Bevezető, tartozékok

Néhány évvel ezelőtt még kikerekedett szemmel bámultuk a majdhogynem számítógépekkel vetekedő hardvereket, melyeket az apró készülékekbe zsúfoltak bele a gyártók. Az utóbbi időben azonban tisztán látszott, hogy a fejlődés elkezdett lassulni, és ma már elértünk arra a szintre, hogy a legújabb technológia szinte mindenkinek a rendelkezésére áll, a vállalatok azonos komponensekből gazdálkodhatnak. Most már nem az számít, hogy AnTuTu-ban mit gurít egy masina, hanem hogy milyen formatervvel dobták piacra, és milyen szolgáltatásokat építettek fel a telefon köré. A HTC érdekes pályafutáson van túl, lényegében eléggé lentről érkeztek meg rövid idő alatt, és egészen a felső kategóriáig meneteltek, ám a Samsung és az Apple, valamint talán az LG mellett egyre kevesebb reflektorfény került mostanság a gyártóra. Az utóbbi időben több olyan hír látott napvilágot, mely szerint a vállalat veszteséges, ám mindezekre fittyet hányva a cég töretlenül bízik a sikerben, amit igazából jogosan tesznek meg.

[+]

A tavaly piacra dobott HTC One a fém burkolatának köszönhetően elismerő szavakat kapott, bár az Ultrapixel kamerát már kevesen fogadták ilyen jó szívvel. Azóta több okostelefonnal rukkoltak elő, és szinte mindbe magasabb felbontású optika került. Nem sokkal ezelőtt azonban lehullott a lepel az új HTC One-ról (más néven M8-ról), mely anyaghasználat tekintetében még egy szinttel feljebb lépett, növeltek a kijelző méretén, még jobbak lettek a hangszórók, csúcs hardvert szereltek bele, egyszóval majdnem tökéletes, csak hát mégsem sikerült elfelejteni a sokat savazott Ultrapixel kamerát, pedig elméletileg kettő is van belőle. Az ötlet mondjuk jó, a készülék maximálisan megfelel a kor elvárásainak, és az impozáns külső miatt bizony sokan választhatják majd ezt a modellt a konkurensekkel szemben.

Hozzánk egy promó fehér dobozban érkezett a termék, ám természetesen rendelkezünk némi információval a csomagolással kapcsolatban. A hivatalos doboz lekerekített sarkokkal, viszont összességében szögletes formavilággal rendelkezik, egy kis papírral fogták össze az alsó és a felső részt, amin a telefon sajtófotója díszeleg. A szelencét felnyitva azonnal szemünk elé tárul a készülék, méghozzá a szokásos tartozékokkal együtt. Az M8 mellé egy hallójáratba illeszkedő füles, egy microUSB kábel, egy töltőfej, valamint egy kis SIM-kiszedő tű jár, plusz körítésként pedig néhány leírást tartalmazó dokumentumot is kapunk. A gyártó újdonsága szürke, ezüst és arany színben került forgalomba, hozzánk a legsötétebb variáns érkezett.

Külső

Kérem szépen, az anyaghasználat etalonja ezentúl egyértelműen a One M8 lesz. Elképesztően prémium hatást gyakorol a készülék, ráadásul a gyártó szerint most már kilencven százalékban fémből épül fel a ház, mellőzték a polikarbonát anyagot, hűvös, minőségi a tapintás, ezt a masinát ha kitesszük az asztalra, akkor mindenki csodájára fog járni. Az összeszerelési minőség hibátlan, nagyon egyben van a telefon, meg sem röccen, ha mondjuk erősebben elkezdjük nyúzni. Érheti viszont egy kis negatív kritika is a telefont, hiszen szerintem túlságosan hosszúkás, pontosabban magas lett. A 146.4 x 70.6 x 9.4 milliméteres dimenziók tökéletesen mutatják, hogy az elődmodellnél majd egy centiméterrel jobban megnyújtották a terméket, vannak olyan részek, melyek feleslegesek, persze a pontos belső szerkezetet nem ismerjük, így nem érdemes nekiesni az M8-nak, mindenesetre a külföldi fórumok is megoszlanak, hogy ez, vagy a régebbi modell a szebb. A 160 grammos tömeg tekintélyparancsoló, kézben és zsebben is érezhetővé teszi tesztalanyunkat, de egyáltalán nem zavaró.

