Számok, amikről senki nem beszél
Szokásos, hűvös hétfő reggel, a felhasználó beül az autójába, és az ülésfűtés bekapcsolása után a második legnagyobb örömöt az adja neki, hogy a tegnap esti tankolás miatt 955 km-t mutat a hatótáv-előrejelzője. Elmegy vásárolni, munkába, hozza-viszi a gyereket, nap végéig pedig még 60 km-ig sem jutott el a napi számláló. Különféle felmérések vannak arról, hogy nagyjából mennyit használjuk autóinkat egy nap, de nagy általánosságban 35 és 60 km közötti számok jönnek ki régiótól és felmérő cégtől függően, és ahogy a fizetéseknél, úgy itt is valószínűleg torzított a kép, a végletesség miatt sokkal reálisabb képet adna a medián, amit persze kevesebbet emlegetünk.
Az ID.3-ból csak a legkisebb akksis fog beleférni az állami támogatáshoz szükséges keretbe. Szerintem ez egyáltalán nem baj [+]
Számoljunk ezzel a 60 kilométerrel, én azt gondolom, hogy ez már egy elővárosi embernek, bejáráshoz is elég lehet, nem beszélve azokról, akiknél a kerület határát is csak kéthavonta látja az autó: ha ezt vesszük alapul, akkor a 2010 utáni évekből gyakorlatilag nem is tudunk találni olyan hitvány villanyautót, ami legalább két napot ne bírna ki töltés nélkül a reális, mindennapi használatban, de ha egy kicsit bővebb lehetőségekkel valós 300-350 kilométeres hatótávú autót választunk, akkor már az egész munkahét kijöhet úgy, hogy egy percig sem kellett tölteni.
Az otthoni töltés nagy előny, de heti egy-kétszer megtalálhatjuk a megoldást a nyilvános helyeken is [+]
Több villanyautós sajtótájékoztatón voltunk már, mindenféle módon hallottuk már, hogy miképpen áradoznak az egyébként tényleg remek termékekről, a számok terén pedig bár végtelenségig lehet büszkélkedni a hatótávokkal, a töltési teljesítményekkel, illetve a kvázi nulla fordulatról elérhető nyomaték/lóerő adatokkal, egy dolog azonban ritkán van kiemelve: a járművek tömege, illetve az akksik kapacitás/tömeg aránya. Szomorú tény, hogy a lítiumos telepek jelenlegi tudásunk szerint elérhető sűrűségét már egy ideje feszegetjük, és nem nagyon tudunk többet kihozni egy-egy cellából. Ide vadonatúj technológia kéne, amivel mindenki kísérletezik, de egyelőre még nem sikerült meglépni, sem a mobiloknál, sem pedig az autóknál. Pedig, ha ez összejönne, mernék fogadni arra, hogy az első egy-két évben masszívan leszívná a mobilipar a gyártási kapacitást, hiszen egységnyi akkumulátormennyiségből a tech cégek sokkal erősebb hasznot tudnak lehúzni, hiszen ki ne cserélné a jelenlegi mobilját egy ugyanakkora méretűre és tömegűre úgy, hogy közben háromszor annyi üzemidőt tud, mint a mostani: valami ilyesmivel magyarázható az is, hogy miért kellett az utóbbi 10 év autóiba mobilipari szinten kvázi lepattanó processzorokat és kijelzőket tenni. Értelme sem volt versengeni.
[+]
Oké, legyünk optimisták, bízzunk abban, hogy ez a technológiai forradalom már nagyon a nyakunkon van, és néhány év múlva itt lesznek velünk a kompromisszummentes hatótávú villanyautók, de ha mindezt félretesszük, és a jelen realitásában gondolkodunk, akkor legyünk őszinték magunkkal: van értelme 80-100 kWh-s, meg még nagyobb akksis villanyautókat gyártani? Hány százalékban elégítjük ezzel ki a bennünk élő megalománt, és mennyit használunk ki belőle ténylegesen nap mint nap? Simán csak jólesik, ha 500-600 km-eket ír ki a műszeregységünk, miközben csak a sarki kisboltig megyünk el a kocsival, vagy tényleg minden nap merítünk és töltünk? Biztos, hogy azért lesz nekünk hálás a földanya, ha egytonnás extra hátizsákokat cipelünk feleslegesen az év 360 napjában azért a maradék 5-ért, amikor tényleg kimegyünk a megye- esetleg országhatáron?
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
