Hardver, szoftverezettség

A 4X egyik vonzereje a 64 bites, 28 nanométeres csíkszélességű HiSilicon Kirin 620 chipsetben keresendő. Az ARMv8 architektúrájú processzor ugyanis nyolc darab 1,2 GHz-en duruzsoló Cortex-A53 magot tartalmaz, a nyers számítások mellett pedig egy picit már öregecske Mali-450MP4 grafikus gyorsító segíti a munkát. A 8 GB-os adattárolóból nagyjából 5,8 GB-ot lehet szabadon felhasználni, így aki több multimédiás tartalmat szeretne elérni, annak érdemes lesz beszereznie egy maximum 32 GB-os microSD kártyát, mert a készülék támogatja ezeket. A másik lehetőség a felhő, ingyen tárhely viszont nem jár a 4X mellé. Rendszermemória tekintetében 2 GB-nyi LPDDR3 modul került a motorháztető alá, ez abban az esetben is elég, ha több alkalmazást egyszerre szeretnénk futtatni. Kiváló a rezgőmotor, hiszen még akkor is megérezzük a telefon értesítéseit, ha az a zsebünkben hever, mi pedig lendületesen sétálunk az utcán.

Pontszámok tekintetében nincs szégyenkeznivalója tesztalanyunknak, bár érdekes módon (valószínűleg a KitKat miatt) legalább tíz százalékkal elmarad a teljesítmény az ugyanilyen SoC-vel szerelt P8 Lite-tól. A rendszersebesség ettől még mondhatni hibátlan, az egyedi felület hasít a masina fedélzetén, igazából nem nagyon tudunk olyan programot megnyitni, ami esetén megdöccenne a szoftver. A főoldalak közötti lapozgatás tükörsimán működik, de példának említhetnénk az alkalmazások megnyitási gyorsaságát is, hiszen még az összetettebb feladatokkal, vagy a nagyobb dokumentumokkal is elboldogul a mobil. Játék terén már nem ennyire virgonc a 4X, a népszerű Dead Trigger 2 még a főképernyő betöltése előtt kilépett,

A Honor újdonságán egyelőre az Android 4.4.2 KitKat operációs rendszerre épülő Emotion UI 3.0-ás felület futott, bár ha minden igaz, hamarosan érkezik rá a Lollipop is, méghozzá már az EMUI 3.1-es verziójával. A módosított kinézet már rögtön a menürendszer felépítésében tetten érhető, hiszen nincs klasszikus menü, így minden alkalmazást a főoldalakról, vagy az azokon tárolt mappákból nyithatunk meg. Természetesen szabadon választhatunk widgeteket is, ami pedig még jobb, hogy a rendszer témázható, így számos ruhába beöltöztethetjük a szoftvereket, vagyis olyan lesz, mintha egy új mobilt vettünk volna. Hasznos, hogy már a zárolt képernyőn elérünk bizonyos funkciókat, ha alulról felfelé húzzuk az ujjunkat: vezérelhetjük a zenelejátszót, beléphetünk a kamerába, a számológépbe, a hangrögzítőbe, és zseblámpa céljából aktiválhatjuk a ledes villanót. A legördülő információs függöny időrendi sorrendben rejti az értesítéseket, valamint a parancsikonokat is, melyekkel a gyorsbeállításokat érhetjük el, vagyis szabályozhatjuk a fényerőt, kikapcsolhatjuk például a 4G-t, a WiFi-t, vagy állíthatjuk a hangerő mértékét is. Támogatott a dupla koppintásos képernyő bekapcsolás és a rajzolás, így ha betűt írunk ujjunkkal a kikapcsolt kijelzőre, akkor az annak megfelelő alkalmazás indul el (például "c" esetén a kamera, "e" esetén a böngésző).

A telefonkönyvben lényegében végtelen mennyiségű névjegyet elmenthetünk. A címtár elemeihez nevet, telefonszámot, emailt, fényképet, csengőhangot, webjegyet, címet, jegyzetet, születésnapot, évfordulót és kapcsolatot menthetünk. A tárcsázóképernyőn prediktíven kereshetünk a kontaktok között, alul pedig rögtön kiválaszthatjuk, hogy melyik SIM-ről indítanánk hívásokat. Az üzenetekben buborékos formában találjuk a beszélgetéseket, az SMS-ekről kézbesítési jelentést is kérhetünk. A billentyűzet kicsit zsúfolt, az ékezetes karakterek miatt már nagyon közel helyezkednek el a billentyűk, így a Swype ezen megoldása nem annyira kényelmes. Alkalmazások terén néhány demó játék, a fájlkezelő, a WPS Office dokumentumolvasó és a felesleges fájlok kitakarítását, valamint a nem kívánatos telefonszámok blokkolását segítő Telefon-kezelő számít extrának, ezen felül csak a gyári alkalmazásokat; vagyis a Térképet, a lejátszóprogramokat, a hangfelvevőt, a rádiót, a böngészőt, az ébresztőórát és más Google appokat találjuk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!