Bevezető

Honor 6 - a százezer forintos csúcskészülék. Ez nem valami reklámszöveg, hanem tavalyi konklúziónk tételmondata, a Huawei önálló brandje alatt piacra került mobil ugyanis minden szempontból remekelt, miközben jócskán a konkurencia árszabása alatt lehetett hozzájutni. Különösen ajánlott plecsnink nem is volt kérdés, és a Honornál is roppant mód örülhettek a piac pozitív visszajelzésének, az örömkönnyek felszáradása után ugyanakkor mindennél nagyobb nyomással találták szembe magukat: a Honor 7-nek az elődre is rá kellett licitálnia.

Nem csak mutatósabb: funkcióban gazdagabb lett a Honor 7 az elődjénél [+]

Mindjárt a teszt elején tisztázni kell, hogy azt a bizonyos százezres „lélektani” határt ezúttal nem sikerült tartani, legalábbis itthon, ugyanakkor az is mindjárt kiderül, hogy miért: a Honor 7 ugyanis alumínium borításra váltott minimális műanyag elemekkel, a Full HD-s megjelenítő 5,2 hüvelykesre nőtt IPS-NEO technológiával, a kamera immáron 20 megapixeles, alatta pedig érintőpanelként is funkcionáló, villámgyors ujjlenyomat-olvasó is felbukkant. Ezek tükrében mindjárt érthető a 28 ezer forintos felár, csak már nem hangzik a dolog annyira jó vételnek, mint tavaly.

[+]

A konkurencia sem pihent, hiszen megjelentek az olyan százezer forint alatti Full HD-s ajánlatok, mint a Meizu m1 note, és a Honor 7 árszintjébe szép lassan becsúsztak olyan tavalyi csúcskészülékek, mint a Lenovo Vibe Z2 Pro, manapság a HiSilicon Kirin 935-ös lapkakészlet grafikus gyorsítója pedig nem ad túl sok büszkeségre okot, bár processzorosan nem lehet panasz. Házon belül ugyanakkor előnyös helyzetben van tesztkészülékünk, hiszen az 5,5 hüvelykes Huawei Mate S alapverziója lényegében csak a nagyobb kezdő tárhellyel és az optikai képstabilizátorral több, mégis sokkal drágább, a P8-ban pedig nincs se ujjlenyomat-olvasó, se infra. A Honor 6 igazi ár/érték bajnok volt, és a folytatást csak az első héten, a kínai piacon 9 millióan előrendelték, úgyhogy valamit megint sikerült telibe találni, és mi is izgatottan fogtuk a kezünkbe a készüléket, hogy kiderítsük: az újítások megérik-e a felárat.

A türkizkék doboz maradt, a készülékház viszont alumíniumra váltott [+]

A Honor készülékek közül nem egy türkizkék csomagolást kapott, és nem lóg ki a sorból a legújabb modell sem. A doboz előlapján mindössze egy méretes 7-es szám és egy ezüstösen csillogó honor felirat pillantható meg (a gyártó szereti kis betűvel írni saját nevét), a fedél leemelése után pedig folytatódik a minimalizmus, hiszen a felhasználó szeme elé táruló készülék előlapján semmilyen logó nincs. A fémházas masinát leemelve némi leírásra, egy SIM-tálca kinyitására alkalmas eszközre, egy 2 amperes töltőfejre és egy microUSB kábelre bukkantunk, a mikrofonos füles kimaradt.

Külső és kijelző

A legszembetűnőbb változás a Honor 6-hoz képest kétségtelenül a készülék fémházas borítása. Nem egyszerűen arról van szó, hogy fogták a tervrajzokat, és alumíniumra javították a megfelelő részeket: a folytatás oldalélei a kényelmesebb fogás érdekében le lettek csapva, a hátlap pedig most már enyhén ívelt, így kényelmesebb az idei Honort megmarkolni, mint a tavalyit, bár a hátlap csúszósabb lett. Vonalzót kézbe véve kiderül, hogy a 2015-ös modell bizony meghízott, 143,2 x 71,9 x 8,5 milliméteres paramétereivel és 157 grammos tömegével a Honor 7 mégsem tűnik vaskosnak.

