Előszó, külső
Idén már járt nálunk olyan készülék tesztelni, ami kimondottan az okostelefonok ellen ment, magyarán kis túlzással semmire másra nem volt jó, mint telefonálásra. Kínából érkezett és gyakorlatilag használhatatlan volt, de az ismerőseink pont olyan lelkesen nézegették, mint az XXL GSM által biztosított Elari NanoPhone C-t, amelynek gyártójáról keveset tudni, de a készüléken olvasható felirat szerint Oroszországban álmodták meg, magának a cégnek pedig Moszkvában, Hongkongban és Rigában is találhatók telephelyei, szóval van rá esély, hogy ezt a készüléket csak Kínában gyártják, de nem ott tervezték. Ez pedig az eddigi tapasztalatok alapján egy fontos dolog, az anti-smartphone vonal ugyanis tényleg lehet egy tendencia, de az biztos, hogy nem úgy kell hozzáállni, ahogy sokan tették, magyarán nem a raktáron maradt, elavult alkatrészekből kell összerakni átgondolatlan készülékeket. Ha ugyanis egy telefon papíron is csak telefonálásra jó, akkor nem árt, ha arra tényleg lehet is használni.
[+]
Illetve nyilván az sem árt, ha a termék már első ránézésre sem gagyi, az Elari terméke pedig szerencsére nem az. A csomagolása letisztult, egy kicsit ugyan több információ van rajta, mint az Apple dobozain, de alapvetően hasonló az elképzelés. A legfontosabb tulajdonságok között az ultrafényes kijelzőt, a 30 grammos tömeget, az FM-rádiót és a zenelejátszást említik, illetve szerepel a microSIM foglalat megléte is, ami abból a szempontból egy kicsit szerencsétlen dolog, hogy az újabb készülékek nanoSIM foglalatot használnak, ergo azok mellé másodlagos készüléknek egy kicsit nehézkesen lehet használni a NanoPhone C-t (ráadásul a név is kötelez, ugye), de ez persze elvileg adapterrel megoldható a dolog. Azért csak elvileg, mert óvatosan előbb csak magát az adaptert próbáltuk betenni a telefonba, de úgy beszorult, hogy csak csipesszel lehetett kipiszkálni. Maga a doboz amúgy a készülék mellett egy microUSB-s adatkábelt, egy egészen borzalmas anyag- és hangminőségű agybadugós fülhallgatót, egy SIM-tűt, valamint korrekt mennyiségű dokumentációt tartalmaz, amelynek része a gyártó termékeit bemutató apró prospektus is. Ebből kiderül, hogy a cégnek más kártyatelefonja is van, illetve komolyan foglalkoznak gyerek-okosórákkal és különféle kiegészítőkkel is.
[+]
A fekete, ezüst és pink színekben elérhető készülék tényleg nagyon pici. A 94,4 x 35,8 x 7,6 milliméteres kiterjedés és a 30 grammos tömeg a 4. és 5. generációs iPod nanókhoz áll közel, az ihlet látszik a formavilágon is, összetéveszteni azért nehéz lenne őket, de na, beszéljenek a képek. Az anyaghasználat elsőre nem tűnik rossznak, fémes külső, aprócska gombok, pici kijelző, de pont egy iPod nano mellett azért érezni, hogy a zenelejátszóit annak idején más árszintre pozicionálta az Apple, mint ahol a NanoPhone C játszik. A fém igazából műanyag, az illesztések pedig nem tökéletesek, de az összhatás ettől függetlenül nem rossz, a belépőszintű okostelefonok között sokkal gagyibb dolgokkal is lehet találkozni. A megjelenítő 1 hüvelykes, TFT-technológiás, napfényben közel sem annyira jó, mint amennyire a doboz hirdeti, de olvasható. A felbontás 128 x 96 pixeles, fényerőt mérni apró mérete miatt nem tudtunk, a műszerünk nem alkalmas erre.
[+]
Gombokból nincs sok, 16 darab, alul található a numerikus rész, a billentyűk gumírozottak, határozott nyomáspontjuk van és hanggal is visszajeleznek, ha sikeresen benyomtuk őket. Ezen kívül van négy darab funkciógomb is, amikkel a teljesen egyszerű menürendszerben kényelmesen és egyértelműen lehet mozogni. Dedikált hangerőszabályzók sajnos nincsenek, a készülék tetején a microUSB-csatlakozót lehet megtalálni a nyakpánt rögzítési helye mellett; ilyen kiegészítőt gyárilag kapunk és rá is van rakva a telefonva. Alul a mikrofon, a 3,5 milliméteres fülhallgató-kimenet, a microSD bővítőhely és a microSIM-foglalt található, ez utóbbi kettőt nem védi ajtó, de így sincs túl nagy esély arra, hogy véletlenül kiessen bármelyik is. Arra viszont van, hogy rossz helyre tegyünk egy kártyát, mivel a két nyílás nagyon közel van egymáshoz, magára az eszközre pedig nincs ráírva, hogy hova megy melyik kártya.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