[+]

A külső kialakítása egyébként nem volt egyszerű feladat, Scott Croyle vezető dizájner szerint egy egészen új metódust kellett kifejleszteni ahhoz, hogy a telefonnál alkalmazott lekerekített formaterv kivitelezhető legyen. Kicsit egyébként lehet sajnálni a polikarbonát hiányát, mivel rendkívül csúszós lett a masina minden része, kicsit nehezebben lehet biztosan megfogni. A One M8-ra ezentúl ráadásul úgy kell vigyázni, mint a hímes tojásra, nem csak a csúszósság, hanem a karcok miatt, talán még a régebbi One-nál is könnyebben sebet tudunk okozni a házon. Az IP-védettség sajnos elmaradt, ám azért gondolt a vállalat a vízállóságra, hogy legalább esőben elő merjük venni a telefont. Az IPX-3 védelemnek köszönhetően a vízfröcskölést 80-100 kPa közötti nyomásértéken 5 percig bírja az M8, de fontos, hogy a 0,7 liter / percet nem lépheti túl a ráfecskendezett vízmennyiség.

[+]

Az előlap változáson esett csak át, ám az azonnal feltűnik, hogy a hosszúkás kialakítás a kijelző méretnövekedése miatt történt. Az M7 4,7 hüvelykes megjelenítője az M8-ban már 5 hüvelykesre duzzadt, mindeközben viszont a felbontás megmaradt, így továbbra is 1080 x 1920 pixelt jelenít meg a képernyő. A képsűrűség változott, most már 441 ppi értékkel kalkulálhatunk. A Gorilla Glass 3 üveggel védett Super LCD3 panel egyébként elképesztően szép színeket, és még meggyőzőbb fényerőt produkál, úgy érzem, az HTC megoldása még mindig az egyik legjobb a piacon. Sajnos a vezérlőgombok a kijelzőre kerültek, így sokszor nem érezzük, hogy méretesebb megjelenítőn dolgozhatunk. A legkérdőjelesebb viszont az, hogy ha már az érintésérzékeny gombokat eltávolították, akkor miért kellett kizárólag a HTC logó miatt az előlap alján hagyni egy jó vastag fekete sávot, aminek igazából semmi haszna nincs, pont ezzel lehetett volna csökkenteni a készülék magasságát. A masina előlapjának tetején és alján elhelyezkedő sztereó BoomSound hangszórók azonban nem csak vagányságot kölcsönöznek, hanem lélegzetelállító hangminőséget is. Az öt megapixeles előlapi kamerát a jobb felső sarokba helyezték (érdekes, hogy ez az optika nagyobb felbontásra képes, mint a hátlapi), a ledes eseményjelző azonban továbbra is a hangszórórácsok között bújik meg, erős fényereje van, így jól látható messzebbről.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A One M8 oldalain több változtatást eszközöltek az tavalyi modellhez képest. Eltűnt a műanyag keret, ami a fehér színű modelleknél nagyon gyorsan sárgult. Felül jobboldalra került a bekapcsológomb, amelybe az infraportot integrálták. Egy ilyen nyúlánk telefonnál már szerintem inkább oldalra kellene helyezni ezt a gombot, más kérdés, hogy számos szoftveres megoldást építettek az új One-ba, ami szinte használaton kívül helyezi ez a kapcsolót. Alul most már nem csak a microUSB kábelt lehet csatlakoztatni, hanem a 3,5 milliméteres fülhallgatót is, úgy látszik, ez egyre inkább tradicionálissá válik a mobiloknál. A készülék jobb felén figyelhető meg a most már érezhetően kiálló hangerőszabályzó billentyű, közvetlenül felette pedig végre egy microSD foglalat is helyet kapott, ennek elhagyása miatt sok kritikát kapott a gyártó az elődmodellnél. Baloldalra szerelték a nanoSIM foglalatot, újabb eszköz támogatja tehát a miniatűr kártyát, bár meg kell hagyni, a behelyezést szolgáló tálca elég méretes, először nem is hittem el, hogy ebbe csak nanoSIM megy. A tajvaniaknak erre egyébként két magyarázata van, az egyik, hogy a minden helyre szükségük volt, a másik pedig, hogy így maradt terület egy másodlagos nanoSIM-nek, ezáltal nem kellett újragondolni a dizájnt a kétkártyás modellnél.