Az oldalsó kávák keskenyek, alul viszont lehetett volna faragni a méretekből [+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A méretnövekedés legfőbb oka az 5,2 hüvelykesre nőtt Full HD panel, amely IPS-NEO technológiájú, azaz a kijelző feketéi igen sötétek, remek kontrasztarányt szülve. A kalibráció kissé hideg lett, amelyen a megjelenítő beállításai között gyorsan lehet korrigálni, a színek egyébként élénkek és nincsenek túlszaturálva. A betekintési szögek azért elárulják, hogy nem egy AMOLED panelről van szó: a feketék inkább szürkések oldalról szemlélve, és a maximális fényerő is csökken. Napfény alatt viszont egész jól láthatók a tartalmak, mondjuk a minimális fehér fényerő lehetett volna alacsonyabb a kényelmes éjjeli olvasáshoz. Az érintőpanel villámgyorsan kezelhető, és 10 ujjat képes megkülönböztetni.

Az IPS-NEO megjelenítő éles, a színei rendben vannak, a kontrasztarány pedig kiemelkedő [+]

Bár az oldalsó kávák keskenyek, az 5,2 hüvelykes megjelenítőt vékony fekete sáv veszi körbe, alul pedig nagy üresség tátong, mivel a három androidos kezelőgomb a képernyőtől rabol magának helyet. Innen tehát lehetett volna faragni 2-3 millimétert, felülről viszont aligha, hiszen a fénymérő, a közelségérzékelő, a beszélgetési hangszóró és az abból pislákoló értesítési led mellett egy 8 megapixeles kamerának és az előlapi vakunak is el kellett férnie. Akad tehát bőven érdekesség ezen az oldalon, amelyet Gorilla Glass üveglap, annak szélein pedig vékony, fehér műanyag sáv véd, az izgalmak pedig a Honor 7 megfordításával folytatódnak.

A Honor 7 (jobbra) az LG G3 mellett [+]

A hátlapon méretes kameralencse hívja fel magára a figyelmet, amely egy 20 megapixeles Sony szenzort rejt PDAF autófókusszal, optikai képstabilizátor nélkül. Mellette dupla ledes villanó pislákol, ha épp dolga van, alatta pedig az új jövevény a Honor családban: az érintésalapú, villámgyors működésű ujjlenyomat-olvasó. Többről van szó egy megbízható biometrikus azonosítónál: a panel érintőfelületként is funkcionál, erről a következő oldalon írunk részletesebben. Kicsit lejjebb az egyetlen Honor felirat, alatta pedig némi minősítési jelzés pillantható meg. Az ezüstös, érzésre papírvékony fém borítást alul-felül egy-egy vékony, recézett sáv szakítja meg, amelyek érzésre műanyagból készültek, alighanem az antennajelek hatékonyabb átengedésére.

Az ujjlenyomat-olvasó a Honor 7 hátoldalára került és jól működik [+]

Szó mi szó, a Honor 7 roppant mutatós lett, amiből az elegánsan csillogó oldalélek is kiveszik a részüket. Errefelé egyébként vékonyabb a mobil, mint a hátlap közepén, mivel az enyhén ívelt. Bal oldalon lehet a mellékelt tűvel a SIM-tálcát előhúzni, amely vagy két nanoSIM-et, vagy egy nanoSIM-et és egy microSD kártyát fogad be. Alatta egy szabadon programozható „okos gomb” pillantható meg egy, két és hosszú lenyomásos funkciókkal. Jobb oldalon kapott helyet a hangerőszabályzó és a bekapcsoló, amelyek kézre esnek és kényelmesen kezelhetők. Alul lehet a microUSB kábelt csatlakoztatni, a két rács a két oldalán viszont senkit ne tévesszen meg: muzsika csak a baloldaliból jön.

A két rács közül csak a jobb oldaliból árad multimédiás hang [+]

A készülék teteje egy mikrofont, egy 3,5 milliméteres fülhallgató-kimenetet és egy újabb kellemes extrát rejt: az infrát. Az egész konstrukció a Huaweitől megszokottan kiváló lett, és bár bele lehet kötni az itt-ott szükséges műanyag elemekbe, az a helyzet, hogy a készülék ársávjában örülni kell a unibody alumínium borításnak. Még akkor is, ha a hátlap közepét nyomkodva tesztkészülékünk némi sercegő hangot adott, arra utalva, hogy némi hézag lehet az elem és a 3100 milliamperórás akkumulátor között. Más kifogásunk nem akadt, az illesztések pedig hibátlanok, úgyhogy az összeszerelés tekintetében tényleg sikerült előrelépni.

