyártói jótállás keretében például csak adott alkatrészek cseréjét vállalja, viszont a második évben ugye él a kötelező szavatosság is, ha tehát a felhasználó be tudja bizonyítani, hogy az adott hibát gyártási probléma okozza (tehát a hiba vásárláskor rejtve, de benne volt a készülékében), akkor jó eséllyel cserélni fogják a készülékét, illetve vissza fogják adni a teljes vételárat. A vásárlást követő harmadik évben általában csak szavatosság van, tehát ha nem tud bizonyítani a fogyasztó, akkor nem lesz megoldva a problémája.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!