[+]

A hátlap szintén ékes pontja a telefonnak, természetesen ez a rész is teljes egészében szálcsiszolt fémből készült, egyedül a masina tetején láthatunk egy fordított T betű alakot öltő kivágást, ahol megbontották az egységet. Előbbi az NFC antenna miatt került így kivitelezésre, hiszen a fémen keresztül kevésbé lenne jó a jelerősség. A legfontosabb újdonság kétség kívül a felső részt uraló kettős, más néven duál "kamera", amiről később szót ejtünk, mint ahogy a mellettük fekvő dupla ledes villanót is kielemezzük majd. A borítást nem tudjuk leszedni, bár aligha érzem úgy, hogy jelen esetben erre szükségünk lenne.

Szerencsére egyébként egyik kollégánk az előző generációs One büszke tulajdonosa, így sikerült a két készüléket egymás mellett lefényképezni, hogy mindenki szemügyre vehesse a különbséget. A galéria erre a linkre, vagy a képre kattintva érhető el.

Hardver, szoftverezettség

A fém borítás alatt egy 28 nanométeres gyártástechnológiájú Qualcomm Snapdragon 801 (MSM8974AB) chipset lakozik. A lapkakészlet természetesen több további komponenst ölel fel. Az ARMv7 utasításkészlettel rendelkező processzor négymagos, a Krait 400 magok maximum 2,3 GHz-en képesek dolgozni. A grafikus chip nem más, mint az igencsak izmosnak számító Adreno 330 (ami 578 MHz-es órajelen ketyeg), RAM-ból viszont továbbra is 2 GB-ot kapunk, nem mintha ez nem lenne elég mindenre. A 16 GB-os belső tárhely mellett a későbbiekben a 32 GB-os verzió szintén piacra kerül majd, hatalmas boldogságot okozott viszont a HTC azon változtatása, hogy nem hagyták ki a microSD foglalatot, aminek hála akár 128 GB-os kártyákat kezel már a masina. Az első használatbavételkor ráadásul 50 GB Google Drive tárhelyet is kapunk ajándékba 2 évig, ingyenesen. A rezgőmotor nagyon erős, könnyedén megérezzük, ha zsebben hordjuk a telefont. Nem csak ez az újdonság az M8-ban, hanem a rendkívül kicsi energiafelvétellel megelégedő okosszenzorok ("Smart Sensors"), mint a gyorsulásérzékelő, amit a kijelző feloldásánál vagy futásnál lehet akár használni.

Kicsit talán meglepő módon pontszámokban nem érződött az M8 fölénye, sőt, Linpackben például jelentősen elmaradt a konkurensektől. Ahogy viszont az mostanában lenni szokott, ez semmiben nem befolyásolja a rendszer sebességét. Lélegzetelállítóan gyors a telefon, reszponzív, minden érintésre azonnal reagál, a rábízott feladatokat pedig olyan sebesen végzi el, hogy mire pislogunk egyet, már a választott programban találjuk magunkat. A HTC elmondása szerint rengeteg időt fektettek a különböző alkalmazások optimalizálására, aminek az eredménye most kifizetődött. Erősebb terhelés alatt egyébként képes melegedni a telefon, nem vészes, azonban érezhető, a nyári hőségben pedig az valószínűleg még fokozódni fog.