Hardver, EMUI, ujjlenyomat-olvasó

A Huawei Mate S után a Honor 7 is a házi tervezésű, HiSilicon Kirin 935-ös SoC-t kapta meg, a két készülék teljesítményben pedig ugyanazt hozza. A négy 1,5 gigahertre skálázott Cortex-A53 és a négy 2,2 gigahertzes Cortex-A53e processzormag nyers erejével legutóbb is elégedettek voltunk, inkább a Mali-T628MP4-es IGP volt az, amelyik elmaradt az élmezőnytől. Ezt a Honor 7-re is igaz, egy Real Racing 3 például indokolatlanul szaggat, a készülékház pedig az átlagosnál jobban melegszik, 75 ezer forinttal a Mate S árszintje alatt viszont a dolog bocsánatosabb bűn. A mindennapos használat során az EMUI felület nem dadogott (kivéve a telepítéseket), és a böngészés, az alkalmazás megnyitás és a multitasking is egész fürge volt, csak nem annyira, mint egy S6 edge+, mondjuk az kétszer annyiba kerül. A 3 gigabájt RAM az Android 5.0-n alapuló szoftverfelületnek bőven elegendő, a 16 gigabájtos kezdő tárhelyből fennmaradó 10,32 ellenben sokaknak lehet szűkös. Öröm az ürömben, hogy az SD kártyára is lehet telepíteni, méghozzá teljes adatmappával, a Honor 7 ráadásul 128 gigabájtosat is befogad.

[+]

Egyéni megítélés kérdése, hogy a vegytiszta Androidot újrarajzoló, erősen egyénire szabott gyártói felületek mennyire tetszetősek vagy hasznosak, például sokan nem kedvelik, hogy az EMUI 3.1-ben nincs alkalmazásmenü, azaz minden ikon és widget a 4 x 5, 5 x 4 vagy 5 x 5-ös kiosztású kezdőoldalak egyikére kerül – persze a menü egy launcher telepítésével visszaszerezhető. Azt biztos, hogy itt egy rakás gesztusvezérlés segíti az amúgy egységes és sokféle témával színesíthető UI mindennapos használatát. Például, ha nem legfelülről húzza le az ujját az ember a kezdőoldalon (úgy a kapcsoló- és értesítési panel ugrik le), hanem lejjebbről, akkor egy gyorskereső sáv ugrik fel – itt appok, névjegyek és netes találatok között lehet kutakodni. Kétujjas csíptetőmozdulattal lehet az adott kezdőoldalt, hárommal pedig a kezdőképernyőket újrarendezni.

Ellentétes csiptetőmozdulattal, vagyis két ujj széttolásával a rejtett alkalmazásmenü ugrik fel: amelyik indítóikont ide helyezi az ember, az a főoldalakról eltűnik. A Honor 7 nem phablet, de azért akad egykezes használati mód: egyszerűen végig kell húzni az ujjat a vissza, kezdőképernyő és alkalmazásváltó soron, és a megjelenített kép kisebb méretűre ugrik. A billentyűzethez és a tárcsázóhoz is akad egykezes megoldás. Kétablakos elrendezés nincs, az alkalmazásváltót hosszan megérintve a legutóbb használt app ugrik fel. A zárképernyőről könnyedén elérhető a zenelejátszó widgetje, a számológép, a kamera, a diktafon és a zseblámpa, méghozzá egy ujj feltolásával alulról.

