Bikini Beach

Az alábbiakban új területre evez a Mobilarena stábja, mobiljátékok tesztelésébe fogunk bele. Kiváncsian várjuk a visszajelzéseket a fórumban, legyen-e folytatás, van-e igény további hasonló jellegű írásokra.

Gondolom sokan ismerik a faltörő jellegű játékokat, amikor egy csúszkával kell a bogyót minduntalan a falhoz teniszezni míg az összes kockát le nem bontjuk vele. Számtalan feldolgozást megért már az alapötlet hasonlóan a pacman, tetris, super mario gammákhoz- a Digital Chocolate újraértelmezése mellett viszont nem mehetünk el szó nélkül! Aktuális kedvencem bemutatása következik.

Elindítva a játékot (nagyon is helyesen) először el kell döntenünk, hogy szeretnénk e a hanghatásokban gyönyörködni vagy ezúttal beérjük egy vizuális orgazmussal is. Tesztről lévén szó természetesen most minden szolgáltatást meg kívánunk tekinteni, tehát én itt leokéztam a dolgot. A fejlesztő logója és a játék title-je után be is érünk a menübe, aminek háttere alapján akár egy kámaszutrás mobilalkalmazást is várhatnánk. A Trópusi hőség nevű tévésorozat címdalához hasonló midi viszont egyből el is oszlatja eme érzésünket. Először furcsa volt de aztán megszerettem, olyan kis bájos dallama van.

A menüpontok szerkezete teljesen ésszerűen került elrendezésre. A Party Mode-ban játszhatjuk végig az egymás után elérhetővé váló pályákat (szám szerint kilencet, ami pont elég), ezt követi a szokásos Quick Game, a toplista, beállítások, Get More Games (ami egy about jellegű információs részt jelenít meg), egy instrukciós pont (ahol elmagyarázza az irányítást és a játék lényegét- egyébként mindenre rá lehet jönni) és egy tényleges about, amiben megtudhatjuk például, hogy melyik verzióhoz van szerencsénk.

A Party Mode-ra kattanva egy térképpel fogunk találkozni, a háttérmuzsikusok ugyanazt a nótát kezdik újra, amit már a menüből szeretünk. A mi házacskánk a sziget közepén van, bár lehet, hogy egész életünket a strand és a medence között töltjük, épülettel ugyanis nem nagyon lehet összefutni semerre. A pályákat a sziget partvonalán balról-jobbra végigfutó M&M’s hasonmásverseny első helyezettes pöttyök jelzik, minden versenyen két kisasszonyt lehet elcsábítani attól függően, hogy mennyi pontot érünk el. Újdonsült hölgyismerőseink kivétel nélkül örülnek majd nekünk és egy sablonos „helló, tökjó vagy” jellegű beszólással be is költöznek a medencénk partvidékére. A cél, hogy kerti szórakoztatóegységünk benépesüljön minél több lenge lánykával (mondjuk én az igazi élet értelmét is hasonlóképpen tudnám felvázolni). Feminista nézetekkel megáldott játékosainknak gondolom nem fog tetszeni a trófeavadászat, pedig jó.

Maga a játék a pontgyűjtésről szól. Minden pályán két ponthatárt szabnak meg, ha már a másodikat is elértük akkor mindkét baby-t megnyerjük. A háttér a címhez hűen egy homokos strand, a rendelkezésre álló teret két flipper-mozgással labdát-játékmezőbe-visszaterelő pálma jelzi. Előző kifejezésemhez hasonló bonyolultsággal a játékban nem fogunk találkozni, egyből rájövünk majd, hogy a felugró lánykát bizony nekünk kell újra meg újra az égbe dobbantani egy kifeszített törölköző segítségével. Ezt egyébként két haverunk tartja, akik remélem majd hoznak sört is a medencés bulimhoz, ha már a csajokat én szervírozom. A dobbantások során különböző gyümölcsöket illetve alapból csak kékes színű bogyókat kell összeszedni- ezek darabja 10 pont a helyi strandon, de ha dinnyét, cseresznyét vagy narancsot szerzel akkor akár 40-et is kaphatsz értük. Minden pályával egy újabb gyümölcs illetve egyéb extra jelenik meg: az órával pár másodpercre lefagyaszthatjuk a rohamosan fogyó időnket; a csillaggal a pálya összes bigyóját felszedhetjük; a két lánykás lufi után még egy csaj kezd el nekünk ugrálni míg a léggömb levadászásával egy Pikachu-ra hajazó léggömb száll be a képbe, ami bizony kemény 300-at jelent minden egyes beugrással. Quick Mode-ban bombás bogyót is láthatunk, de ettől óva intenék mindenkit, mert egyből szöget vált a lány esése akit ilyenkor szinte lehetetlen visszaütni az égbe. Az órát a jobb, az elért és a megkövetelt pontokat a bal felső sarokban láthatjuk, mással nem is fogunk találkozni, tényleg nem lett túlkomplikálva semmi sem. A háttérben egy nagyobb hajó ringatózik a vízen, ha angolok is, most biztos nem Iránt hanem a csajaimat követik kémkedve figyelemmel. Csak tessék.