A HTC a One M8-ra már az Android legújabb, 4.4.2 verziószámú KitKat szoftvert telepítette, plusz a készüléken debütált a Sense 6.0 felület. Ugyan ez nem jelent számos módosítást az előző verzióhoz képes, ám mégis gyorsabb rendszerműködést és néhány extra szolgáltatást hozott magával. A KitKatnek köszönhetően már áttetsző lett a felső státusz felület és az alsó érintésérzékeny gombok mögötti háttér is. A menüben vertikálisan mozoghatunk, ami szokatlan, át sem lehet állítani, plusz nem soronként, hanem oldalanként lehet lapozni, bevallom, én ezt nem igazán csíptem. Bekerült a rendszerbe egy Motion Launch gesztusok névre hallgató menüpont, ami a már említett szenzorokkal áll összhangban. Ennek segítségével már a telefon asztalról történő felvételével be tudjuk kapcsolni a kijelzőt, mivel a készülék úgy hiszi, hogy nyilván ezért vesszük fel (a napi használatban ez nagyon idegesítő). Van azonban pozitív oldala is a történetnek, be lehet például állítani, hogy milyen mozgatásra mely programok nyíljanak meg. Egy példa: ha álló tájolással felvesszük a telefont és az ujjunkat lefelé csúsztatjuk a kijelzőn, akkor megnyílik a hangtárcsázó. A HTC tehát okosan ötletelt, csak az érzékenységen kellene most kivételesen csökkenteni ahhoz, hogy tényleg minden hibátlan legyen.

Választható több téma, színesebbek, flat-szerűek lettek egy kicsit az ikonok, az áttekintő nézettel könnyen el tudjuk látni a főoldalakat widgetekkel és ikonokkal. A legmeghatározóbb azonban továbbra is a BlinkFeed, ami valójában egy tartalomfogyasztásra szolgáló, Flipboardra hajazó megoldás, és szinte akárhonnan elérhető egy jobbra irányuló ujjmozdulattal. Többféle tartalommal láthatjuk el, legyen az sport, politika, tudomány, valamint a közösségi oldalak híreit is listázhatjuk, támogatott a Facebook, Instagram is. A frissítések megadott időközönként, vagy manuálisan érkeznek. A képernyőzárról ujjelhúzással azonnal a hírfolyamba, vagy a főképernyőre léphetünk, egy szempillantás alatt betöltődik mindkettő, ami jelentősen javítja a felhasználói élményt. Az értesítési felületen nem csak az elmulasztott eseményeket láthatjuk, hanem a gyorsbeállításokat is el tudjuk érni. Az új Sense-t szintén felvértezték a Ne zavarj funkcióval, így ezt aktiválva az értesítéseket ignorálhatjuk, persze hozzáadhatunk olyan kivételes névjegyeket, amikhez tartozó személyek hívását fogadhatjuk ekkor is.

Érintőlegesen érdemes szót ejteni a gyári androidos alkalmazásokról, melyek közé a böngészőtől kezdve a lejátszóprogramokon át a navigációig minden beletartozik. A főbb hangsúly azonban egyértelműen a tajvaniak extra programjaira kerül, hiszen számos egyedi megoldást telepítettek a készülékre. A Car egy autós mód, amin keresztül nagyobb ikonokat rajzol ki a készülék, ezáltal könnyebb elérni néhány fontos funkciót, sőt, három ujjal megérintve a megjelenítőt akár hangparancsokat adhatunk (már kérdés, hogy magyar nyelven ez nem működik). A Feladatok menüpontban emlékeztetőket írhatunk fel, ezt akár a Google fiókkal is lehet szinkronizálni. A Firka applikációban előre legyártott sémák alapján lehet rajzolgatni, ezt én inkább a gyerkőcöknek tudom elképzelni. A TV névre keresztelt applikáción belül a távirányítót érhetjük el, számos gyártó tévéjét, set-top-boxát vagy házimoziját vezérelhetjük a beépített infraport segítségével.

Gyárilag implementálva lett a Fitbit, mely a vállalat eszközeivel való kommunikálást segíti (a Flexről mi is írtunk már). Szerencsére nem maradt el az FM-rádió (ami például a Galaxy S5-ből kimaradt), valamint a HTC biztonsági mentés sem, amivel beállítások, jelszavak, könyvjelzők, üzenetek backupolását végezhetjük. Dokumentumszerkesztésre a Polaris Office 5 hivatott, a Részvények alatt árfolyamokat nézhetünk, a Zoe pedig különleges videók készítését teszi lehetővé. Nem szabad elmenni szó nélkül a Kid Mode mellett, amivel a gyermekek csak meghatározott funkciókhoz férnek hozzá, ezáltal nem kell félni véletlenszerű hívásoktól, vagy más csíntalanságoktól.