[+]

Mindez csak a bemelegítő volt, a gesztusvezérléseknek még messze nincs vége. Ha kaotikus a kezdőoldalakon az ikonhelyet, a készülék megrázásával egymás mellé lehet azokat rendezni, egy ikont megfogva pedig a készülék megdöntésével lehet azt a kezdőoldalak között mozgatni. Akad kétkoppos felébresztés, Knuckle Sense néven pedig ujjperec-bevitel: kettőt erősen koppintva képernyőkép készül, négyzetet húzva képernyő körbevágás, c-t, e-t, m-et és w-t határozott mozdulattal rajzolva pedig tetszőlegesen megadott alkalmazások indíthatók. Ez be- és kikapcsolt képernyőnél is működik, ám a Mate S-nél sokkal kevésbé hatékonyan, úgyhogy mi nem használtuk a dolgot. A hangok elnémíthatók a Honor 7 lefordításával, a hívás pedig fogadható fülhöz emeléssel.

[+]

A készülék bal oldalán található okos gomb ugyancsak működtethető be- és kikapcsolt képernyő mellett, és beállítható, hogy egy, két és hosszú lenyomásra milyen alkalmazás induljon el. Mi az egy lenyomást a véletlen bekapcsolás miatt nem aktiváltuk, kettővel a BKK Futárt, hosszú lenyomással pedig a zseblámpát indítottuk, és nagyon hasznos volt a dolog a mindennapokban. A hangerő le kétszeri megnyomásához is kötődik funkció: így a kamera indul és egyből exponál, mindez nagyjából 1 másodpercet vesz igénybe. És mi a helyet a módokkal? Azokból is akad egy sor, így kesztyűs az érintésérzékenység növelésére, egyszerű a nagyikonos kezdőképernyőhöz, emellett lebegő gombsor és intelligens tokhoz kapcsolódó tartalommegjelenítés is aktiválható. Még mindig nem végeztünk: megtanítható a Honor 7-nek, hogy ha nem találnánk, ám „hallótávolságon” belül pihen, tetszőleges vezényszóra jelezze, hogy hol bújt meg. A három androidos kezelőgomb sávja is testreszabható, például elhelyezhető az értesítési panel ikonja, viszont magát a sávot a korábbi EMUI verziókkal ellentétben nem tudtuk elrejteni (akad alkalmazás, amelyik megteszi).

[+]

A legfontosabb új funkciók persze a Fingerprint 2.0 névre hallgató ujjlenyomat-olvasóhoz kapcsolódnak, amely pont mutatóujjra esik, és tényleg csak annyi az ember dolga, hogy ráhelyezze ujját, és fél másodperc alatt túljut a képernyőzáron, bármilyen gomb lenyomása nélkül. A dolog nemcsak gyors, hanem megbízható is, az ujjlenyomatok regisztrálása pedig nem egy nagy kunszt. Összesen öt minta vihető be. Egy sor biztonsági funkció kapcsolódik a biometrikus szenzorhoz: a Telefonkezelőben alkalmazások indítását, a Fájlkezelőben pedig a széfbe rejtett fájlokat lehet ilyen azonosításhoz (is) kötni. Ezenfelül hívást fogadni és a kameraszoftverben exponálni is lehet a szenzor megérintésével.

[+]

A hátlapi biometrikus azonosító most is több egy ujjlenyomat-olvasónál, hiszen érintőpanelként is bevethető, bár korlátozott funkciókkal. Ilyen az értesítési függöny lehúzása lefele és az alkalmazásváltó előhívása felfele mozdulattal, továbbá az is beállítható, hogy az egyszeri érintés vissza, a hosszú pedig kezdőképernyő parancsot váltson ki. Ezek bármely ujjal működnek, nem csak a regisztráltakkal, viszont messze nem olyan hatékonyan, mint a Mate S esetében, és ezúttal sem lehet mondjuk honlapok görgetésére használni a panelt, szóval ezen a fronton lehet még fejlődni.

Szoftverek

Funkcióban a Honor 7 és az EMUI 3.1 sem szenved hiányt, extra szoftverekben pedig még kevésbé, mondjuk a tárhely érdekében simán kimaradhatott volna egy sor játékdemó és olyan egyéni preferencia szerint használt appok, mint a Twitter, a Facebook vagy a WPS Office, de legalább ezeket törölni lehet. A Telefonkezelő szerencsére a szoftverkínálat része, a hasznos progival ugyanis könnyedén felügyelhetők a tárhelyek, a memória, az alkalmazásengedélyek és az értesítések. A szoftver alkalmas víruskeresésre és erőforrás-felszabadítási tippek összeállítására. Ugyanitt lehet alkalmazásokat (ujjlenyomat)védelemhez kötni, emellett a ne zavarj és az energiagazdálkodási opciók is testreszabhatók. Az automatikus memóriaürítés képernyőlezáráskor mondjuk túlbuzgó funkció, felesleges a 3 gigabájt RAM felét állandóan szabadon tartani (akkor minek van annyi?), így a védett alkalmazások menüpont alatt bátran beállítható, hogy mindegyik futhasson a háttérben. Egyébként is hiába az automatikus alkalmazásbezárás, ha a készenléti fogyasztás átlagon felüli.

