Az új Audi A7
Az Audi e-tron gyors kipróbálása után nem csak a német vállalat első tisztán elektromos hajtású autójának kényelme és e-autózással kapcsolatos fejlesztései, hanem az infotainment rendszer felépítése kapcsán is elégedetten bólintottunk. Hamar kiderült, hogy a három kijelzőből álló rendszer szerencsére nem csak az elektromos modellpalettában jelenik meg, hanem többek között a tavaly év végén bemutatott, második generációs Audi A7-ben is ez található, úgyhogy az autó kiváló tesztalanynak bizonyult annak bemutatására, hogy hol is áll most a gyártó multimédiás téren, illetve menyire kommunikál jól a megoldásuk az okostelefonokkal. Félelmeink nem voltak, a Volkswagen gépjárművekben ugyanis nagyon szofisztikált megoldásokkal találkoztunk korábban, igazából inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy az Audi ezekhez képest képes-e bármi pluszt nyújtani.
De előbb az autóról: az Audi A7 egy igen drága tárgy. A meglehetősen jól felszerelt tesztmodell pontos árát nem tudjuk, de valahol 30 millió forint körül lehet, mert bár az alapár ennél jelentősen kedvezőbb, viszonylag könnyen fel lehet erre az árszintre extrázni. A vásárlók a pénzükért egy közel 5 méter hosszú, 1,9 méter széles, 1890 kilogramm tömegű autót kapnak, amelynek elegánsan extravagáns formatervezése vonzza a tekinteteket. A méretről sokat elmond, hogy ugyanarra a Volkswagen MLBevo platformra épül, mint mondjuk az Audi Q7 és Q8, a Porsche Cayenne vagy a Volkswagen Touareg, ezek pedig hatalmas autók. Az Audi újdonsága is az, a térérzet benne igen kellemes, még a hátsó üléseken is kényelmesen elférnek a magas emberek, pedig a csapott, "kupés" hátsó ív alapján erre nem feltétlenül lehet számítani. A kényelemmel kapcsolatban vegyesek az érzéseink, mert bár az A7-et nyilván hosszabb utakra és autópályázásra terveztek, maguk az ülések közel sem voltak olyan jók, mint amire ezen az árszinten számítottunk, igaz, nem is a legdrágább szett volt a tesztjárműben, a masszázsfunkció például hiányzott a tesztelt példányból. Bár a kormányt leszámítva minden motorosan állítható volt, igen nehezen találtunk olyan pozíciót a gerinctámasznál, aminek következtében nem fájt a hátunk már fél óra üldögélés után is. Végül azért csak lett egy ilyen is, de egy kicsit csalódtunk a gyönyörű, ám süppedős, kicsit kiült hatást keltő ülésekben.
A futómű ellenben nem okozott csalódást, legfeljebb pozitívat. A járműbe légrugókat álmodtak bele a mérnökök, az autó magassága ennek megfelelően állítható, de valószínűleg nem ez volt a legfontosabb szempont a tervezéskor, hanem az az elképesztő kényelem, menetstabilitás és alacsony zajszint, amire egyetlen egy általunk korábban próbált belsőégésű motoros autó sem volt képes. A zajszigetelés döbbenetesen erős, a szó legjobb értelmében izolált a tér, amiben az A7 boldog tulajdonosa és utasai létezhetnek, valószínűleg ez az egyik leghangsúlyosabb dolog egy efféle prémium kategóriás autónál. A 3 literes V6-os TFSI motor 335 lóerős és 500 Nm nyomaték leadására képes, a méretes járművet szerény hangkeltés közepette bő 5 másodperc alatt tudja álló helyzetből 100 kilométer / órás sebességre röpíteni, az élményben nem is az idő, hanem a minimális zajszint a döbbenetes. Valami hang azért nyilván belül is érzékelhető, de összességében az élmény így is közelebb van a tisztán elektromos hajtású autókéhoz, mint ahhoz, amit a padlógáz kapcsán egy benzines autóról gondolunk. A fogyasztás a mérethez és a gyorsuláshoz képest kellemes, autópályán a sebességlimitet betartva 8 literből tudtunk tartósan közlekedni, a városban pedig 12 és 20 liter között bármi lehet a közlekedési helyzet és a jobb lábunk nehézségének fényében. A 7 sebességes, duplakuplungos automata sebességváltó egyébként főleg az autópályán érzi jól magát, látszik, hogy oda találták ki.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!