A játék tényleg ilyen egyszerű. Egy nagyon szépen átdolgozott faltörőhöz van szerencsénk, amit - számomra legalábbis- idilli környezetbe helyeztek. Élvezetes, szórakoztató, a nehézségi fokot is nagyon eltalálták. Grafikája kiemelten szép, aranyosan van minden és mindenki megrajzolva - a hangokról azonban pár szót még ejtenék. A menü és a pályák zenéje megfelelő, nincs velük semmi gond, de miért van csak összesen két szám? Ez még kukacoskodásnak tűnhet, de ha hozzáteszem, hogy ezen kívül semmilyen effektet nem hallhatunk akkor azért már küldhetünk egy kisebb ejnye-bejnyét a fejlesztőgárdának. A játék stílusából adódóan elvártam volna, hogy a gyümölcsök, extrák beszerzését valami kis hanggal is díjazza, amikor mondjuk jön a léghajó lehetett volna egy akciósabb zene és hasonló ötletek…

Ettől eltekintve nagyon remek darab, mindenkinek ajánlani tudom aki szereti ezt a fajta stílust.

Burning Tires

A lustábbak kedvéért már előre leszögezem, hogy véleményem szerint ez a valaha készült egyik legjobb mobilos autóverseny, amit kötelező beszerezni mindenkinek. A többieknek pedig íme a teszt, hogy miért is jelentem ki ezt olyan magabiztossággal.

A játék kezdésnek felajánlja a választás lehetőségét, hogy szeretnénk-e hangoskodni vagy nem, mert busz/metró/villamos/tanóra. Ezt a kérdést mindig szívesen fogadom, bár ma már kevés játék felejti el ennek feltevését. A kezdő képkockák a bevett szokás szerint a fejlesztőket - esetünkben a Fishlabs-ot - mutatják be logóként megjelenítve, majd jön egy kis intró, amiben egy kocsi száguld el a képernyőnkön. Először azt hittem, hogy szaggat a játék és azért áll meg a verda egy pillanatra a levegőben de nem, mert ez elvileg látványos. Kinek a pap, kinek a papLAN.

A menübe érve felcsendül egy ismerős dallam, ami elsőre még nem az, de mivel függőséget okoz a játék, ezért idővel azzá válik. A lista egyértelmű és letisztult, elsőre kiszúrom magamnak a Multiplayer opciót, amit még ugyan nem teszteltem, de valamelyik havert biztos rá tudom venni egy unalmasabb egyetemi előadáson. A Help nevéhez hűen elnavigálja az ujjainkat a megfelelő helyre (és itt most nem a szexre gondolok) de a kezelés egyébként is teljesen természetesen működik a PAD-dal vagy a 4,6 billentyűkkel. A beállítások mindenre kiterjednek, akinek gyengébb vasa van, a két grafikai megjelenítés közül a kidolgozatlanabb kivitelt is választhatja. Ki/be kapcsolgathatjuk a vibrációt és a hangot is, választhatunk másik nyelvet (az angol mellett a német, francia, olasz és a spanyol szerepel a listán), valamint meglepetésemre adott a lehetőség, hogy a játék a képernyőn elforgatva fusson. A menü háttereként demo szinten a gép elversenyezget magával, rengeteg kameranézetet használ és ez nagyon látványos.

Bajnokság (Tournament) gombra kattintva lassan el is indulhatunk, de ez egyrészt nem lehetséges, mert előbb még pályát és autót kell választani, másrészt ha lassan megyünk sosem érünk célba (és ezzel le is lőttem a játék poénját). Pályákból háromféle van, az egyik kősivatagos, a másik lávaországosan emós, a harmadik pedig jégkorszakos. Járművekből van sok, számszerűsítve hét. Ezek sebességükben és kinézetükben térnek el, de mindegyik jópofa. Ezután már csak azt kell magunkkal megbeszélni, hogy autogáz legyen vagy vágyunk nyomva tartani egy gombot az előrehaladáshoz és el is kezdődik a verseny!

Túlzottan nem jellemezném sem érdekesnek sem bonyolultnak a tájat, ráadásul körverseny, és sehol nem lehet levágni, de minden percét élvezni fogjuk a futamoknak, mert a fejlesztők saját készítésű engine-je nagyszerű élményt nyújt a playereknek. Nem is értem, miért nem készül minden autóversenyes JAVA erre a motorra… az Asphalt sorozatot nagyon komálja mindenki, pedig a játékélmény szerintem meg sem közelíti azt, amit itt átélhetünk. A versenyek tényleg nem túl izgalmasak, maximum az első kör után mindenkit elhagyunk magunk mögött jó messze aztán meg nincs más feladatunk mint menni előre. Hiányoltam a felszedhető bónuszokat, annyi fantáziájuk lehetett volna még, hogy feldobják ilyenekkel a körözést.

A hangokról annyit, hogy vannak és nem olyan rosszak. Leginkább semmi különleges, de azért a szerethető kategória felé kacsintgat. Audioélmény alatt egyébként itt néhány zenét és a versenyek visszaszámlálójának pityogását lehet érteni, nagyon másra ne számítsunk.

Összegezve elmondható, hogy bár pár dologgal elégedetlen voltam (bónuszok hiánya, pályák fantáziátlansága) mégis az egyik, ha nem a legjobb autóversenyzős játékkal van dolgunk. Mellékmondatban megjegyzendő, hogy 2005-ös fejlesztésről van szó és még mindig ilyen elánnal tudok róla ömlengeni- akinek eddig kimaradt az életéből, pótolja!