Multimédia, kamera

A hátlapra mindenki úgy tudja, hogy két kamerát szereltek, ám ez az állítás ebben a formában nem igaz. Kizárólag az alsó optika fotózza a környezetet, a felső modul a térbeli elhelyezkedésre, azaz a mélységre figyel. Na, de ne szaladjunk ennyire előre. A HTC az előző One bemutatásakor a nagyközönség elé tárta legújabb megoldását, az Ultrapixel kamerát. A technológia alapja, hogy ugyan kisebb a felbontás, a nagyobb szenzornak és pixeleknek köszönhetően a lencsék több fényt tudnak átereszteni normál társaiknál. Amíg például az átlag mobilos kamerák 1.1 µm-es pixelekkel dolgoznak, addig a HTC újdonságában található 1/3"-es BSI szenzor már 2 µm-es pixelmérettel operál. További fejlesztés, hogy az ImageChip 2 f/2.0 apertúrájú és 28 milliméteres lencséje 330 százalékkal több fotont tud átereszteni a világosabb képek elérésének érdekében. A kellemes adatok után jöjjön egy kis feketeleves, a kamera bizony még mindig csak 4 megapixeles felbontásban tud fotókat készíteni, amivel egészen addig nincs gond, amíg nem akarunk belenagyítani az alkotásokba. Sötétben egy két színtónusú ledes villanó segít, ezt mondjuk nagyon jól megoldotta a tajvani vállalat, nem csak erős a fénye, hanem a szoftverrel is tökéletesen együttműködik, a színek még teljes sötétségben is szépek lesznek. A hátlap legtetejére szerelték viszont a már említett másodlagos kamerát, ami felméri, hogy a lefotózott tárgyak a térben hol helyezkednek el, ezáltal számos különleges effektussal tudjuk felruházni az elkészített alkotásokat.

[+]

A kameraszoftver bőséges beállítási lehetőségeket rejt, valójában egy extrákkal telitűzdelt, személyre szabott felületet kapunk. Alapvetően hat mód áll rendelkezésünkre, önarckép, kamera, kettős felvétel, videó, körpanoráma és Zoe kamera. Több téma beállítása lehetséges, aktiválhatjuk az éjszakai, HDR, tájkép, fénycső, széles panoráma, rázkódásvédelem, szöveg, háttérvilágítás, kézi (manuális), álló, makró pontokat. Ezen kívül tudjuk még babrálni az ISO-t (200-1600), az expozíciós értéket, az effektusokat (pl. szépia, telített stb.), valamint a fehéregyensúlyt. Ez persze még mindig nem minden, konfigurálhatjuk a telítettséget, élességet, kontrasztot, időzítőt, zárhangot. A hangerőgombot nagyításra és felvétel készítésére állíthatjuk be, így könnyebb lesz télen fotózni, vagy a manapság oly divatos szelfit elkészíteni. Videózni 1080p-ben 60 fps sebességgel tudunk, elmaradt tehát a nagyobb felbontás, bár szerintem idén még ezzel is bőven lehet vitézkedni, pláne ha eljátszadozunk a lassításokkal. A kettős felvétel segítségével egy kép a képben fotót csinálhatunk, így nem csak a tájat, de magunkat is megörökíthetjük a képeken. A körpanorámával lényegében körbefotózzuk a körülöttünk lévő tájat, és ezeket a képkockákat fűzi össze utána a szoftver. Nem maradhatott ki a Zoe, ami talán az egyik legismertebb szolgáltatása a készüléknek. Háromféleképpen használhatjuk; sima fotót lövünk, hosszabban nyomva öt másodperces képkockasorozatot, vagy még tartósabban nyomva videót készítünk.