[+]

A telefonkönyv full extrás: mindkét SIM-ről, többféle fiókból és fájlból is képes a tételeket beolvasni, bár furcsa módon a vezeték- és keresztnév szerinti csoportosítást nem tudtuk állítani. A tárcsázóban működik a gyorskeresés és gyorshívás, a hívásnapló jelzi, hogy két kártya esetén melyik hívást melyikről folytattuk, és az üzenet- és email küldés is könnyedén elérhető a névjegyzékből. A bejövő hívást az ujjlenyomat-olvasóval is fel felehet venni, a nem kívánatos személyeket pedig a zaklatásszűrővel könnyedén kizárhatjuk. A billentyűzet az ujjhúzós bevitelről ismert Swype, amely támogatja a magyar ékezeteket, szójavaslatokat, szótárat, automatikus szókiegészítést és a hangalapú bevitelt. Akad egykezes elrendezés is.

[+]

Ha EMUI, akkor méretes eszközpark: ezúttal is elérhető az ébresztő, a számológép, a hangrögzítő, az időjárás, a tükör, a nagyító, a biztonsági mentés, a jegyzetelő, a témázó, a zseblámpa, a HiCare segítségnyújtó, illetve a frissítés-, a letöltés- és a SIM-kezelő. A naptár számos fiókot képes szinkronizálni, a tételek pedig havi, heti és napi nézetben is megjeleníthetők. A Huawei alkalmazásai vizuálisan letisztultak és egységesek, hozzájárulva az EMUI erősen átszabott, mégis kellemes külleméhez. Természetesen nem kell lemondani a Google népes alkalmazáscsoportjáról sem.

[+]

A Honor 7 egyik leghasznosabb alkalmazása az Okosvezérlő, ami egy tanítható távirányító. Az otthoni újabb és régebbi televíziókészüléket is gyorsan be lehetett üzemelni vele, a T-s beltérihez viszont nem volt előre rögzített séma. Sebaj: a Honor 7 infraportja kétirányú, azaz bármely távirányító és funkciója megtanítható, legyen szó set-top boxról vagy garázsajtóról, a dolog pedig remekül működik. A Fájlkezelőt is érdemes megemlíteni, mivel megfelelően rendszerezi a fájlokat típus szerint, plusz akad a már említett széf is, ahova másoktól elzárni kívánt fájlok rejthetők tetszőleges védelemmel, beleértve az ujjlenyomatosat.

[+]

Az emuis böngésző a nyolc processzormag és a 3 gigabájt RAM mellett kényelmesen megbirkózik több, akár komplexebb honlappal is, apró megakadások csak az igazán vaskos oldalaknál fordulnak elő. A remek kontrasztarányú és tű éles kijelző is kiveszi a részét a kényelmes netezésből. Könnyedén lehet az oldalon keresni, asztali nézetre váltani, a képeket az adattakarékosság érdekében kikapcsolni, inkognitó módba lépni és a könyvjelzőket kezelni. A zoomalapú sortörés és a Flash támogatás kimaradt, mondjuk az utóbbi csillaga amúgy is leáldozott.  

