Bevezető
Maga a gyártó küldte el nekünk a BiggiFi nevű terméket. Fent is akadt a vámon, holott a feladó vállalta ennek a költségét is, de akkor is mindenféle retardált szabályozás miatt a fogadó oldalról kell egy nyomtatványt kitölteni és átküldeni a futárcégnek, hogy az ügyintézés gördülékenyen haladhasson. Ehhez mondjuk az sem ártana, ha nem pattanna vissza az összes email a hivatalos címről, de ez már egy másik történet, aminek nincs sok köze a BiggiFi nevű ketyeréhez.
A kütyüvel mi a CES-en találkoztunk, cseréltünk névjegyet, szóba elegyedtünk a cég illetékeseivel, aztán telt-múlt az idő és egyszer csak jelentkeztek, hogy küldenének tesztcuccot. Ritka az ilyen, általában mi könyörgünk külföldi cégeknek, a BiggiFi itthon nem is kapható boltban, tehát tényleg nem vagyunk egy nagy célpiac. Tartok tőle, hogy nem is leszünk, a 90 dollárba kerülő kütyü ugyanis szerintem pont az, amire költeni kidobott pénz, pedig az ötlet alapján akár jó is lehetett volna.
Egy tévébe dugható “stick” ugyanis tesztalanyunk, egy “HDMI dongle”, ami elsőre olyasmi, mint a Google által piacra dobott Chromecast, de igazából tök más. Odáig stimmel, hogy Android fut rajta, de ezen kívül viszonylag karcsú a közös pontok halmaza. A BiggiFi lényege ugyanis, hogy nem kell hozzá távirányító, vagy “air mouse”, vagy más hasonló izé, hanem a telefonunkra letölthető app segítségével tudjuk elvileg játszi könnyedséggel kezelni a terméket és felhőtlen szórakozásunkat semmi nem árnyékolhatja be. Papíron. A gyakorlatban inkább arról van szó, hogy erősen árnyékolt kínszenvedésünket még egy rövid időre sem teszi semmi felhőtlenné.
Ismerkedés
Helyes kis dobozban ül maga a cucc, bizalomgerjesztő a csomag, a használati útmutató viszonylag rövid: dugd be a BiggiFi-t a HDMI-be, telepítsd az appot és kész. Azért ennyire nem egyszerű, mert kell neki egy microUSB töltés is, de a tévé mögött általában mindenkinél úgyis van egy sereg konnektor, szóval ez nem egy hatalmas probléma. A BiggiFi hátsóján egy szép USB host is van, ide lehet mondjuk egeret passzintani, de akár pendrive-val is meghosszabbíthatjuk a kütyüt. Oldalról microSD-t lehet betolni, erre mondjuk szükség is lesz, mert a belső tárhely 4 GB méretű. A csomagban akad még egy HDMI hosszabbító is, ami kedves gesztus.
Jó, akkor lássuk, bedugtam, átkapcsoltam a tévét a megfelelő bemenetre és rögtön láttam, hogy nagy erőkkel javasolja a képernyő, hogy töltsem le az appot. Külön Androidhoz és iOS-hez, egy-egy QR-kód is segít ebben. A szoftver ingyenes (naná), telepítést követően egyből szétnéz, megtalálja a kütyünket és elkéri annak a WiFi-nek a jelszavát, ami otthon használandó. Igen, a BiggiFi alapvetően WiFi-n kommunikál, különben nincs sok értelme, bár egy egeret beledugva még elszórakozhatunk vele, de akkor felesleges volt a sok HDMI dongle közül pont ezt választanunk, mert a BiggiFi lényege pont az, amihez kell a vezeték nélküli hálózat a működési helyén.
Apple kütyüt használóknak egy plusz lépéssel több a beállítás, de így sem vészes, ha minden sikerült, akkor a tévéből csüngő BiggiFi felugrik a hálózatra, bebootol (szép szóval), egy androidos tablet képét fogjuk a tévén látni, a telefonunkon (vagy tabletünkön) pedig egy kékeslilás hátteret kapunk egy logóval és pár felső gombbal. Innentől pedig a történet elkezd működni, a BiggiFi használatra kész.
Mielőtt azonban elkezdenénk belemélyedni a működtetés sötét bugyraiba, tekintsük át, hogy igazából milyen hardvert is kapunk 90 dollárért (vám és áfa nélkül). Egy ismeretlen márkájú SoC szolgáltatja az energiát, a kétmagos, magonként 1 GHz-es proci nem egy túl combos valami, azt viszont biztosan tudjuk, hogy a grafikus gyorsítást egy Mali-400 MP végzi, a RAM mérete pedig 1 GB. Ez elég karcsú dolog, az AnTuTu 6700 pontot adott rá úgy, hogy 720p-re állítottam a HDMI kimeneti felbontását. Pont azért, mert Full HD esetén hát, izé, kissé megizzadt.
Használat
A BiggiFi app elindítása után az ember nagyon hamar rájön, hogy miképpen működik a rendszer. A kékeslilás területen kell húzogatnunk az ujjunkat - s ennek eredményeképpen pont ugyanígy mozog a tévé képernyőjén a kurzor. Juhú, ez jó móka - én legalábbis ezt gondoltam, érdekes módon az Xperia Z2-vel használva pontatlanabbul tudtam navigálni, mint egy Huawei P6 nyomkodásával. Éppen elkezdtem volna örülni, amikor betöltöttem egy böngészőt és lentebb szerettem volna görgetni - nos, ilyet a BiggiFi csak trükközéssel tud, a felső három gomb balra található darabját kell megnyomni, ilyenkor vált a kurzor és meg tudjuk ragadni a képet, hogy aztán azt mozgassuk. Így lehet a képernyőn “scrollozni”, így lehet mondjuk a kezdőoldalak között is lapozni, amivel nincs is baj, csak enyhén szólva is széjjelüti a használhatóságot. Ide-oda váltogatni a kurzormódot nagyon szétdarabolja azt a folyamatosságot, amit egyébként a BiggiFi nyújtani tudna.
