Bevezető

Ez egy szörnyeteg. A Speedshop elküldte a HTC újdonságát, ami első pillantásra olyan, hogyha indulna az Olimpián, már a nevezés során ötször kizárnák dopping miatt és még az unokáját is eltiltanák mindenféle sporttól. Egy igazi nagy dög, egy böhönc, egy óriási palacsintasütő, de úgy, hogy közben megvannak a HTC-re jellemző formai megoldások, csak minden olyan mellbevágóan nagy, hogy az embernek az az érzése, hogy több nagyságrenddel csökken a kézmérete.

[+]

5,9 inches kijelző köré persze nem lehet csöppséget építeni. A HTC eddig nem préselt ki magából ekkora telefont, ez már simán a phablet kategória, ami nyilván a Galaxy Note 3 szintje, s mivel lehet tudni, látni, hogy a Samsungnak nagyon bejött ez a vonal, ezért egy viszonylag bajlós helyzetben levő gyártó is arrafelé nyúl, amerre a profitot sejti. És ebben lehet ráció, csak ha már nekidurálják magukat, hogy gyártanak egy akkora telefont, ami jó lenne a konyhaszekrényre is ajtó helyett, akkor azt illik tényleg úgy megcsinálni, hogy ne lehessen belekötni.

[+]

Ebbe viszont igencsak bele tudok kötni, és elsősorban nem a mérete miatt. Mondok inkább pár kulcsszót, ami megvilágítja, hogy miért jár rossz úton a HTC: 4 megapixeles kamera, 600-as Snapdragon chipset, 170 ezer forintos ár. Minimum. Miközben ott van az egészen frankó, Full HD kijelző, a HTC saját felülete, a két, iszonyat brutális előlapi hangszóró, a fém hátlap és az infravörös port a mérleg másik oldalában. Csakhogy már tudjuk, hogy a tajvani gyártó által erőltetett Ultrapixel kamera igen nagy ostobaság, a csúcsgépek nem hogy ennyiért, de 50%-kal olcsóbban is tudnak 800-as Snapdragont felvonultatni (kezdve az árbajnok Nexus 5-tel, folytatva az LG G2-vel, illetve a Sony Z1-gyel, de legyen a méret miatt a Z Ultra), így aztán nem fogja megmenteni a gépet semmi attól, hogy ne kerüljön a kuriózumok feliratú polcra, hogy aztán sok évvel később úgy járjunk majd a csodájára, mint az első érintős Alcatelnek, amit One Touch Com néven ismer az értő közönség.

[+]

Miközben persze azt nem kell különösebben cifrázni, hogy a One Max egyébként egy igen kemény kis masina, úgy össze van rakva, hogy érzésre csak Fukusimában lehet némi baja egy 9-es erejű rengés után, a formaterv messze egyedibb, mint bármi más ebben a méretben, az anyaghasználat szintén hozza azt a szintet, amire elismerően bólogatunk, s persze összességében egyáltalán nem gyenge a hardver sem, de minden viszonyítás kérdése. És a vásárló bizony az árhoz fog viszonyítani. Mi is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!