Kamerák, multimédia

Nem spóroltak a kamerafonton sem: bár a Mate S és P8 optikai képstabilizátora kimaradt, a 4:3-as, 20 megapixeles Sony IMX230-as szenzor nagyobb felbontású, a PDAF autófókusz pedig villámgyors élesítést ígér. A minőségi elemek sorát gyarapítja a jó fényerejű és kéttónusú ledes villanó, az F/2-es lencse és a ledes villanóval megtámogatott, 8 megapixeles előlapi kamera, amelyhez a szépítési funkciókon túl „szelfipanoráma” mód is tartozik. Íme egy önfotó. A kameraszoftver jól felszerelt, viszont kissé szétszórt. Módokból akad például pár az exponálóikon mellett (fénnyel festés, szépítés, fénykép, videó, ételfotó, effektek), az átellenes oldalról pedig a HDR, az éjjeli fotó, a legjobb fénykép, a panoráma, a vízjel, a hangjegyzet, az utófókusz és a time-lapse aktiválható. A sokféle funkció mellett sajnos hiába kerestük a Mate S remek kézi módját, mivel a záridőállítással egyetemben az kimaradt, az alapbeállításokon felül így csak a felbontás, a GPS címkézés, az időzítő, a hangvezérlés, az érzékenység és pár fehéregyensúly séma babrálható, plusz szoftveresen a fényerő, a kontraszt és a telítettség.

A 20 megapixeles kamera és a kéttónusú ledes villanó a Honor 7 ujjlenyomat-olvasójának társaságában [+]

Nappal remekel a kamera: rendkívül sok részlet kerül megörökítésre 20 megapixelen, így vágás után is marad nyomtatásra jutó részlet, viszont szoftveres élesítés is felfedezhető, amitől zajosabbak az apró részletek az ideálisnál, ezt nyugodtan vissza lehetett volna fogni. A fehéregyensúly megbízható, az autó- és érintőfókusz pedig tényleg villámgyors, csak a lézeres megoldásokat érezzük fürgébbnek, a dinamikatartomány viszont valamivel szűkösebb az ideálisnál. Sebaj: a HDR annyira gyors, hogy nagy kontrasztkülönbség esetében a szoftver kérdezés nélkül beveti (ezt nem is lehet kikapcsolni), az eredmények pedig megfelelők, így lent külön nem is jeleztük, hogy melyik a nagy dinamikájú fotó, és melyik nem. A makrók is rendben vannak, érintőfókusszal a kívánt részletre bökve szépen elkülönül az éles előtér az életlen háttértől (vagy fordítva), viszont 7-8 centiméternél nem lehet a témát jobban megközelíteni.

[+]

Este már érezhető az IMX230 szenzor hátránya a Mate S jobb fényáteresztésre szakosodott RGBW képérzékelőjével szemben. Egyfelől az automatika magasabb érzékenységgel és láthatóan több képzajjal dolgozik (néha a fókusz is téved), másfelől pedig 1/10 másodperc környékén áll meg a záridő maximuma, kézi mód meg ugye nem segít be annak növelésére. Ennek ellenére lőhető este is jó fotó az automatikára bízva, érzékenységállítással vagy HDR-ben, és részletekből ezúttal sincs hiány, csak stabilan kell tartani a készüléket, hiszen optikai képstabilizátor nem segít be. A fényfestéshez vagy az esti módhoz támaszték mindenképpen javallott, itt 1/4 másodperctől 32-ig lehet záridőt választani. Érdemes megjegyezni, hogy a felbontás itt 8 megapixelre korlátozott, az expozíció és a fehéregyensúly pedig ezeknél a módoknál nem állítható, úgyhogy a végeredmény nem olyan jó, mintha a Mate S kézi módját vetnénk be. Videofelvétel legfeljebb 1080p-ben, 30 fpssel készíthető, 4k, HDR vagy 60 fps felvételi mód sajnos nincs. Szoftveres stabilizálás aktiválható, bár nem sokat segít, a képminőség pedig inkább közepes, mint jó. A hangminőségre nem lehet panasz. Íme egy példa.

[+]

Az EMUI-s zenelejátszó letisztult és könnyen kezelhető. A helyben tárolt számokat dalok, előadók, albumok, listák és kedvencek szerint lehet csoportosítani. Ha a szoftver talál, a dalszöveg is megjelenik, a fülesre jutó minőséget és hangerőt pedig a DTS móddal lehet felturbózni, persze ilyesmivel az audiofilek aligha fognak élni, és a hangszínszabályzó hiánya miatt sem nyúlnak majd zsebkendőért.

