Képalkotás

Kamerából idén már három került a hátlapra, bár az 5 megapixeles, fix fókuszos dedikált makró egység valószínűleg senkinek nem hiányzott. Ezzel együtt nem nyújt olyan rossz teljesítményt, valószínűleg azért, mert 8 megapixel a natív felbontása. Tulajdonképpen használható, de egy autofókusz igazán elférne már. Az előlapi szenzor szintén quad-Bayer szűrővel dolgozik, kicsit felülexponál, de alapvetően korrekt önarcképeket lőhetünk 24 és 6 megapixeles felbontásban is fix fókusz mellett.

A portrék viszont kifejezetten jók. A téma elhatárolása precíz (szimulált blende), a fókuszban pedig jó a részletesség. Rizzo sosem volt ilyen definiált.

[+]

A főkamera idén már 64 megapixeles, a Sony szállította az IMX686-os szériából quad-Bayer szűrővel és sima PD autofókusszal, egytónusú LED segédfénnyel. A képek alapvetően 16 megapixelen készülnek, az ultraszéles látószögű szenzor pedig 13 megapixelt tud 125 fokos látószöggel és automatikus torzításkorrekcióval. A szoftver egyszerű, de vannak benne apró trükkök, mint az exponálógomb gesztusvezérlése. Felfelé húzva videófelvételt indíthatunk, jobbra pedig a sorozatfelvétel aktiválódik számlálóval. Minél tovább húzzuk, annál több képet készít, a darabszámról pedig a számláló tájékoztat is.

64 MP

A Pro mód nem csak az állóképek esetében opció, de videózáskor is adjusztálhatunk egy csomó paramétert. Kézi módban elérhető a manuális fókusz, meghatározhatjuk a záridőt 1/60 és 32 másodperc között, az érzékenységet 25 és 3200 tartományban, az expozíció korrekciót +/- 2 skálán, illetve a fehéregyensúlyt 4500 és 7500 Kelvin között. A fotómódok az élőképet lapozgatva váltogathatók (van portré, panoráma, éjszakai és makró), az automatikusan is működő segédfény és HDR pedig a felső sorban kapcsolható. Ugyanitt a képarány is 1:1-re állítható, a 64 megapixeles teljes felbontás viszont csak a beállításokban érhető el.

16 MP

A teljes felbontású, 64 megapixeles képeken már kellemetlenül gyenge a dinamika, a HDR pedig nem opció, így nem feltétlenül érdemes erőltetni, noha a vonalélesség és a részletesség figyelemreméltó, de a zaj is hangsúlyos. A rendszer alapvetően is a 16 megapixeles felbontást preferálja, ahol már van dinamikakezelés, bár még mindig szerény, élénkebb színek és kulturált zajkezelés. Legalábbis a fókuszban, mert a széleken ordít a képzaj. A fehéregyensúly viszont meg tud borulni, a homogén felületeken pedig nem sok részlet marad. Az a zöld nem plüsstakaró lenne a kertben, hanem fű.

13 MP ultraszéles

Jelentős mennyiségű kromatikus aberráció is feltűnhet, némi torzítás a sarkokban, összességében pedig tényleg jó fényviszonyokra van szükség, hogy ne jöjjenek ki az algoritmus gyengeségei. Borús időben vagy naplementekor nem szuperál a rendszer. Érdekes módon a 13 megapixeles ultraszéles felvételeken határozottabb a HDR, hatékonyabb a zajmentesítés és valószerűbbek a színek, de itt is erős a kromatikus aberráció és a széleken nagyon felpuhulnak a vonalak. A valós idejű torzítás-korrekció viszont egész ügyes. A 64 megapixeles képekből vágott kétszeres veszteségmentes zoom egyébként csak nappal opció, éjszaka kérdés nélkül digitálisra vált a rendszer.

[Első sor: 64 MP; második sor: 16 MP; harmadik sor: 13 MP ultraszéles; negyedik sor: 16 MP éjszakai mód; ötödik sor: 13 MP ultraszéles éjszakai mód] Éjszaka a főkamerával járunk a legjobban és érdemes ráhagyni a rendszerre, ha az éjszakai módot erőlteti. Alapértelmezetten ez az opció aktív, persze kikapcsolhatjuk, de nem sok minden fog látszani. A kép elkészültéhez 4 másodpercre kell nyugton maradni, nem különösebben nehéz megtartani és esélyesen elfogadható eredményt kapunk a normál és az ultraszéles szenzorral is. A 64 megapixeles képekre ugyan több részlet jut éjjel is, de gyenge a dinamika, a fókusz instabil és nagyon zajos a végeredmény.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!