A képek szerkesztése menüpont tartogat még izgalmat, itt tudjuk átérezni a kettős kamera előnyeit. A UFocus utólagosan segít megváltoztatni a fókuszpontot, az előtérbe helyezéssel pedig a hozzánk közel lévő tárgyak vagy személyek mögötti hátteret lehet módosíthatni, akár elmosással, akár rajzfilmeffektussal, vagy skicces vázlattal. Az évszakok kiválasztásánál pitypang, juharlevél, hó, vagy sakura hullhat a háttérben (látványos, de kissé haszontalan), a Dimension Plus viszont mókásabb dolog, hiszen utólagosan a telefont döntögetve más-más szögből is megnézhetjük a lefotózott témát. Elmaradhatatlan az f/2.0 apertúrájú, BSI szenzorral ellátott, széles látószögű előlapi kamera megemlítése, mely megapixelek számában lekörözi a fő modult, ezzel az optikával ugyanis 5 megapixeles képek rögzíthetünk. Készítettünk néhány fotót, hogy meglássuk, minőségben is felveszi-e a versenyt hátlapi társával.

A fő kamera első két sora 16:9-es képaránnyal, 4 megapixelben készült, az alsó sor pedig 4:3-as képarányt és 3 megapixeles beállítást jelentett. Elég sokféle környezetben sikerült kipróbálni a tajvaniak csúcsgépének kameráját, és azt kell mondani, hogy belenagyítás nélkül egész jó minőséget produkált a One M8. A színek nagyon szépek, a dinamikatartomány még a HDR mód nélkül is bőven megfelelő. Az látszik, hogy a HTC nem akarta, hogy az algoritmus elmossa az egyébként jelentős mennyiségben fellépő zajt, mivel akkor a részletek elvesztek volna. Kicsit rajzosak néhol a felvételek, ami alapvetően nem probléma, csak hát szerény véleményem az, hogy ennél a felhasználók már nagyobb felbontást szeretnének. Ha csak úgy végiggörgetjük a felvételeket, akkor abszolút vállalhatónak mondható az M8 kamerája, ha viszont valamire rá szeretnénk zoomolni, akkor már kevés lesz a maximálisan elérhető négy megapixel. A szoftveres módosítgatások jópofák, bár egyiknél sem éreztem úgy, hogy naponta használnám. A videókra sem lehet alapvetően panasz, a tesztvideó sem sikerült rosszul, egyedüli kritika, hogy a konkurensek már 4K-ban is tudnak kisfilmet rögzíteni, a tajvaniak viszont egyelőre maradtak a Full HD felbontásnál. Az előlapi kamera egyébként hiába rendelkezik nagyobb megapixelszámmal, minőségben messze elmarad a fő kameramodul teljesítményétől.

[+]

Az M8 egyik nagy erőssége az előlap felső és alsó részén elterülő BoomSound hangszórókban rejlik. A gyártó szerint ezek nagyjából 30 százalékkal hangosabbak, mint az elődmodellben lévők, ráadásul a kamrák jobban belesüppednek a házba, így elvileg a mélyek is szebben szólnak. Hogy ez mennyire igaz, abba nem mennék bele, az mindenesetre biztos, hogy elképesztően lármás a készülék, nagyon szépen és tisztán szól, a sztereó hatást könnyedén át tudja adni a masina, telefonos körökben egyértelműen az M8 vezeti a mezőnyt. Zenelejátszáshoz előadók, albumok, számok, műsorfüzetek szerint tudjuk elrendezni a telefonon lévő muzsikákat, a dalok hallgatásakor pedig azonnal beállíthatjuk azokat csengőhangnak, lekérhetünk albumborítót vagy más adatokat. Boldogságra adhat okot, hogy a HTC nem hagyta ki az RDS-es FM-rádiót, melynek működéséhez ugyan szükséges a fülhallgató csatlakoztatása, viszont utána akár kihangosítva is lehet használni.

A videólejátszót a galériába építve találjuk, a legtöbb ismert formátumot és felbontást kezeli. A kijelző kiváló partner a filmezéshez, tényleg élmény ezen a megjelenítőn videózni. A gyári programot 2K felbontással próbáltam megizzasztani, ám ez meg sem kottyant neki, semmilyen megakadást nem tapasztaltam. Mozizás közben egyébként képet készíthetünk az adott jelenetről, amit a belső tárhelyre ment utána a szoftver.

Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

Lényeges információ, hogy az M8 beállt a nanoSIM-eket fogadó készülékek rövid sorába, így megvásárlásakor kénytelenek leszünk hangyányi méretűre kicseréltetni a kártyánkat. Adatkommunikációs szempontból viszont semmilyen hiányérzetünk nem lehet, a 4G/LTE támogatásnak hála optimális esetben akár a 150 Mbps letöltési sebességet is elérhetjük, lefedettség híján pedig a 42,2 Mbps-t garantáló HSDPA csalhat mosolyt az arcunkra. A hangminőség kiváló, nagyon szépen és tisztán lehet hallani beszédpartnerünket, a másodlagos mikrofon szintén kiválóan teszi a dolgát, hiába beszéltem nagyobb szélben, senki sem panaszkodott sistergésre. A WiFi modul kétcsatornás, alkalmas internetmegosztásra, és támogatja a 802.11a/b/g/n/ac szabványokat. A Bluetooth 4.0 mellett NFC chip is került a készülékbe, navigálni pedig az A-GPS segítségével tudunk. A GLONASS műholdaknak köszönhetően elég pontosan felméri helyzetünket a masina, más kérdés, hogy kell neki legalább fél perc ehhez, elég sokat navigáltam az M8-cal, ám egyszer sem vesztette el a jelet közben, az autós mód pedig sokat segített a telefon nyomogatásában. A microUSB 2.0 csatlakozó MHL és OTG képes, így akár külső eszközöket is képesek leszünk kezelni.

A böngésző villámgyors, a SunSpider 1.0.2-ben 579,4 ms eredményt hozott a telefon, ami elég jó, bár elmarad az S5-nél mért 408,0 ms, valamint az iPhone 5s-nél tapasztalt 404,8 ms értékektől. Az élmény mindenesetre kiváló, pillanatok alatt betöltődnek a honlapok, gyorsabb görgetés pedig nem jelent akadályt a szoftvernek, az oldalak minden pontja szépen berenderelődik. A szövegre történő ránagyítás esetén a sorok automatikusan a kijelző széléhez igazodva törnek meg, megkönnyítve ezzel az olvashatóságot. A több böngészőfül mellett könyvjelzőket is elmenthetünk, ami szinkronizálhatunk a Google fiókunkkal.

[+] Apple iPhone 5 vs. HTC One M8

Az M7-be pakolt 2300 mAh-s telepet sok kritika érte, éppen ezért az M8-ba már egy 2600 mAh-s akkumulátort épített a tajvani gyártó, amivel akár 476 óra készenléti és 20 óra beszélgetési idő érhető el. Elég sokáig nálam volt a készülék, így sikerült teljes képet kapnom az üzemidőről. Ha sokat lóg WiFi-n az ember, és naponta egy kicsit navigál, mindemellett pedig egy-két órát beszélget, akkor egy nap alatt könnyedén le lehet meríteni a HTC újdonságát, ha viszont egy kicsit moderáljuk a használatot, akkor elég lesz másfél naponta töltőre dugni kedvencünket. Ha már nagy vészhelyzet áll elő, és messze az etetési lehetőség, akkor az erre az esetre kifejlesztett extrém energiatakarékos módot érdemes aktiválni. Az M8 ekkor visszaveszi a processzorhasználatot, a fényerőt, kikapcsolja a rezgést, a lépésszámlálót és az adatkapcsolatot (utóbbi csak akkor, ha nem használjuk a kijelzőt). Ezzel egyébként rengeteg ideig túléli még tápolás nélkül a cucc, mindeközben pedig az alapfunkciókat tökéletesen lehet használni, hasznos készenlétben eltöltött órákat megspórolva.

[+]