Már csak azért sem, mert a fülesre menő hangminőség nagyon rendben van: a frekvenciaátvitel görbéje a hallható tartományban lapos, jelentős háttérzajt műszerünk és fülünk sem érzékelt, emellett a sztereó áthallás értékei is kellően alacsonyak maradtak. Headsetet a Honor 7 nem kapott, egyre viszont mindenesetre szükséges lesz az RDS-infókat megjelenítő FM-rádió elindításához.

Hiába a dupla rács a készülék alján, a Honor 7 mono multimédiás hangszórót kapott, a hangereje viszont átlag feletti, így a bejövő hívás meghallásával nem lesz gond. A hangminőség sem rossz, a magas- és énekhangok nem sziszegnek vagy zizegnek, és bár mély hangból ezúttal sem kapunk boomsoundos mennyiséget, teljesen nem is hiányoznak, úgyhogy túl sok panasz nem lehet, csak remény, hogy legközelebb sztereó előlapi megoldással szól még nagyobbat a Honor.

[+]

A videolejátszó decens darab, amely az AC3-on kívül a legtöbb népszerű kódolással megbirkózik, legalábbis 1080p-ig. Minden mást egy BS Player megold, mondjuk a 4K-s videók azzal is szaggattak. A gyári lejátszó jobb oldalán csúsztatva az ujjat könnyedén állítható a hangerő, a bal oldalon pedig a fényerő, ezen felül a lejátszási sebességen is változtatni lehet, ha valaki pár óra alatt le szeretné tudni a Keresztapa-trilógiát.

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A nálunk járt Honor 7 (PLK-L01) két nanoSIM foglalatot kapott, a másodikba vagy SIM, vagy microSD kártya helyezhető. A készülék dual active technológiájú, azaz ha két kártya van bent, és az egyikről hívást folytatunk, a másik továbbra is a hálózaton marad és jelez, ha azon keresnek bennünket. A második hívás idejére az első tartásban marad, azaz nem szakad meg, így bármikor vissza lehet ahhoz térni. A hangminőséggel mindkét oldalon elégedettek voltunk, a másikat zajos környezetben is megértettük. Mindkét SIM-foglalat 4G képes, ráadásul a Cat.6-os szabvány szerint, 300 Mbites letöltési rátával (LTE band 1, 3, 7, 8, 20), mondjuk ilyen gyors hálózat eléréséhez messzire kell utazni. 3G-n 42 Mbps a letöltési sebesség maximuma. A WiFi modem érzékenysége remek, és a Mate S-sel szemben teljes a támogatási paletta (802.11a/b/g/n/ac, dual band, hotspot, Direct). Bluetoothból is frissebb, 4.1 jár A2DP-vel és LE-vel, USB-ből viszont a megszokott 2.0 MTP-vel és OTG-vel. Az NFC sajnos kimaradt a kínálatból, ami elég fura, amikor például az infra belefért. A navigálás gyors és pontos, amiből az A-GPS mellett a GPS és GLONASS műholdak jó vétele is kiveszi a részét.

A Honor 7 kis fiókja vagy két nanoSIM-et, vagy egy nanoSIM-et és egy microSD kártyát fogad be [+]

Sokat emlegettük a Mate S-t a tesztben, és az ára mellett a Honor 7 leginkább üzemidőben tud a neki odasózni: míg az 5,5 hüvelykes phablet 2700 milliamperórás akkumulátort kapott, addig 5,2 hüvelykes tesztalanyunk 3100-asat, és ez meg is hozta a gyümölcsét a napi használat során, ahol átlag 4-5 órás képernyőidőt értünk el. Mondjuk a készenléti fogyasztás ezúttal is magas, vagy az EMUI-t, vagy a hardveres fogyasztást kéne gatyába rázni (a rendszer a cella készenlétet találta a legnagyobb étvágyúnak), aki viszont nem az okostelefonján éli az életét, annak elég lesz kétnaponta töltenie Honorját, mások pedig 24 órából egész sokat kihozhatnak. Netezni közepes fényerőn, egy töltéssel 11,5 órán át tudtunk, a MinDig TV HD adását peidg 7,5 órán át sikerült streamelni. A töltés a 2 amperes adapterrel nem egy nagy kunszt, két óra alatt csurig pakolható a tank, az első 30 perc alatt ráadásul harmadáig felmegy a mutató. Akad energiafigyelő, amely jelez, ha egy app túl sokat fogyaszt, illetve három energiaséma (teljesítmény, intelligens és ultra), az utóbbi alapfunkciókra redukálja a Honor 7-et, kitolva a készenlétet. Meg egy trükköt tud a Tiszteletreméltó: megfelelő átalakítóval képes másik készüléket tölteni – mondjuk azért ennyire azért nem acélos az a 3100-as telep.