Ráadásul vannak olyan pontok, amiket nem is tudtam megoldani sem így, sem amúgy. Az alkalmazásváltó képernyőről nem tudtam például kisöpörni a tételeket, mert feljön ugyan a lista, de eddig jut az ember, mert ha váltom a kurzormódot, az visszateszi a kép közepére magát, ott meg azt hiszi a rendszer, hogy a hátteret akarom húzogatni. Ez egyszerűen béna, nincs más szó rá. Ami viszont ötletes, hogy bárhol szöveget kell bevinni és felugrik a tévén a virtuális billentyűzet, a BiggiFi appon is kapunk egyet, szépen be tudjuk gépelni amit kell, majd a “send” gombra kattintva átdobhatjuk azt a tévén levő mezőbe. Egyszerű, gyors, jópofa.
Az appon belül van még néhány beállítási lehetőségünk az egérmozgás sebességét tekintve, illetve megjeleníthetjük a telefonon is a tévén látható képet. Letilthatjuk a giroszenzor használatát, de ez elég felesleges, mert ezt általában az egyes játékokon belül meg lehet tenni egyedileg. És kész, ennyit tud az app, illetve ennyit tud az app most. Mert nyitott az SDK, lehet írni olyan alkalmazást BiggiFi eszközre, ami megváltoztatja a telefonon látható képet is, ilyenre a Jump nevű, előre telepített játék mutat példát, ahol négyirányú gombot és néhány extra billentyűt találunk a kijelzőn. Ettől függetlenül a játék meglehetősen primitív.
Ha már játék: van egy sereg előre telepített program, ilyen mondjuk a Temple Run, vagy az Angry Birds és hamar kiderül, hogy az egész történetnek van egy hatalmas hibája, ez pedig a késleltetés. Az ugyanis van. Amíg csak a kurzorral mozgunk erre-arra a menüben, elindítunk egy YouTube videót, vagy egy böngészőt, addig fel sem tűnik, hogy bizony nem egyből mennek át a parancsok. Nem sok a csúszás, talán fél másodperc, de ez bőven elég ahhoz, hogy bármilyen akciódúsabb játékban esélyem se legyen. Ráadásul a gyenge hardver miatt azért bőven lesz olyan program, ami megfekteti a masinát, a Beach Buggy Blitz csodásan szaggatott, ráadásul itt is csúszott az irányítás. Vannak játékok, amiket esélytelen irányítani, mert mondjuk hosszan kell nyomni egy pedált, ilyenkor át kell kapcsolni a kurzort, de ez sem garancia a sikerre. Egy csomó játék - ami tévén eléggé ütött volna - le sem tölthető erre a hardverre, egy másik adag pedig nem tud mit kezdeni a kijelzőmérettel és szétcsúszik. Megint más kérdés, hogy a 4.0-s Android sem tekinthető túl frissnek.
Persze nem hagytam ki a lehetőséget, hogy kipróbáljam médialejátszóként is a cuccot. A 720p-s filmek szaggatás nélkül futottak, ennél nagyobb felbontással már meggyűlik a hardver baja. Sajnos a 720p sem mindig jön össze akkor, ha valami wifis stream megoldást választunk (egy NAS-ról küldtem ár anyagokat a BiggiFi kütyüre), persze mindenféle trükkökkel ezen talán lehet segíteni, de ennyi erővel inkább veszek valami androidos boxot inkább. A BiggiFi app sem tökéletes, nem volt hajlandó a háttérben megtartani a kapcsolatot, ha kilépek belőle (mert mondjuk jön egy hívás), akkor utána visszatérve meg kell várni, míg a telefon és a BiggiFi újra észreveszik egymást. Szóval meglehetősen sok buktató van még a történetben, s bár az ötletet természetesen lehet díjazni, a megvalósításon még sokat kellene dolgozni. Pedig vannak jópofa trükkjei a kütyünek, egy iOS és egy Android rendszerű eszköz egyszerre is képes csatlakozni a masinához, simán lehetne egymás ellen úgy játszani, hogy a mobil kütyüket kontrollernek tekintjük, csak hát ehhez erősebb hardver kéne, jobb játékok és gyorsabb reakcióidő. Az első BiggiFi még egymagos TI processzorral készült, nincs kizárva, hogy előbb-utóbb lesz majd valami combosabb hardverünk is. Addig azonban számomra eléggé egyértelmű, hogy egyelőre még pont arra nem lehet igazán használni a kütyüt, amire kitalálták. Kevés a BiggiFi-t használó app, gond van a reakcióidővel, gyengécske a hardver, esetlen, hogy változtatni kell a kurzormódot - ehhez képest viszont drága a termék, 90 dollárért olyan négymagos, 2 gigányi RAM-mal szerelt, optikai audiót tartalmazó TV boxot rendelek, amilyet csak akarok. És még egy air mouse is belefér a keretbe. A BiggiFi jópofa és ötletes, de végig az volt az érzésem, hogy egy prototípust próbálok ki. Ahhoz viszont drága poén.
Bog
A cikk elkészítésében a Telekom 4G mobilinternet volt segítségünkre.