A HTC One M8 egy kiváló készülék. Az anyaghasználat talán minden konkurensen túltesz, a még markánsabb külső és a még nagyobb százalékban megtalálható fém burkolat rendkívül minőséget kölcsönöz a tajvaniak csúcstelefonjának, bárhol meg lehet jelenni vele, biztosan vonzani fogja a tekinteteket. A szemkápráztató formaterv mellett a hardveres erőforrást sem érheti kritika, a jelenleg piacon lévő legerősebb lapkakészletet kapta meg az M8, amivel tökéletesen együttműködik a kijelző, a szoftver optimalizáltsága pedig talán az eddigi legjobb, a hatodik generációs Sense felület gördülékeny, jól testreszabható, funkcionalitásban pedig minden szükségeset tud. Adatkommunikációban szintén történt előrelépés, a nanoSIM fogadása azonban először egy kicsit kínosan hat, ám a kétkártyás magyarázat esetén már értelmesebbnek tűnik az ötlet. A sztereó előlapi hangszórók minden konkurens telefont leköröznek, hangzásban egyelőre nincs párja az M8-nak. A legújabb fícsör azonban a duál kamera, amit talán egy kicsit mókusvakításnak érzek. Szerintem sokkal többen örültek volna egy nagyobb megapixelszámú szenzornak, mint a kettő modulnak, még ha ezzel a tajvaniak újdonsága egyértelműen felmutat valami újat más gyártók termékeihez képest. A képek minősége egész jó, csak nem kell a részletekre ránagyítani, de éppen ezért ha egy kicsit jobban fókuszáltak volna a felbontásra, mint az UltraPixel technológia megtartására, akkor már ebbe sem lehetett volna belekötni. A nagyjából 200 ezer forintos ár viszont megint nem olcsó, közel ennyiért vásárolható meg a Samsung Galaxy S5 és az Apple iPhone 5s, nem beszélve a hamarosan debütáló Sony Xperia Z2-ről. Hardveres téren azonban aligha van különbség már a csúcstelefonok között, így a HTC malmára is inkább a dizájnos külső, valamint az újfajta kamera hajthatja a vizet. Akinek ez a fontos, annak a tajvaniak üdvöskéje lesz a nyerő, nekem biztos, hogy nagyon-nagyon tetszett a telefon, bár a nagyobb sikerhez talán érdemes lett volna még egy picit faragni az áron. A plecsni kapcsán nem voltunk gondban, abban az árban van, mint a Galaxy S5. Ahhoz képest vannak előnyei (anyaghasználat, hangszórók) és hátrányai (alacsony felbontású kamera, kevésbé combos üzemidő) is. Számunkra örömteli, hogy a gyártók mintha újra megpróbálnának némi egyediséget csempészni a csúcsmodellekbe, annak ellenére is, hogy alapvetően ugyanabból a hardveres kínálatból építkeznek. Így mindenki megtalálhatja a maga kedvencét, akinek a fém ház és a Sense felület bejön, adja a voksát a HTC-re, akinek az ultra energiatakarékos mód és a komolyabb képalkotási képességek tűnnek vonzónak, az talál mást a piacon.

HTC One M8

Legendd

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

HTC One M8

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	146,4 x 70,6 x 9,4 milliméter
	Tömeg	160 gramm
	Színvariációk	szürke, ezüst, arany
	SIM-foglalat	nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 1920 pixel (441 ppi)
	Kijelző védelme	Gorilla Glass 3
	Kijelző típusa	Super LCD3 kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm MSM8974AB Snapdragon 801
	Processzor típusa	2,3 GHz-es négymagos Krait 400
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Adreno 330
	RAM mérete	2 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	16/32 GB
	Memória bővíthetősége	microSD (max. 128 GB)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 UMTS 900/2100 MHz LTE-A 800/1800 MHz
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA/ LTE-A	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 150 Mbps
	LTE	van
	IrDA / Bluetooth	van / 4.0 (A2DP)
	WiFi	802.11 a/b/g/n/ac, WiFi hotspot, DLNA
	USB	microUSB 2.0 (MHL, USB OTG)
	Ujjlenyomat-olvasó	nincs
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	van
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	telepíthető
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 4.4.2 (KitKat)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Google+, Hangouts, Google Maps, Dropbox, Feladatok, Firka, FM-rádió, Kid Mode, Polaris Office 5, Részvények, TV, Zoe
	Multimédia
	Fő kamera	4 megapixel duál kamera, autófókusz, led segédfény, 1/3” szenzorméret
	Másodlagos kamera	5 megapixel (videófelvétel: 1080p @ 30 fps)
	Videófelvétel	1080p @ 60 fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	2600 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	271 óra (2G) / 496 óra (3G)
	Beszélgetési idő	14 óra (2G) / 20 óra (3G)
	Zenelejátszási idő	? óra
Egyebek
3,5 mm-es jack kimenet, giroszenzor, extrém energiahatékony üzemmód