A Honor 7 több szempontból is előrelépett, viszont drágábban kerül forgalomba elődjénél [+]

Egy év sok idő, és a Honor 6 százezer forintos árából a folytatásra 128 ezer lett – mondjuk más EU-s országban ennél olcsóbb a 2015-ös ár/érték trófeára hajtó ketyere, remélhetőleg itthon is mérséklődik az ára. A végösszegre így sem lehet panasz, hiszen a tovább bővült EMUI felület, gyorsabb (bár grafikusan lemaradt) a hardvere, a készülék alumíniumházba bújt (a hátlap közepét leszámítva hibátlan az összeszerelés), villámgyors az ujjlenyomat-olvasó (érintőfunkciók is járnak hozzá), meggyőző a 20 megapixeles kamera, ledes villanóból pedig az előlapra is került. Az optikai képstabilizátor és a kézi mód már nem fért bele a költségbe, ahogy az NFC is kimaradt.

A pozitív oldalt erősíti még a minőségi kijelző, a programozható okos gomb, a dual active SIM-támogatás, a tanítható infra, a sor gesztusvezérlési mód (bár a hátlapi érintőkontroll és az ujjperec vezérlés megbízhatatlan), az elfogadható hangszórók és a 3 gigabájton kényelmesen elfutó felületet, úgyhogy ismét nyerő kombinációval állt elő a Honor, csakhogy a konkurencia is belehúzott.

Itt most nem csak az árzuhanáson átesett tavalyi csúcskészülékekre kell gondolni (pl. Lenovo Vibe Z2 Pro, LG G3), hanem a kínai riválisokra is (Meizu m1 note, MX5, Xiaomi Redmi Note 2, Mi 4c), idén pedig a tradicionális gyártók is (újra) felfedezték a közép- és felső kategória határát (Sony Xperia C4, Samsung Galaxy A8, Motorola Moto X Play). A Honor 7 ellenük is be tud vetni jó pár trükköt, és bár egy komolyabb áresésig a tavalyi árcímke álom marad, az extra ráfordítás végső soron indokolt, hiszen ez is csúcskészülék, ráadásul remek házon belüli ár/érték aránnyal. Éppen ezért egy ajánlott plecsnit indokoltnak érzünk, és kíváncsian várjuk, hogy mivel rukkolnak elő a kínaiak a Honor 7 Plus és a Honor 8 esetében.

Honor 7

Bone123

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Honor 7

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	143,2 x 71,9 x 8,5 milliméter
	Tömeg	157 gramm
	Színvariációk	ezüst, arany, szürke
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM (dual active)
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,2 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 1920 (424 ppi)
	Kijelző típusa	IPS-NEO kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	HiSilicon Kirin 935
	Processzor típusa	1,5 GHz-es négymagos Cortex-A53 + 2,2 GHz-es Cortex-A53e
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	Mali-T628MP4
	RAM mérete	3 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	16 GB (10,34 GB elérhető)
	Memória bővíthetősége	microSD (128 GB-ig bővíthető)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 Mhz UMTS 900/2100 MHz LTE band 1, 3, 7, 8, 20
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 300 Mbps
	LTE	Cat.6
	IrDA / Bluetooth	van, programozható / 4.1 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac, WiFi hotspot, Direct, dual band
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	van
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	normál/néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	telepíthető
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 5.0 (Lollipop)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Telefonkezelő
	Multimédia
	Fő kamera	20 megapixel (Sony IMX230), PDAF autófókusz, kéttónusú LED segédfény
	Másodlagos kamera	8 megapixel, LED segédfény
	Videófelvétel	1080p @ 30 fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs (DTS mód aktiválható)
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3100 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	350 óra
	Beszélgetési idő	8,5 óra
	Zenelejátszási idő	-
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet, giroszenzor, ujjperec-vezérlés, érintőpaneles ujjlenyomat-olvasó, infra port